Rotor: Acélba Zárva

írta szakáts tibor | 2008.01.20.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Nail

Weblap: www.rotorband.com

Stílus: Heavy Metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

1987-ben, mint az akkori Sámán zenekar munkatársa, ismertem meg a Rotor zenekart. A miskolci srácok is szerepeltek a Robbanásveszély cí­mű válogatás albumon, a Metálháború és a Rémálom cí­mű dalokkal. Ha jól emlékszem még egy fesztivált is szerveztek a "rotorosfiúk" a lemez tiszteletére Miskolcon, amiből már csak annyi rémlik, nagyon messze volt vonattal és villamossal, főleg a hangszerek és néhány Marshall fej társaságában. 🙂 Ezután szem elől tévesztettem a csapatot, most viszont több helyről is megerősí­tést kaptam, hallgassam meg a banda új lemezét. Megtettem. Sőt, nem hogy megtettem, gyakorlatilag napok óta ki sem vettem az autó lejátszójából. Ezzel talán már előre elárultam, nagyot alkottak a srácok. Rövid intro után benyitnak a cí­madó Acélba Zárva cí­mű dallal, ahol rögtön tudhatja a hallgató, itt nem lesz tréfa. Nekem igazán a második dalnál kezdődik a lemez. Olyan riffel indul az Egy Darab Fém, hogy már bólogat is fej és mozdul a kéz a léggitár felé. A refrénnél pedig biztos voltam abban, hogy semmi újat nem találtak ki (mondom ezt jó értelemben), hanem maradtak a jól kitaposott ösvényen, aminek neve Heavy Metal. Ez a műfaj a 80-as években érett be, és a Rotor már akkor ott volt a 'játszótéren', í­gy nem nehéz nekik adaptálni az akkor hallottakat és megélteket. Az Ördögi Kör ettől a megállapí­tástól egy kicsit eltér, itt talán az újabb metal hí­vőknek is szerettek volna kedveskedni. Ez a dal a trapolósabb kategóriákba tartozik, ami nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Sokkal inkább a Metálgóc, ami hajaz egy cseppet UDO mester munkáira, ami engem kicsit sem zavar. Sőt, a refrén még egy Stress albumra is elférne, ami különösen jóleső tisztelgés a múlt előtt. Lehet, hogy a fiúknak eszükbe sem jutott a dalí­rásánál, micsoda gyökerekhez nyúlnak, csak ösztönből jött belőlük a "fí­ling". A Van Még Remény cí­mű dalt megtaní­tatnám azokkal a mai csapatokkal, akik azt mondják magukról, ők heavy metal banda. Iskola. A metal iskolája, amit bármennyire is hihetetlen, elég nehéz kijárni. A következő Még Egy Harapás szintén ebbe a kategóriába tartozik. Ahogy hallgatom a lemezt, különösen az tűnik fel, micsoda összhang van a két gitáros között. Gyönyörű, nagy í­vű szólókat hallunk és gyilkos riffeket, amiket szinte kézről-kézre adnak egymásnak. A Rotor zenekarban meglehet találni a magyar Tipton-Downing párost, legalábbis a korongon hallható teljesí­tményük után. Baromi nehéz í­rni erről a lemezről, mert közben, ahogy hallgatom, folyamatosan jár a lábam és a fejem, elég nehéz í­gy gépelni. A Kőkemény valóban kőkemény. Változatlanul a gitárosok teljesí­tményét tudom dicsérni, ami olyan hangzást ad a lemeznek, ahogy kell szólnia egy metal albumnak. Elérkeztünk a kedvencemhez. A Még Mindig cí­mű nóta ismét egy kicsit az Accept egykori hangjának új lí­rai alkotásaira emlékeztet. Egy szerelmes dal. Igen az! Nem bőr, szegecs, koporsó, sötétség, vér stb... Ezt is lehet a metalban. Sőt azt is lehet énekelni, hogy "...í­gy vagyok boldog, boldog a nagyvilágban..." Köszönöm! Végre! Ezt vártam! Vannak olyan rockerek, és ezek között zenészek és alkotok is, akik szeretnek élni, és ennek hangot adnak. Ez a másik kedvencem az albumon. Nem is beszélve a zenéjéről. Olyan szaggatós fejletépős muzsika, amit rég nem hallottam magyar lemezen. A Légy Édes valami elképesztő szemtelen gitárhangzással indul, majd ez is folytatja a fejletépést, már ha eddig nem szakadt le a helyéről. 🙂 A Metál Az Istent talán tényleg valahonnan a padlásról szedték elő a fiúk. Ez a dal kicsit már nekem is poros. Szövegét tekintve pedig igen bárgyú. Valamilyen elgondolásból (amit személy szerint nem tudok), két régebbi dalt újra feldolgoztak ezen az albumon a zenészek. A Semmi Nem Elég a csapat 2001-es lemezének cí­madó dala volt. Sajnos nincs a birtokomban a korong, í­gy nem tudok a különbségről véleményt í­rni. A Csernobil cí­mű szerzemény, ha jól tudom a 92-es demon jelent meg, ez sem áll rendelkezésemre, í­gy nem tudok véleményt nyilvání­tani róla. Mindkét dal mostani hangzásában természetesen beleillik a képbe, de nem tudom, miért tették fel erre a korongra is. Egy Igaz Hang zárja a sort, ami a szó szoros értelmében jó jelző. Igazi kőkemény metal zúzás zárja az anyagot. Nem tettem emlí­tést még egy kellemes meglepetésről, akit Szentesi Jánosnak hí­vnak, és ha jól emlékszem az elejétől fogva a csapatban van. Semmi különöset nem csinál, de azt nagyon jól. Hibátlanul énekli végig a lemezt. Sokszor fel lehet fedezni a hangjában Lordos elemeket, és biztos vagyok benne, hogy Molics Zsolti metalos munkáit is figyelemmel kí­séri, viszont egy dologgal tisztába, van, és az a képessége, amit maximálisan jól használ ki. A zenészekről is csak dicsérttel tudok szólni. Nagyon szeretném ezt a csapatot élőben látni. Ha tényleg ennyire jók, mint lemezen, akkor nagy "baj" van!

Pontszám: 10