Pyramaze: Immortal

írta Philosopher | 2008.05.13.

Megjelenés: 2008

Kiadó: .

Weblap: www.pyramaze.com

Stílus: power metal

Származás: amerikai-dán

 

Zenészek
Matt Barlow − ének Michael Kammeyer − gitár Morten Gade Sí¸rensen − dob Jonah Weingarten − billentyű Niels Kvist − basszusgitár Toke Skjí¸nnemand − gitár
Dalcímek
01.Arise 01:03 02.Year of the Phoenix 04:57 03.Ghost Light 06:09 04.Touched by the Mara 05:54 05.A Beautiful Death 04:28 06.Legacy in A Rhyme 04:05 07.Caramon's Poem 04:58 08.The Highland 05:41 09.Shadow of the Beast 06:04 10.March Through an Endless Rain 02:08
Értékelés

Arról senkinek ne legyen egy másodpercnyi kételye sem, hogy a Pyramaze 2008-ban egy dologra hegyezi ki az új albumát. Ez pedig nem más, mint szerintem az év hí­re kategóriában aranyérem esélyes információ, miszerint Matthew Barlow visszatért! Fricska volt az egykori csapat számára, hogy ezúttal nem az Iced Earth booklet-jében lesz olvasható Matt neve, hanem a számomra nem túl nagy jelentőséggel bí­ró amerikai-dán power zenekar füzetecskéjében. Aztán persze egy bibliai fordulattal élve a tékozló fiú visszatalált otthonába...azaz, Matt újra az Iced Earth pacsirtája, és éppen a világot jelentő deszkákat rengeti - a Strato gityós Timo Tolkki-val a "Bal...ok Klubbja" nevet minden joggal licenszelhető - Jon Schafferrel. Mit érdemes tudni magáról a zenekarról? A zenekar 2001-ben alakult a gitáros Michael Kammeyer segédletével. Hamarosan csatlakozott hozzá a dán ritmusszekció, Morten Sí¸rensen (Wuthering Heights) dobos, és Niels Kvist basszeros személyében. A billentyűket az amerikai Jonah Weingarten kezelte. A dalnoki szerepkört az egykori Balance of Power pacsirta Lance King vállalta be. 2004-ben jelent meg az első, Melancholy Beast albumuk, amit aLegend of the Bone Carver követett némi tagcserék után 2006-ban. 2007 áprilisában aztán robbant a bomba, és bejelentették, hogy a csapatba a mikrofon mögé az a Matt Barlow fog állni, akit a Magyar Tudományos Akadémia Értelmező Kéziszótárának "metal-énekes" kifejezésénél mindenki fényképestül megtalálhat. Talán fölösleges leí­rni, de ugye ez az a bácsi, aki az Iced Earth-al 1995 és 2003 között metal-történelmet í­rt, mivel olyan albumokon énekelt, mint pl aDark Saga, Something Wicked..., vagy a Horror Show. Őszinte leszek: nem vagyok hí­ve a hangzatos visszatéréseknek, és nem fogom körbepisilni a szobámat, mert Matt "Megahang" Barlow újra énekel (egyébként nem adta fel a köztes időszakban sem, mivel valami zsarucsapatban azért dalolgatott, csak éppen kiskölyköknek "Say no to drugs", "Stay away from violence", "Respect your parents, teachers, yourselves, others and life" szövegeket). Nem hiszek az őrült nagy pálfordulásokban. Aki egyszer úgy nyilatkozott, hogy "nem akarok a rock-sztár illúzióban élni, a való világért akarok tenni", az vállalja fel ezen véleményét egy életre. Számomra ezek olyan súlyos gondolatok, amiket az ember nem feled el 3-4 év elteltével (mint ahogy pl az ember nem feledi el a "nem akarok a metal kurvája lenni", "a metal halott", "a metalnak nincs jelene, nincs jövője, csak múltja" kijelentéseket sem). Úgy vélem sokkal magasztosabb volt az az eszme, amit Matt a kilépésekor követett, mint amit egy metal zenekarral prezentálni tud....no, de mindegy, erről úgy érzem még úgyis rengeteget fogunk vitázni 😀 😀 😀 térjünk rá inkább a zenére: Ez az album egy dögös power metal gyűjteményes kötet lett. Megkerülhetetlen Matt eredeti bandájának a neve és nem csak az ének miatt, hanem a gitárok lüktetésszerű riffelése miatt is. Ez a stí­lus talán leginkább úgy í­rható le, hogy "képzeld el Steve Harrist ritmusgitáron". Az IE zenéje is valahonnét innét indulhatott, és a Pyramaze jelen albuma is jelentősen táplálkozik ebből a talajból. Nagy különbség viszont, hogy jelen albumunkon nagyobb teret engednek a szintetizátoroknak, mint azt az IE valaha is tette. Véleményem szerint ez sokat ad hozzá a zenéhez, abszolúte élvezetesebbé téve a hagyományos power zúzdákat. A másik meglátásom - ami elsőre talán furának tűnhet - hogy számomra sokkal kidolgozottabbnak tűnnek a számok, mint a vetélytársnál. A zenei megoldások finomabbak (talán köszönhető ez a szinti kiemelt szerepének?), a szólisztikus részek pedig szerintem egyszerűen jobban ülnek. Sőt, a szinti-gitár "párbajok" már-már kicsit progossá tesznek egy-két dalt. Néhány helyen (The Highland) még folkisztikus elemeket is megfigyelhetünk. Természetesen Matt széténekli az albumot. A hangterjedelme minden mélységét és magasságát megmutatja. Várható volt, hogy valami tényleg "nagy-bumm"-al fog visszatérni, de nem gondoltam volna, hogy egy B-kategóriás zenekart a Premier League-ba tudna emelni. Prognosztizálható egyébként a Pyramaze visszaesése Matt kilépése után, de legalább volt egy igazán tökös power albumuk. Mert valóban: ha két szóval kí­vánom leí­rni, hogy milyen is lett az album, akkor csak annyit mondanék "tökös power". Több-kevesebb sikerrel próbálkoznak eltávolodni a kliséktől, a "tipikusnak", előre sejthetőnek vélt megoldásoktól - de óhatatlan: power metal berkekben nagyon nehéz valami forradalmian újat alkotni. Feltételezem nem is ez volt a cél...

Pontszám: 8