Fires Of Babylon: Fires Of Babylon
írta garael | 2008.05.05.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Ez az év a másodvonalas válogatott csapatoké: ott volt ugye a Dionysus bázisán megalakult Saint Deamon, az At vance és Freedom Call alapú Powerworld és most itt lángol a Fire of Babylon, soraiban tudva a Narnia-ban és Saviour Machine-ben is megfordult Carl Johan Grimmark-ot, illetve a Winters Bane-ből ismerős Lou St. Paul gitárosokat , de a Death, Monstrosity (stb) basszeres Kelly Conlon és az Annihilator-ban is megfordult Bob Falzano is ismerős lehet az agresszívebb zenét kedvelőknek. Mellettük azonban egy igazi feketeöves énekmester is képviselteti magát - ezzel is emelve a "dojo" hírnevét: Rob Rock már számtalan albumon bizonyította, hogy hangjával és dallamérzékével egy bajnoksággal feljebb tudja juttatni aktuális csapatát, legyen az dallamos metal, vagy marcona power durvulat. Fantasztikus, hogy mennyi lemezen bizonyított már jelen korunk egyik legalulértékeltebb énekese: a supergroup-nak mondható MARS projectben induló pályája gyenge lemezeket nélkülözve ívelt át Axel Rudi Pellen keresztül talán leghíresebb csapatáig, az amerikai csodagitárossal összehozott Impelitteriig, de hallhattuk hangját a Roy Z. által létrehozott amerikai Warrior második albumán és az Avantasia első két részén. Jelenleg szólócsapatával, a Rage Of Creation - nel jelentkezik időről időre megbízható színvonalú, vokális témákkal dúsan ellátott dallamorgiáival. A Fires Of babylon esetében szükség is van a mindent elsöprő kraftra. Jóllehet Rob mester közreműködött már igazi tökös US Power albumon - lásd Warrior kritikámat - , igazi tevékenységi közegére azért egy fajsúllyal lágyabb dalcsokor a jellemző: jelen recenzió tárgya ugyanis néha szinte thrash-be átforduló szigorú amerikai power, annak minden szükséges lendületével és keménységével. Persze mostani szólócsapatával néha maga is feszegeti a dallamos metal határait, de ilyen permanens bombázással azért régen szolgált - melyhez aztán az instrumentális logisztika nyújt remek és minden igényt kielégítő támogatást. Már maga a lemez borítója is hasonul kedvenc dalnokom szólópályáján belüli albumok "cover"-éhez: a bibliai ihletésű kép a megszokott Rob Rock keresztény szövegvilágához idomulva ad egységes koncepciót. A zenésztársak extrém metal múltja éppen csak nyomokban, egy-egy hangulati árnyalatként lelhető fel, a végeredmény szerencsére - persze már akinek - igazi tősgyökeres lendületes power, egy csipetnyi európai ízzel, melyet igazából a dallamok hintenek a basszus-kiemelésű, gyakran ikergitáros heavy riffek fölé. Jóllehet a dalok egységes tempóban, lélegzetnyi szünetet sem hagyva gázolnak át a hallgatón, az instrumentális finomságok azért bőven szolgáltatnak egyedi jelleget a szerzeményeknek. Érdekes egyébként, hogy Rob dallamai mennyire magukban hordozzák a bibliai katartikus végkifejlet általi apokaliptikus feelinget, szinte filmzene-szerűen tolmácsolva a szövegi hátteret. Nincs is kiemelni való dal a lemezen, talán a nyitó power bomba, a Falling To Pieces üt egy árnyalatnyit nagyobbat - de ez betudható a kezdés lendülete okozta sokknak is - , valamint a málházós, epikus kifejtésű - de nem epikus hosszú - Lake Of Fire "párbeszédes" operás dallamai ütik le a szinkópát a fejekben, de ugyanilyen erővel emelhetném ki a Lazarus Rising komplex témájú, enyhén Crimson Glory ízű kifejtését, valamint a galoppból vágtába csapó, záró Castles Are Burning dinamikus, keleties témaváltásos koncepcióját.
Legutóbbi hozzászólások