Place Vendome: Streets Of Fire

írta garael | 2009.01.28.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Frontiers

Weblap: www.michael-kiske.de/

Stílus: AOR

Származás: Németország

 

Zenészek
Michael Kiske - ének Dennis Ward (Pink Cream 69) - basszusgitár Kosta Zafiriou (Pink Cream 69) - dob Uwe Reitenauer (Pink Cream 69) - gitár Gunther Werno (Vanden Plas) - billentyűs hangszerek
Dalcímek
1. Streets Of Fire 2. My Guardian Angel 3. Completely Breathless 4. Follow Me 5. Set Me Free 6. Beliver 7. Valerie (The Truth Is In Your Eyes) 8. A Scene In Reply 9. Changes 10. Surrender Your Soul 11. Dancer 12. I'd Die For You
Értékelés

A legutóbbi, volt Helloween dalokat tartalmazó Kiske szólóalbum új szerzeményei, és a saját nevével fémjelzett 2006-os lemez megerősí­tette azt a tényt, hogy a valamikori metal király a trónról leszállva olyan labirintusba jutott, ahonnan Adriané fonala sem tudná kivezetni. A pop felé tendáló, langyos rádiórock feelingű dalok unalmas és szí­ntelen világa felfedi a valóságot - dalnok bálványunk bizony "megváltatása óta" nem jó dalszerző. Most persze felhorkanhatnak a szubjektum védelmét képviselő fanok, hog mi alapján döntöm el, mennyi művészi tartalommal bí­r a neo Kiske univerzum, nos, nekik annyit üzennék, hogy egyik legjobb barátom az álommanó - nem, nem a Metallica féle haver, hanem az az aranyos, NDK teremtette kecskeszakállas kis krapek - , aki csalhatatlanul csókol homlokon az inkább unalmat, mintsem értéket hordozó alkotások "élvezetekor". Nem véletlen tehát, hogy az egyes, viszonylagos sikert hozó Place Vendome lemez dalait nem az énekes í­rta: a Vanden Plas-ból érkezett billentyűs, Gunter Verno ha nem is metal, de mindenesetre egy gitárcentrikusabb albummal ajándékozta meg a Kiske fanokat, figyelembe véve az énekes hangi adottságainak kellő mértékű kidomborí­tását. Azt nem tudom persze, hogy Kiske mennyire vallotta sajátjának a dalokat - meg kell mondjam, különösebben nem is érdekel mindaddig, mí­g a lemezen tapasztalt teljesí­tményt nyújtja. Itt aztán joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mennyire sikerült a kurvalétet elkerülni a markáns etikai megfogalmazásokat kijelentő, ám cselekedeteiben a vizet prédikáló, de bort iszogató pap példáját követő énekesnek, kinek kapcsán, ha összeszámoljuk a Helloween utáni vendégszerepléseit - a Gammaray-től elkezdve az Aina-n, Avantasia-n, Masterplan-on, Thalion-on, Tribuzy-n keresztül a Revolution Renessaince-ig -, felsejlhet a bárca szégyenének némely előnye is. Az új Place Vendome lemez szerencsére folytatja a külső dalszerzők hagyományát: Torsti Spoof (LEVERAGE), Ronny Milianowicz (SAINT DEAMON, PRIMAL FEAR), Robert Sall (WORK OF ART) és korunk "'mindenlébenkanál" multitalentuma, Magnus Karlsson (BOB CATLEY, PRIMAL FEAR) lettek a felelősek a friss dalokért. A felsorolt neveket nézve igazából Milianowicz-et tartottam kissé kakukktojásnak, hiszen eddigi munkásságát nézve inkább a power-heavy metal érában tevékenykedett - ami persze nem baj, sőt...Sajnos az emlí­tett úriember most természetesen nem kardcsörömpöltetős, indulós fémdalokat varázsolt hangjegyekbe: mindegyik szerző megmaradt az AOR lágyabb, kipróbált, az évek során kialakí­tott sablonokat követő alkotási folyamatánál, ha nem tudnám, hogy több művésztől származnak a dalok, nem is gondolnék ilyen heterogén "kreatí­v csapatra". Az album szinte egyenes folytatásként követi elődjét, Kiske természetesen fantasztikusan énekel, az enyhe vibratoval felvezetett énekfolyamok a megfelelő "AOR-os" lágysággal és érzelemgazdagsággal közvetí­tik a dallamokat, melyek ha különösebb izgalmat nem is, de egy biztosan tartott egységesen jó szí­nvonalat képesek produkálni. Néha ugyan fel-felsejlik az európai, illetve amerikai "AOR vérvonal" különbsége, - sőt néha egy -egy árnyalatra Meat Loaf és Bonnie Tyler aréna rockja is - ám nem annyira karakteresen, hogy részekre tördelje a homogénnek mondható Vendome-világot. Temészetesen nekem is kitermelődtek a kedvenceim - alapjában pro- heavy beállí­tódásomnak megfelelően a tempósabb szerzemények tetszenek igazán, élükön a lemeznyitó Streets Of Fire-el, és a kissé progresszí­vebbre vett, záró I'd Die For You-val keretet alkotva - ám az í­nyencebb melodic rock fanok minden bizonnyal a lassabb, kifejtősebb dalokban is megtalálják azokat a momentumokat, melyek felett "barbár lelkem" a sárkány suhogását figyelve esetleg elsikkadt.

Pontszám: 8