Manticora - 8 Deadly Sins

írta Philosopher | 2005.12.11.

Megjelenés: 2004

Kiadó: Nightmare Records

Weblap: www.manticora.dk

Stílus: Progresszí­v power metal

Származás: Dáni

 

Zenészek
Lars F. Larsen - ének Kristian Larsen - gitár Kasper Gram - basszus(Evil Masquerade, ex-Wuthering Heights) Mads Volf - dob Martin Arendal - gitáron speciális vendég
Dalcímek
1 If? 2 King Of The Absurd 3 Playing God 4 Melancholic 5 Creator Of Failure 6 It Feels Like The End 7 Enigma 8 Fall From Grace 9 Help Me Like No One Can 10 If, then...
Értékelés

Amikor először ültem neki a Manticora 2004-es, 8 Deadly Sins albumának, szentül meg voltam győződve, hogy valami friss banda lehet, és ez bizonyára a nagyon jól sikerült debüt albumuk. Aztán mikor nekiláttam szörfölni a netet információra éhesen, beütött a mennykő - a srácoknak ez már az ötödik albuma és a szaksajtó csak úgy aposztrofálja őket, mint a power metal Fates Warning-ja, mivel sorra dobják ki a jobbnál jobb albumokat, viszont az elismertség, és a siker valahogy elmarad. Nos, nézzünk kicsit bele a dán zenekar biójába: A zenekar históriája 92-ben kezdődik, amikor is Lars és Kristian együtt zenélgettek a Fear Itself nevű bandában. A kezdeti ötlet az volt, hogy játszanak olyan jellegű thrash metalt, mint a Forbidden, Overkill, Metallica, Slayer, Sacred Reich. Mivel teljesen tapasztalatlanok voltak és hangszeres ismereteik a kezdetekkor még jócskán hagytak maguk után kí­vánnivalót, gyorsan fejlődtek. A Fear Itself három év alatt három demot készí­tett. Aztán mivel zenei í­zlésük változott, a tagok más műfajok felé kezdtek pislantgatni, megegyezés viszont nem született, í­gy a zenekar feloszlott. 1996-ban Lars egy Mads Volf nevű fickóval nyomult, mí­g Kristian majdnem föladta az új tagok utáni kutatást. Mads ekkor egy Megadeth tribute bandában játszott dobon, és elfogadta Kristian és Lars invitálását némi power-bay area játékra. Így született meg a Manticora alapja. Aztán közben Mads sógora is csatlakozott a bandába, basszeron... Mit is kell még tudni a zenéről? Röviden megpróbálom összefoglalni: Mí­g a power szintér hemzseg a másolóktól és már a szaksajtónak, illetve az újságí­róknak is nehezére esik megkülönböztetni az eredetit a másolattól, szerencsére mindig vannak bandák, akik nem trendekben, hallgatóságban, vagy sikerben gondolkodnak, hanem a művészi önkifejezésnek azt a módját választják, amit hangszeres játéknak neveznek. A Manticora egyfajta keveréke a progresszí­v és power metalnak, rengeteg más elemet is magukban hordozva. Zenéjüket hallgatva rengeteg mozifilmes (leginkább a sokszí­nű és vastag vokáloknál érződik), néhol szimfonikus, thrashes, szimpla heavy-s elemet találni. Annyi zenekar neve jutott eszembe miközben hallgattam őket, hogy szinte leí­rhatnám ide az összes nagy csapatot hatásként. Énekre mondjuk olyan erősebb Blind Guardian - Persuader hatás jut leginkább eszembe. Az igényes zene mellett meg kell emlí­teni az igényes szöveget is. Az album egyébként konceptalbum és egy a halálos ágyán fekvő ember múltbarévedését meséli el.

Pontszám: 8.5