Sabaton: The Art Of War
írta garael | 2008.05.14.
Megjelenés: 2008
Kiadó: black lodge
Weblap: www.sabaton.net
Stílus: heavy metal
Származás: Svédország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Sabaton elérkezett újabb harci csapásának elkövetéséhez: Manowar nagyúr leghűségesebb tanítványai szerencsére nélkülözve mindenfajta hadi szimfonikus és regélős cicomát, a puszta hatékonyság nyers erejével küldözgetik csapásaikat a boldog hallgatóságra, ezúttal, ahogy látom, egy történelmi koncepció keretében. Sabatonék nem cicomáznak, teszik, amihez legjobban értenek: himnikus középtempókkal, és gyorsabb galoppal , esetleg regélő elégikával, vokális háttérrel bőven megtámogatva villantanak fel amolyan zenei életképeket. Itt aztán kérem nincsen semmi fajta álprogresszív nyavajgás, nagyzenekari betét, a billentyű is csupán a témák monumentalitását emeli ki, az egymás után következő szerzemények permanens csapás-sorozatként ütik le a szinkópát a fejekben, olykor ismerős elemeket felhasználva, ám egy amolyan Sabatonra jellemző világot kialakítva, amit hallva azonnal ráismerünk az alkotóra. A Szun-Cu idézettel kezdődő album rögtön egy célzott csapással rettenti el a metal ellenségeinek szívét: a Ghost Division a magával ragadó, azonnal fülbe ragadó refrénnel instant slágert képvisel - ez az a szám, melyet meghallgatva egyből tudhatjuk, miről is szól a Sabaton. A The Art Of War málházós ütemei amolyan eeej uhnyem ( az idősebbek biztos emlékeznek a hajóvontatók dalára, tudják, miről is beszélek) munkanótát rittyentve adnak bólogatni valót, hogy aztán a 40-1 gyorsabb ütemei vezényeljenek rohamot, egy kis Running Wild-os deja vu-t kerekítve a dallamok alá. Az Unbreakable nehéz menetelése epikus módon bont ki egy begyorsuló témát, olyat, amilyet Manowarék is csak jobb napjaikban írnak. A Cliffs Of Gallipoli szinte ABBA-san kezdődő ütemeivel új színfoltot jelent a Sabaton történelemben, talán a legdallamosabb nótát kerekítve ki a zongorás ütemekből, egy csipetnyi Wake Of Magellan korszakos Savatage-et is megidézve. A Talvisota ismét egy speedelős csatadal, melyet az album talán egyik csúcspontja, a Panzerkampf követ, olyan menetelős tisztelgést produkálva Guderian tábornoknak, mely egyből a valamikori német páncélos hadtudós kedvenc heavy metal csapatává avatja a Sabaton legénységét. A Union ír-folkos dallamai - melyeket Gary Moore egy kicsit más formában már megírt egyszer - ismét egy kis újdonságot jelentenek, amolyan csujjogatós harci-táncot teremtve az ágyúropogás alá, hogy aztán a The Price Of A Mile elégikus-himnikus kesergője adjon tisztelgést a hosszú menetekben elhullottaknak. A Firestorm végül autentikus módon gyorsgaloppban zárja az albumot, némi narrátoros végtisztelgéssel. Joakim Broden ezúttal is fantasztikus harci hevülettel vezényli le Szun Cu mester előtt a zenei predesztinációt, hangja szinte képi megjelenítésben képes tolmácsolni a vérben és könnyben fogant dallamokat.
Legutóbbi hozzászólások