Driver: Sons Of Thunder
írta garael | 2008.09.09.
Megjelenés: 2008
Kiadó: Metal Heaven
Weblap: www.robrock.com
Stílus: heavy metal
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Driver a már beharangzottaknak megfelelően korunk metal messiásának, a tehetséges Roy Z. -nek, és hűséges fegyverhordozójának, Sancho Panzának, izé, Rob Rock-nak régi-új projectje, mely a kilencvenes évek elején próbált - persze sikertelenül - szupersztár státuszt kivívni magának: a grunge előszele úgy fújta el a Driver által képviselt zenei világot, mint Dorothy-t a csúnya hurrikán. Sajna az említett kislánnyal ellentétben a két zenész nem Smaragdországba tartott, jóllehet útjuk többször is keresztezte egymást, együttműködésük Rob szólókarrierjének kezdetét, illetve a Warrior nevű cult amerikai power banda etalon albumát eredményezte. Az 1990-ben kiadott ötszámos EP évekig porosodott a fiókban, hogy most, Csipkerózsika álmából felébresztve , több, új számmal megspékelve és a hangzást tekintve felturbózva próbáljon amolyan botoxkezelésben részesített első generációs tanítómesterként példát mutatni az új évezred true heavy metal ifjoncainak. Jómagam nagy tisztelője vagyok a Driver mindkét életre hívójának, Rob Rock-ot egész egyszerűen a legjobbnak tartom a műfajában, Roy Z.-t pedig egy olyan, a zenét komplexen látó - és értő - szakembernek, ki képes azoktól a sablonoktól elvonatkoztatni, melyek bizonyos mértékben gúzsba kötik a stílust. Mindezek ellenére az elkészült anyag - főleg az alkotókat tekintve - nem véletlenül nem tudta meghozni azt az áttörést, amiben csak jó pár évvel később volt része a két úriembernek. Jóllehet, a dalok megfelelnek mindazoknak a követelményeknek, melyeket az átlag hallgató - és kritikus - állíthat egy dallamos heavy metal korong elé, ám nem is lépnek túl azokon, amolyan magas szintű átlagot produkálva hoznak inkább csendes unalmat, mintsem fegyvercsörömpöléses harci hurrát. Sajnos nagyon érződik, hogy itt majd húsz éves koncepcióval állunk szemben, azokat a Driver-frázisokat már rég erlpuffogtatta a következő nemzedék, melyek megszületésük pillanatában sem voltak újszerűek. Habár az eredeti EP öt számból állt csak, az újonnan megírtak - szellemben és hangvételben - abszolúte nem különböznek tőlük, ami dramaturgiailag dicséretes, ám a végeredményt tekintve némileg hervasztó, nem beszélve arról, hogy a szerzemények közül több már sokadszor került "felhasználásra": a Warrior az Answer To The Master Impellitteri korongon, illetve a Rob szóló Holy Hell-en is szerepelt, csakúgy, mint az említett, Szent Poklos Fly Away, kicsit átformálva, When Darkness Reigns címen. A többi szerzemény karakteresség mentesen hozza a kötelező fordulatokat és sémákat, melyek jóllehet magas színvonalon prezentálva teremtenek dallamalkotási metódust, ám nemhogy orgazmust, de még egy kellemes erekciót sem okoznak .
Legutóbbi hozzászólások