Savage Crow: Way Of The Cross

írta garael | 2008.06.12.

Megjelenés: 2008

Kiadó: STF Records

Weblap: www.savage-crow.de

Stílus: heavy metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Pini - Vocals Betty - Vocals Ivica Vidovoc - guitars Markus Mantau - guitars Gerald Zinnegger - bass Patrick Lehmeier - drums
Dalcímek
01. Loaded Attack 06:01 02. No Return 05:23 03. Without You 05:25 04. Strike And Run 03:53 05. Looking For Danger 04:59 06. Excalibur 06:45 07. Love Will Never Burn 03:32 08. Angels Of Battlefield 04:01 09. Way Of The Cross 04:28 10. Dream 04:16 11. Phantom Of Time 04:34 12. Without You (Special Mix) 05:24
Értékelés

A Savage Crow egy meglehetősen fiatal csapat, 2006-ban alakultak meg, s jóllehet alapvetően a germán iskola taní­tványai, zenéjükben szerencsésen ötvözik a heavy metal által preferált határstí­lusok jegyeit is. A zenekar húzóembere az énekes, Pini, ki mellett gyakori duettként - egy kis gótikus feelinget is becsempészve a dalokba - egy betti nevű hölgyemény is hallatja a hangját, jóllehet férfitársa klasszikus tenorisztikus énekhangja mellett nem tud igazán érvényesülni a női szoprán. A dalokba, mint í­rtam, rengeteg hatás észrevehető, ám szinte mindegyikre elmondható, hogy a fő szervező elem a dallam: az énektémák igazán erősre sikeredve idézik meg hol az Iron Maiden ooóózásos történetmesélését - Loaded Attack - , hol a Scorpions szentimentális lí­ráját - Without You, Love Will Never Burn - , de találhatunk itt epikus történelem-leckét - Excalibur - , vagy menetelős Manowar csataindulót - Strike and Run. Az együttes érdeme, hogy ezeket a hatásokat a plágium veszélye nélkül tudja interpretálni, hozzáadva egy kis egyéni í­zt is a történésekhez, ami elválasztja a dalokat eredet-forrásuktól. A riffek persze már a 2008-as kí­vánalmakra gyúrva szigorkodnak a dallamok alatt, kellemesen marvcona hatást adva a hősi témáknak. A gitárosok nem hoznak csodálatos szólókat, de az iker- alapozást minden gond nélkül véghez viszik: talán csak a Rage hatású Looking For Danger-ben tűnnek ki a dalnok énektémáinak sorai közül. Érdekes módon nem lehet kiemelni egy-egy slágert a számok közül: a fiúk album-koncepcióban gondolkodtak, a dalok persze önállóan is megállják a helyüket. Az erős középtempóból nehezen kimozduló szerzemények egyébként erős vokális támogatással puhí­tanak valamelyest a hangzás szikárságán: a két gitár mellett itt nincsen puha billentyű-szőnyeg, ami a monumentalitás irányába tolná a témákat, talán ez az egyetlen dolog, amit hiányolok.

Pontszám: 6