Pyramaze: Melancholy Beast

írta garael | 2005.12.23.

Megjelenés: 2004

Kiadó: Nightmare Records

Weblap: www.pyramaze.com

Stílus: heavy metal

Származás: Dánia

Zenészek

Lance King -ének Michael Kammeyer -gitár Nils Kvist - basszus Morten Gade -dob Jonah Weingarten - billentyű

Dalcímek

01. Sleepy Hollow 02. Forsaken Kingdom 03. Melancholy Beast 04. The Journey 05. Until We Fade Away 06. Legend 07. Mighty Abyss 08. The Nature Of Triumph 09. Power Of Imagination

Értékelés

Érdekes, hogy az északi skandinávok morc metál nagyhatalommá válása mellett a Dánok- bár szintén viking nép- nem tudtak pogány fém-fétissé válni a rajongók körében. Lehetséges, hogy a délebbi fekvés oltotta ki a csatabárd okozta vicsorgó győlölet zenévé történő transzformálásának igényét, esetleg a német szomszédok okoztak akkora sokkot , hogy Dánia nem igazán tört be a metál színtérre, jóllehet azért egy-két ismert banda letette névjegyét: a Pretty Maids évekig csak hajszálra volt az igazi nagy áttöréstől, ám végülis sajnos megmaradtak az NBII-ben, és csak lég, izé LEGO várakat építhettek a mainstream jelenlétről. Remélhetőleg ez a helyzet most változni fog, a Pyramaze nevű fiatal metálcsapat jóvoltából. Habár a tagok többsége szemtelenül fiatal, azért az énekes ,Lance King elég öreg motoros ahhoz, hogy megóvja a fiatalokat a buktatóktól, hangja pedig garancia a minőségre. Mivel a Balance Of Power ex-csodapacsirtája most klészítette el másik bandájának, az Avian -nak a lemezét, adja magát, hogy összehasonlítsuk a két művet. Nos, az alap King egyéniségéből kifolyólag hasonló, ugyanaz a dallamos műfaj köszön vissza, míg azonban az Avian a hetvenes évek rockja felöl próbál a modern kor igényeinek megfelelni, addig a Pyramaze az europower riffesebb oldaláról. Mégsem mondanám a Melancholy Beast-et szimpla salalametálnak: a hagyományosabb dallamok mellett a riffek inkább a keményebb skandináv bandák világát idézik, és a hangulat sem olyan happy, mint a germán testvéreknél. Néha egy-egy megoldásnál nekem az Iced Earth neve is beugrik- ilyen a zongorás Until We Feed Away borongós dallammenete-, de azért akad itt szinte Stratovariusos szintifutam is, melyet remekül ellentételez a modern gitárriffek dübörgése (Legend). A leghosszabb szám , a Mighty Abyss, a Legend-del együtt pedig már a progresszívebb csapatokat idézi, rengeteg hangulati és tempóváltással.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “T. Asoka! Ha nagyon ott akarsz lenni, akkor rém egyszerű!!! Maradj itthon és gyere!!!”
asoka on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “Én nagyon ott akarok lenni, csak pont akkor leszek külkföldön. Nem tudom mit csináljak.”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”