Timo Tolkki: Saana - Warrior of Light Part 1: Journey to Crystal Island
írta garael | 2008.04.04.
Megjelenés: 2008
Kiadó: Frontiers Records
Weblap: www.saana-warrioroflight.com
Stílus: szimfónikus rock
Származás: Finnország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Kíváncsi voltam, hogy Timo Tolkkinak milyen ötletek lapulhatnak a tarsolyában, melyeket a Stratovariuson belül nem tud megvalósítani, jóllehet szólópályájának nem ez az első állomása: már két albumon hallhattuk, milyen zenei forrásokból is ered az a világ, mely, ha reinkarnált formában, de ott rejtőzik anyacsapatának zenéjében is. Mégis, mennyiben más akkor a rockoperának hirdetett grandiózus vállalkozás? Nos, azt kell mondanom, nagyon sokban. Először is: maga az album nem metal, sőt, még csak nem is rock, gitár csak elvétve, alárendelt szerepkörben található a megszólaltatott hangszerek között, melyeken a dobok kivételével egyaránt Tolkki mester játszik. A zenei anyagot nevezhetjük egyfajta hangulati leképződésnek, rengeteg, az alkotó pszichéjét, illetve annak nyugalom iránti vágyát jelképező lelki lenyomattal, olyan filmzenés töredékekkel, melyek mozaikdarabkákként adják meg egy ember életkorszakának muzikális eszenciáját. Nagyzenekari samplerek, rengeteg billentyűs betét - a vokális számokat összekötő instrumentális "relaxációs" fázisok és a hangulati determinációt néha megtörő vokális részek alkotják az albumot, mely azonban csak teljes egységében hallgatható - jóllehet egyes részek felcserélhetőek - , egy olyan belső film történéseit tárva elénk, ami Tolkki "belső mozijában" pereg. A tempó ennek megfelelően végig egyenletesen - a gyógyulás lassú fázisaiként értelmezhető tartományában mozog, itt bizony nincsen energialöketet kiváltó dinamikai kirccanás, vagy adrenalin fröccsöt nyújtó gitárcsárdás. Nem nagyon tudok mit írni az albumról, hiszen a végeredmény olyannyira individuum függő - mint egy jó vers, mely mindenkiben más-és más érzéseket fakaszt - , hogy balgaság lenne részemről leszólni, vagy az egekig marasztalni azt. Egyetlen megjegyzésként: a Sadness Of The World refrénjét önmagától lopta a mester - a Hymn To Life-ban Kiske bizony már elénekelte az emlékezetes dallamokat.
Legutóbbi hozzászólások