EXCALION - Primal Exhale (2005)

írta garael | 2005.12.31.

Megjelenés: 2005

 

 

Kiadó: Sound Riot Records

Weblap: www.excalion.com

Stílus: progresszí­v-neoklasszikus metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Jarmo Pääkkönen -ének Jarmo Myllyvirta -billentyű Henri Pirkkalainen -dob Tero Vaaja -gitár Kimmo Hänninen -gitár Timo Sahlberg -basszgitár
Dalcímek
1. Temptation Wasteland 2. A Moment In The Spotlight 3. Reality Bends 4. Dire Waters 5. Stage Of Lies 6. Heart & Home 7. Megalomania 8. My Legacy 9. Obsession To Prosper
Értékelés

Finnország vitathatatlanul metal -nagyhatalom lett. Bizonyára hasonló ez a folyamat a pénzcsinálás mesterségéhez, ahol a mondás szerint csak az első millió megszerzése a nehéz, a zene világában pedig kell egy-két , áttörést hozó banda, mely aztán új dimenziókat nyit a hí­rnév felé, ráirányí­tván a világ figyelmét az adott országra és újabb inspirációkat ad a zenélni kedvelőknek. Nos , Finnországban a Nightwish és Stratovarius sikere jelentette azt az első milliót, mely aztán minőségi -és persze gagyi- együttesek sokaságát dobta felszí­nre, elsősorban a dallamos metal szférában. A két nagyágyú által kitaposott ösvényen olyan együttesek indultak a világhí­r felé, mint a lassan nagykorúvá váló Sonata Arctica, a Thunderstone, vagy az elsőlemezes Thunderbolt. A 2000-ben alakult Excalion azonban-megtartván ezt az ösvényt- megpróbált egy keskeny saját utat kijelölni. Neoklasszikus zenéjük- a finn dallamok mellett- azért keményebb alapokon nyugszik, és a billentyű és progresszí­vebb betétekkel szí­nesí­ti az inkább power, mint speed tartományban robogó dalokat.Az énekes a műfaj követelményeinek megfelelően nagy terjedelmű, ám némileg karcosabb hanggal rendelkezik, mint a példaképek, jobban kidomborí­tván a zene szikárabb jellegét. A szigorúbb riffek, és a billentyűs munkája engem néha inkább a Symphony x-ra emlékeztet, a nyitószám modern riffelése is az amerikai power felé tolja az együttest.Az általános középtempó mellett van itt természetesen kétlábdobos sebességvirga (reality bands, stage of lies), -talán ez a két szám idézi meg leginkább Tolkiékat-, keleties témával felvezetett, progresszí­v gitárszólós power döngölde(Dire Watwers), szimfónikus lí­rai (Heart &home), több részből összerakott epikusabb téma (Megalomania). A lemez záródarabja igazi csúcspont: instrumentális szólókkal megpakolt, több, mint 7 perces, balladisztikus-regélő jellegű alkotás fülbemászó főtémával.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások