Revolution Renaissance: New Era

írta garael | 2008.05.27.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.timotolkki.com/

Stílus: power metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Michael Kiske - Vocals (ex-Helloween, Supared, Place Vendome, Ill Prophecy, guest for Avantasia) Tobias Sammet - Vocals (Edguy, Avantasia, ex-Shaman (Bra), ex-Final Chapter, guest for Aina) Pasi Rantanen - Vocals (ex-Thunderstone) Mirka Rantanen - Drums (Thunderstone, Kotipelto, Warmen, Tunnelvision, ex-Loud Crowd, ex-Ari Koivunen) Pasi Heikkilä - Bass (45 Degree Woman) Joonas Puolakka - Keyboards
Dalcímek
01. Heroes (lead vocals: Tobias Sammet) 02. I Did It My Way (lead vocals: Michael Kiske) 03. We Are Magic (lead vocals: Pasi Rantanen) 04. Angel (lead vocals: Michael Kiske) 05. Eden Is Burning (lead vocals: Pasi Rantanen) 06. Glorious And Divine (lead vocals: Tobias Sammet) 07. Born Upon The Cross (lead vocals: Pasi Rantanen) 08. Keep The Flame Alive (lead vocals: Michael Kiske) 09. Last Night On Earth (lead vocals: Michael Kiske) 10. Revolution Renaissance (lead vocals: Michael Kiske)
Értékelés

Timo Tolkki bipoláris depressziós fázisainak megfelelően kerül passzí­v, vagy kreatí­v állapotba - hol szétcsúszott pszichés világát, hol a régebbi sikerek újbóli felidézését próbálja megvalósí­tani, egyszemélyes zenekarként vezényelve a gitárjához, és zeneszerzői vénájához kapcsolódó - le- illetve kicserélhető énekeseket és instrumentumokat. Legutóbbi nyilatkozatai ugyebár a Stratovarius végleges feloszlatásáról szóltak, melyet mind szólólemeze, mind a mostani - valójában szintén perszonális albuma is megerősí­t, mí­g azonban a Saana nevezető "nemtudommicsodadebiztosoké",inkább egyfajta lelki és mentális leképeződésnek nevezhető zenei minta-gyűjtemény, addig a Revolution Renaissance már izmos "Strato-metalként" hí­vatott továbbvinni a korábbi anyabanda muzikális örökségét. Tolkki nem bí­zta a véletlenre a siker eshetőségét: három olyan énekessel biztosí­totta be a várható eredményt, kik önmaguk egyenként képesek eladni egy-egy lemezt. Sammet és Kiske egyidejű megjelenése már nem is meglepetés - lassan amolyan összenőtt ikrekként bukkannak fel a különböző zenei projectekben, illetve zenekari albumokon , hozzájuk csatlakozott a nem kevésbé tehetséges, ex Thunderstone pacsirta, a Lande és Hansi Kürsch hangját magába mixelő Pasi Rantanen - í­gy együttesen amolyan zenei három testőrként próbálják felvenni a harcot a siker érdekében. Tolkki szerencsére épp nem az önmegvalósí­tó korszakát éli, s jóllehet, a megszületett album dinamizmusában elmarad a Stratovarius aranykorszak impulzivitásától, a megszületett dalok kvázi zenei történelemként í­rják le a csapat valamennyi állomását, egy csöppet hozzáadva a gitáros szólómunkáinak elmélkedéséből is, no és persze, ami ilyen markáns dalnokoknál megkerülhetetlen, az énekesek anyaalakulatainak és muzikális elképzeléseinek lenyomataiból. A szokásos dramaturgia szerint a lemez egy óriási Strato klisérakétával nyit, mely természetesen annyira magával ragadó és himnikus, hogy még az ismerős dallamokat is hajlamosak vagyunk megbocsátani. Kiske folytatja a sort, középtempós "adagja" akár a Chameleonról, vagy a Place Vendome keményebb oldalairól is származhatna. A We Are Magic aztán egy újabb power bombát robbant, Pasi remekül oldja meg a hangjához és zenei világához oly testhez álló feladatot ( hiszen a Thunderstone is a Stratovarius köpönyegéből bújt ki annak idején.), jóllehet ez a szám is okoz némi Destiny korabeli deja vu-t . Ismét Kiske következik, fantasztikus énekével nagyot dob a szólólemezeihez közel álló, elmélkedős, ám csodás refrénű dalon, majd az Eden Is Burning következik a maga málházós, szimfónikus, Element korabeli epikus, lassú kibontású, szerzeményével, tág teret adva a gitárok témafokozásának. Mindezek mellett úgy érzem, a dal kissé túlnyújtottra sikerült, Pasi végtelení­tett refrénismételgetése szinte automatikusan a gyors előre gomb megnyomására készteti a hallgatót. A Glorious and Divine tipikus Edguy-Avantasia szerzemény, azonnal ható, kissé hatásvadász verzével, együtténekeltetős, himnikus, sablon- refrénnel ( de szeretem az ilyeneket:D.), a Born Upon The Cross pedig ismételten egy Destiny korabeli, vokállal gazdagon terí­tett epikus folyam. Az album utolsó részében Kiske "királysága" következik: a Keep The Flame Alive folkos-zongorás - kissé Gary Moore-os gitárszólóval ékesí­tett lassúja - Michael szólóinak világát megelevení­tve - ad megfelelő bevezetőt a Last Night On Earth középtempós, az SOS dallamtöredékeit tartalmazó szerzeménynek. Itt és most sem győzöm eléggé hangsúlyozni, micsoda torka van ennek az embernek, úgy játszik vele az érzelmek skáláján, mint a legsokoldalúbb gitárosok a hangszerükön -Timo pedig megfelelő alázattal a háttérben maradva szolgálja ki ezt a királyi hangot. A lemezt újból egy késői Stratovarius kópia zárja, a hat percen túlnyúló szerzemény azonban - hála a jól választott énektémának- nem válik unalmassá, méltó és kerek befejezése az új dalcsokornak.

Pontszám: 8