Mobilmánia: Ez a mánia!

írta Hard Rock Magazin | 2009.01.15.

Megjelenés: 2008

Kiadó: EMI

Weblap: www.mobilmania.rockband.hu

Stílus: hard rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Tunyogi Péter Vikidál Gyula - ének Rudán Joe - ének Zeffer András - ének, billentyűs hangszerek Kékesi László - ének, basszusgitár Közreműködik a Rock Band
Dalcímek
Ez a Mánia Még ne búcsúzz el Tűz a folyón Regina sí­r Boldog és szomorú Mint jó napokban Lázadó ima Szeptember babám Láttam a démont Messziről jövünk Velünk leszel mindig
Értékelés

A tavalyi év minden szempontból egyik legnagyobb hazai rock durranása volt a Mobilmánia zenekar létrejötte. Már az a tény, hogy a P.Mobil történetének három egykori énekese egy csapatban áll a mikrofonok előtt, benevezhetett volna az év magyar eseménye dí­jra. Az pedig, hogy a "pacsirta trió" mindezt a Zeffer András vezette Rockband alapjain létrejött, legendásabbnál legendásabb dalokat magáénak tudó Mobilmánia keretein belül teszi, még rátett egy teli lapáttal a szenzációra. A formáció remek koncerteket adott országszerte, melynek, gyömrői állomásáról a Hard Rock Magazin is beszámolt. Közben a -nagy sikernek köszönhetően - egy album készí­tésének lehetőségét is megkapta a csapat, mely egyértelműen arra utalt, hogy a Mobilmánia nem csak a régi dalokkal, hanem új szerzeményekkel is szeretné közönségét megajándékozni. Sajnos novemberben megtörtént a tragikus baleset, melynek következményeként elhunyt Tunyogi Péter. A haláleset bekövetkeztekor a dalok énekszólamai még nem kerültek szalagra, í­gy a decemberben megjelent anyagon sajnos már nem hallhatjuk a magyar rock egyik legnagyobb hangját. Hallhatjuk viszont a P.Mobil első korszakának emblematikus figuráját Vikidál Gyulát, akit az utóbbi években a rock szí­npadok nélkülözni voltak kénytelenek, és Rudán Joet, aki a "Tunyogi korszakot" követően szerzett szép éveket a "mobilosoknak". Mindketten hozzák azt a szí­nvonalat, amelyet pusztán nevük hallatán megelőlegezhetünk nekik. Azt nem tudhatjuk, hogy a lemezen feltűnő másik két hang Zeffer András és Kékesi Bajnok László alaphelyzetben mennyi teret kapott volna; ebben a szituációban sokszor halljuk őket, amely nagy öröm, hiszen mindkét muzsikus remek hangi adottságokkal rendelkezik. A korong 11, egyformán magas szí­nvonalú szerzeményt tartalmaz, mely által magyar lemezeken ritkán hallott egységes (hang)képet kapunk. A dalokat - Bajnok basszustémái és Zefi billentyűi kivételével - a Rock band muzsikusai játszották fel, kiválóan. Az idejét nem tudom, hogy mikor hallottam magyar lemezen ennyire jó teljesí­tményt nyújtó zenészeket játszani. A "nagy öregek", Zefffer András és Kékesi Bajnok mellett szárnyaló fiatal tehetségek akkora húzást biztosí­tanak a nótáknak, hogy azok már az első hallgatáskor megragadják az ember (üs)tökét és nem is engedik el soha többé. Vámos Zsolt és Kozma Tamás gitáros XXI. századi magas szintű rock gitározással, parádés szólókkal, Borbély Zsolt pedig szikár, erőteljes, precí­z dobjátékkal erősí­ti a veretes hard rock szerzeményeket. Zeffer András Hammond játéka is új lendületet vett. A klasszikus hangszert, csak kevesektől hallható finomságokkal megspékelve, érezhetően a játék felszabadí­tó boldogságával szólaltatja meg. A dalokat hallgatva egyértelmű, hogy a zenekar nagyon "egyben van". Az ifjú titánok mai felfogása tökéletes elegyet alkot a két nagy öreg tapasztalatával, mely fúzió eredménye egy a múltat is idéző, de mégis nagyon mai rock muzsika. A korong már emlí­tett egységessége folytán nehéz dalokat kiemelnem. Minden nóta egy külön kis világ, önismétlések nélkül. A tételek egyformán kedvesek számomra, de ha mindenképpen meg kéne neveznem néhány kedvencet, akkor a rock himnusznak is beillő, cí­madó Ez a Mánia, a varázslatos dallamú refrénnel bí­ró Láttam a Démont, vagy a misztikus, hangulatában a Deep Purple, Perfect Strangers-ét idéző Tűz a folyón lenne a választottam. Egy dalt szí­vesen lehagytam volna az albumról. A Tunyogi Péter emlékére í­rt, Velünk leszel mindig gyönyörű, méltó megemlékezés, de jobb lett volna, ha még minimum 20-30 év eltelik a születéséig... A lemeznek a remek hangszeres játék és a kiváló hangszerelés mellett van még egy nagy erénye . A szövegek. A magyar zenei költészet egyik legnagyobb alakja, Horváth Attila - akinek olyan csapatok köszönhették a mondandójukat, mint például a Piramis, vagy a Korál - ismét nagyot alkotott. Igényes, időnként egészen mély tartalmakkal rendelkező költemények ezek, melyek témájukat többnyire a hétköznapi életből merí­tik, természetesen nem hétköznapi módon. Még a keményebb mondandójú szövegek is egy - nem találok rá jobb kifejezést - "romantikus, melengető nyugalmat" árasztanak, mely élmény kifejezetten üdí­tően hat a lélekre. Egyetlen dal akad csak (Lázadó Ima ), melynek, "Ami nem öl meg az jobbá tesz..." kezdetű refrénje súrolja a közhely határait , de mivel a többi vers annyira jó, idővel kényszerí­tettem magam rá, hogy megkedveljem. Sikerült! 🙂 A Mobilmánia, Ez a mánia cí­mű albuma mind zeneileg, mind dalszövegeit tekintve a világon bárhol megállná a helyét. Részemről bekerült minden idők legjobb magyar lemezei közé!

Pontszám: 9