Judas Priest: Rising in the East DVD

írta szakáts tibor | 2006.01.15.

Megjelenés: 2006.

Kiadó: Muze Inc

Weblap: www.judaspriest.com

Stílus: Heavy Metal

Származás: Anglia

 

Zenészek
Rob Halford - ének K.K. Downing - gitár Glenn Tipton - gitár Ian Hill - basszusgitár Scott Travis - dob
Dalcímek
The Hellion Electric Eye Metal Gods Riding On The Wind The Ripper A Touch Of Evil Judas Rising Revolution Hot Rockin' Breaking The Law I'm A Rocker Diamonds And Rust Worth Fighting For Deal With The Devil Beyond The Realms Of Death Turbo Lover Hellrider Victim Of Changes Exciter Painkiller Hell Bent For Leather Living After Midnight You've Got Another Thing Coming
Értékelés

Már megint Budokan. Kezd uncsi lenni. Lassan egy nagy tévé stúdióvá válik a legendás koncerthely. Nem tudom mi az oka annak, hogy majdnem minden zenekar ott készí­ti a felvételeit. Tippjeim azért vannak. Gondolom a technika, amiben nagyon is előbbre járnak a japánok, mint mások. Meg aztán itt tuti a siker. Főleg egy Judasnak. Ne feledjük a legendás Unleashed int he East, album is itt készült, és most újra Halforddal, nem is volt vitás a helyszí­n. Talán még az is mellette szólt, hogy az előző koncertfelvételt, még Ripperrel Londonban készí­tették, ahol a legkitartóbb volt mindig is a csapat mellett a közönség. Na lássuk, itt mi történik. A szí­npad szinte megegyezik a Pecsában látottakkal. Talán annyiban különbözik, hogy itt nem felejtették el behúzni a hátteret, mint a nálunk. 🙂 Az elektromos szem pirosan világí­t, amikor elindul az ide illő intro, és a buli, úgy ahogy azt mindenki várta, minden meglepetés nélkül. A koreográfia sem változott semmit a turné alatt. Halford megjelenik a szí­npad tetején és el sem mozdul az első szám alatt, majd eltűnik, hogy egy lift segí­tségével érkezzen vissza a Metal God-ra. Jó húsz perc után érzem, hogy valami nem stimmel, mert az ötödik férfi csönget be a lakásomba, hogy örömlányok szolgáltatását igénybe vegye. Eleinte nem tudtam mire vélni dolgot, de miután már nekem is kezd kifolyni a szemem a piros fénytől, ami a képernyőről árad folyamatosan, már rájöttem, hogy az egész ablakom pirosan világí­t az utca felé. 🙂 Na jó, ez egy kicsit kisarkí­tott hasonlat volt, de tényleg nem értem a szí­npad világí­tását. Komolyan zavaró a folyamatos vörös fény. Ráadásul valószí­nű, hogy ugyanazzal a rendezővel dolgozhattak, mint a Dream Theater, mert folyamatos vágások és kapkodások vannak a felvételen. A Dream-nél ez bejött, de most valahogy nem. Nem illik a Judashoz ez a fajta képi megjelení­tés. És a zene! Annyira tökéletes, hogy már fáj. Halford hí­res arról, hogy az utóbbi időben nem szeret koncertfelvételeket készí­teni. A saját csapatával kiadott Live Insurrection "koncertlemez" bevallása szerint is, stúdióban készült. Itt is elég szépen ki van szí­nezve a muzsika. De ez nem baj, már csak azért sem, mert bitangul jól szól. Na most akkor jó, vagy nem? Jó! Hallgatni! Viszont í­gy együtt, nézni is? Nem tudom. Nincs az a koncerthangulata, amit megszoktunk az ilyen kiadványoktól. És akkor még egy rossz, csak hogy mindenen túl legyünk. Valószí­nű ezért fognak megkövezni. Unalmas! Húh... Kimondtam! Én, aki a Judas Priest-en nőttem fel, és ha álmomból felkeltenek, akkor is fújom az összes dalt.

Pontszám: 7