Scar Symmetry: Holographic Universe

írta Philosopher | 2008.06.09.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.scarsymmetry.com

Stílus: melódikus death metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Christian í„lvestam - ének Jonas Kjellgren - gitár Per Nilsson - gitár Kenneth Seil - basszus Henrik Ohlsson - dob
Dalcímek
1. Morphogenesis 2. Timewave Zero 3. Quantumleaper 4. Artificial Sun Projection 5. The Missing Coordinates 6. Ghost Prototype I (Measurement Of Thought) 7. Fear Catalyst 8. Trapezoid 9. Prism And Gate 10. Holographic Universe 11. The Three-Dimensional Shadow 12. Ghost Prototype II (Deus Ex Machina)
Értékelés

Lassan-lassan már úgy kell tekintenem a svéd Scar Symmetry-re, mint egyik kedvenc zenekaromra. Annak ellenére, hogy oldalunk nem kí­ván nagy hangsúlyt fektetni a keményebb zenei irányzatokat képviselő előadók zenei megmozdulásaira, én néha "kötelességemnek" tekintem, hogy ha már egyszer megadatott a publikálás lehetősége, műfajtól függetlenül tegyem azt, és tényleg jó hangulatú zenékről is í­rjak - még akkor is, hogy ha teszem azt hörögnek benne... A lemezkritikák szekcióban megtalálhattok már két kritikát a zenekartól, amik még az új pontozási szisztémánk előtt 9 illetve 9.5 pontot kaptak. A debüt Symmetric In Design még szimplán felkeltette a figyelmemet, mí­g a folytatás, a Pitch Black Progress egyszerűen meggyőzött... A végső lökést a kritika megí­rásához a 2006-os album kritikájára í­rt néhány olvasói komment adta meg (no, jó, ha azok nincsenek, akkor is megí­rtam volna). Sokat jelentett számomra, hogy úgymond támogatókra találtam... Akik nem kí­vánják elolvasni az előző kritikákat és nem tudnak semmit a zenekarról, azoknak csak annyit í­rnék, hogy ez a zenekar egy svéd melódikus death metal horda, nem kevés dallammal az ólomnehéz darálásokon. Két énekessel dolgoznak - egy hörgős és egy tiszta (porgger felfogású) dalnok interpretálja a dalokat. Az új album első pár hallgatása során kapásból két részre osztottam magamban a dalokat: vannak tételek, amik talán kissé túl dallamosak, és vannak a lemezen az agyszaggató riffekkel megáldott, totál-brutál death alapú de mégis "fogyasztóbarátabb" tételek. Nehezen találtam balanszot a két különböző felfogás között. Az album nem annyira egyértelmű, mint az előző két korong volt. Többet kell vele foglalkozni, de elárulhatom meg fogja hálálni! A csapat erőssége továbbra a két külön világ arányos keverésébe rejlik. Mesterien érzik meg a srácok, hogy mikor kell dögösebbre venni a figurát, vagy éppen mikor kell egy-két megadallamhoz nyúlni. A hangszeres megoldások ezúttal is briliánsak, és a roppantul arányos keverésnek köszönhetően szépen hallatszik is minden (talán csak a basszer tűnik kicsit el néha). A majd egy órás album úgy pörög le célzott hallgatás közben is, hogy szinte nem hiszem el az idő ily gyors folyását. Így sokadik hallgatás után nagyon bele lehet veszni! Valamelyik korábbi kritikában felhoztam a SYL-et. Nos nem mehetek el a cí­madó tétel mellett úgy, hogy ki ne emeljem, illetve meg ne emlí­tsem ezt a párhuzamot ismét. A srácok stí­lusától papí­ron idegen elemek azonban mégis nagyon illeszkednek a zenéhez. Kis túlzással ez lehetne Heavy Deavy egyik legjobb tétele (ha kicsit átgyúrná) :D. Több számban is megfigyelhető néhány sci-fi-s effekt, ami eddig is jellemezte a csapatot és roppantul jól is áll nekik. A fokozott szintihasználat is csak dob az album értékén (és természetesen a megszólaláson). Annyi jó elemet ki lehetne emelni az albumon, hogy nem lenne neki elég hely a weblapon... Hallgassátok csak meg a Prism And Gate brutál kezdetét, a The Missing Coordinates erősen progresszí­vre hajló szólóit, a Artificial Sun Projection néhol "musical"-os death átiratát, vagy akár a záró Ghost Prototype II (Deus Ex Machina) -ben váltakozó hangulati elemeket...Egyszerűen imádom ezt az albumot!!! Nincs mese, benne lesz az év végi top 10-emben!!!

Pontszám: 9