Emir Hot: Sevdah Metal

írta garael | 2008.04.09.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: Lion Music

Weblap: www.emirhot.com

Stílus: neoklasszikus folk metal

Származás: UK

 

Zenészek
Emir Hot - gitárok, basszusgitár John West - ének Mike Terrana - Drums 3, 4, 5 - Muhamed Sehic - Hamic 5 (2:34 - 2:58) by Anto Filipovic Saz - intro on track 5 by Avdija Agusi 12 string and nylon string guitars on track 5 (5:55 - 7:08) by Atila Hajdarevic - Miko and Adnan Perisic - Pero Guitar solo on track 5 (5:20 - 5:37) by Muris Varajic Guitar solo on track 5 (5:37 - 5:54) by Misha Nikolic Orchestration on track 5 by Misha Nikolic Keyboard solos on tracks 3, 9, 10 by Brandon Morris Piano on track 7 by Miralem Osmic Piano and keyboards on tracks 5 and 6 by Bruno Matijasevic Female vocals on track 10 by Charlie Squire
Dalcímek
01. Forspil (intro) 02. Devils in Disguise 03. World Set on Fire 04. Skies and Oceans 05. Sevdah Metal Rhapsody 06. Stand And Fight 07. Endless Pain 08. Hora Martisorului (instrumental) 09. Land of The Dark 10. You
Értékelés

A török "sevdah" szó eredetileg azt jelentette, hogy "szerelem", de mire bosnyák zenei stí­lussá nőtte ki magát, a jelentésébe befúrta magát a "melankólia" is. Egy olyan kávéházi stí­lus alakult í­gy ki, amely nem kevésbé nevezetes rokonsággal bí­r, mint a zöld-foki morna vagy a portugál fadó - a sevdalinka ennek az intimitásnak a jegyében terjedt el úgy is, mint "balkáni blues". Nos, nem is lehetne autentikusabb folk műfaj ennél, hogy szimbiozisba lépve a metallal egy újabb gyöngyszemmel gazdagí­tsa a folk -fém egyre bővülő kincsestárát. Jóllehet , a "műfaj" általában a skandináv és finn területeken nőtte ki magát népi-nemzeti szegmenssé, véleményem szerint bármilyen európai népzenei stí­lus alkalmas a metalba történő integrálódásra. Emir Hot Angliában élő, ám Tuzlában született (Bosznia-Hecegovina) neoklasszikus gitárhős, ki példaképéhez, Blackmore-hoz hasonlóan egy más zenei stí­lus inspiráló erejéhez fordulva alkotta meg, ha nem is egyedi, ám mindenképpen érdekes és virtuóz gitárjátékát. A gitáros által játszott metal stí­lus - a skandinávokéval ellentétben - a neoklasszikus hard rock, a maga Malmsteen-i virgás világával, s annak minden progresszí­v jellemzőjével. A progresszivitást hősünk esetében a beültetett népzenei elemek által kiváltott tempóugrások, és a billentyű-gitár párbajának eszement futamai adják. Szerencsére Emir Hot dalokban tud gondolkodni, í­gy a szerzemények nem fulladnak technikai unalomba - ehhez persze egy olyan dalnok is kell, aki a neoklasszikus szí­ntér egyik legtapasztaltabbja: John West egyszerűen nem tud ebben a speedelős univerzumban hibázni, jellegzetes refrénjei, és melódiái remekül olvadnak össze a balkáni ütemekkel és dallamokkal. Nagyon érdekes, és magával ragadó elegyet alkotnak a dalok, ahol a népzenei elemek - sajnos legfőképpen szintetizátoron - és persze gitáron - szólalnak meg, én elbí­rtam volna autentikus hangszerek szerepeltetését is, melyek igazán megadták volna azt az eufóriát, melyet a folk részek hivatottak megteremteni. Tudom, furcsa lehet í­gy, első hallásra ez a párosí­tás: a "melankóliára" épülő, bensőséges népzenei stí­lus és az alapvetően gyors, dinamikus, energia-kitörésekkel tarkí­tott speed metal, ám működik a dolog. A népzenei elemek a neoklasszikus virgákra ültetve, némileg felgyorsí­tva alkotnak integráns elegyet, megadva a dalok dallamvázát és fő szerkezeti épí­tőköveit. Aki nem ismeri a balkáni népzenét, annak sem hatnak idegenül a felcsendülő dallamok: egyrészt azért, mert a magyar népzenére is hatottak, másrészt pedig azért, mert felgyorsí­tva néha magyar nóta citeraközpontú szerzeményei juthatnak eszünkbe. Persze ez ne rémisszen el senkit, a refrének és a melódiák megfelelő "metalizáláson" estek át, í­gy az ortodox fémhí­vő is bátran élvezheti az autentikus dallamokat. A lemez csúcspontja egyébként a majd 12 perc hosszúságú Sevdah Metal Rhapsody, mely tömör eszenciaként tartalmazza a cí­mben megjelölt stí­lus Emir Hot által elképzelt lényegét. Van itt minden, mi bősz folk metálos szeme-szája kí­vánhat: népzenei futamok, speedelő virga, tempó-és ütemváltások, hangulati ugrások, folk és metal instrumentális agymenések, amibe egy hosszú dobszóló is beletartozik. Ennek kapcsán kell megjegyeznem, hogy itt bizony minden metal-bandák vándormadár zsenije, Mike Terrana üti a bőröket, a szokásos szí­nvonalon ad amolyan metal csárdásos ütemeket az amúgy is táncra ingerlő dallamoknak.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások