EXCALION - Primal Exhale (2005)
írta garael | 2005.12.31.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Finnország vitathatatlanul metal -nagyhatalom lett. Bizonyára hasonló ez a folyamat a pénzcsinálás mesterségéhez, ahol a mondás szerint csak az első millió megszerzése a nehéz, a zene világában pedig kell egy-két , áttörést hozó banda, mely aztán új dimenziókat nyit a hírnév felé, ráirányítván a világ figyelmét az adott országra és újabb inspirációkat ad a zenélni kedvelőknek. Nos , Finnországban a Nightwish és Stratovarius sikere jelentette azt az első milliót, mely aztán minőségi -és persze gagyi- együttesek sokaságát dobta felszínre, elsősorban a dallamos metal szférában. A két nagyágyú által kitaposott ösvényen olyan együttesek indultak a világhír felé, mint a lassan nagykorúvá váló Sonata Arctica, a Thunderstone, vagy az elsőlemezes Thunderbolt. A 2000-ben alakult Excalion azonban-megtartván ezt az ösvényt- megpróbált egy keskeny saját utat kijelölni. Neoklasszikus zenéjük- a finn dallamok mellett- azért keményebb alapokon nyugszik, és a billentyű és progresszívebb betétekkel színesíti az inkább power, mint speed tartományban robogó dalokat.Az énekes a műfaj követelményeinek megfelelően nagy terjedelmű, ám némileg karcosabb hanggal rendelkezik, mint a példaképek, jobban kidomborítván a zene szikárabb jellegét. A szigorúbb riffek, és a billentyűs munkája engem néha inkább a Symphony x-ra emlékeztet, a nyitószám modern riffelése is az amerikai power felé tolja az együttest.Az általános középtempó mellett van itt természetesen kétlábdobos sebességvirga (reality bands, stage of lies), -talán ez a két szám idézi meg leginkább Tolkiékat-, keleties témával felvezetett, progresszív gitárszólós power döngölde(Dire Watwers), szimfónikus lírai (Heart &home), több részből összerakott epikusabb téma (Megalomania). A lemez záródarabja igazi csúcspont: instrumentális szólókkal megpakolt, több, mint 7 perces, balladisztikus-regélő jellegű alkotás fülbemászó főtémával.
Legutóbbi hozzászólások