Powerworld: Powerworld

írta garael | 2008.04.15.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Metal Heaven

Weblap: www.powerworld.org

Stílus: power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

A Saint Deamon után újból egy "B" ligából összeverbuválódott válogatott, ahol az anyacsapatok olyan, egyébként közismert bandákból származnak, melyeknek a biztos rajongói bázis ellenére sem sikerült az igazán nagyok közé beverekedniük magukat. A neoklasszikus-Rainbow vonalon haladó At Vance, a germános speed metalt játszó Freedom Call, illetve a német-amerikai hard rockban utazó Jaded Heart tagjaiból felépülő csapat egy outsider énekest bevéve - kinek személye még az év elején Chitral "Chity" Somapala személyében manifesztálódott a tervek szerint, ám vándormadár barátunk úgy látszik tartja jó szokását a hűség és megbí­zhatóság tekintetében - próbált némi kis kiruccanást véghezvinni, egy más ösvényen elindulva létrehozni esetlegesen valami újat. Ez a gondolat azonban tényleg csak teoretikus állí­tás, hiszen a kapott végeredmény nem tükrözi a szándék "materializálódását": az elkészült anyagban ugyanis mindent megtalálunk, ami az anyacsapatokra jellemző - csak halványabb, és jellegtelenebb minőségben. Hiába próbálják a jól bevált sablonokat ellőni - melyekben talán a Gammaray-es maní­rok a legmeghatározóbbak - , a felhangzó dalok közül már a második csendes unalomba fullasztja a panelekbe merevedett, kórusos, néha epikusnak ható dallamokat, melyek hiába is próbálnak beleragadni a hallgató füleibe. Pedig van itt minden, ami az "alkotóelemeket" sikerre vitte: speedes-középtartományban mozgó tempók, Axxis jellegű háttérkórusok, refrénre kihegyezett, "többtételes" szerzemények, ikergitározás, és koncerfavoritnak í­rt, együtténekeltetősnek szánt melódiák: ám mégis, összerakva ezeket az alkotóelemeket, képtelen egységes egésszé összeállni a dolog, mintha a felállí­tott téglafal habarcs nélkül, csak saját súlyának összetartó ereje által lett volna felállí­tva, melyből aztán í­gy hiányzik az összetartó erő. A másik elhibázott dolog az elkészí­tett szerzemények abszolute hasonló felépí­tése, és az alkalmazott eszközök rutinszerű, némileg fantáziátlan felmutatása. Ettől függetlenül hallgathatóak a dalok, csak az a bizonyos borzongás és adrenalin-löket hiányzik, mely igazán életet tudna varázsolni a dallamokba. A zenészek rutinos, öreg rókák, talán éppen ez is a baj, nem eléggé "éhesek" ahhoz, hogy tűzzel borí­tsák be alkotásukat. Pedig többször is jól indul a dolog, ám sajna a fiúk megragadnak a biztonsági játéknál, mely ennél fogva nem hoz semmit a hazardí­rozás - és az esetleges innováció - kellemes izgalmából. A szövegek sem próbálják túlnőni a dallamokat: elég csak a cí­mekre tekinteni, egyből felépí­thetjük az újbóli szöveg-panelházat, leragadva a középszerűség hervasztó teljesí­tményénél.

Pontszám: 6