Pokolgép: Pokoli Mesék

írta garael | 2008.01.19.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Hammer Records

Weblap: www.pokolgep.hu

Stílus: heavy metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A Pokolgép együttes zenei történetével és alkotói korszakaival úgy vagyok, mint a Black Sabbath-éval. A korábbi, az ortodox fanok által dicsőí­tett, és a karizmatikus frontember - ki énekessé válásának körülményei által szintén megérne egy filmet -, Kalapács József nevével fémjelzett lemezeket becsülöm és elismerem, ám dallamviláguknál fogva annyira nem tudom magaménak érezni, mint a "nagy törés" utáni korszak dallamcentrikusabb, és talán kifinomultabb világát. Nem véletlen talán az sem, hogy Nagyfi és "Kalács" kiválásával az Ómen vitte - egy fokkal talán súlyosabban - tovább a Gép zenei örökségét, mí­g az új énekes, - az akkoriban a csúcson lévő, és talán az egyik legjobb magyar dalnok, Rudán Joe magával hozott egy kis hard rockos szellemiséget is a Kukovecz Gábor muzikális elképzeléseit megvalósí­tó bandába. Az "új felállás" rögtön két olyan lemezzel indí­tott, ami méltán vált klasszikus versenytársává a korai alkotásoknak: az "Adj új erőt" véleményem szerint máig a legjobb magyar heavy metal album, ahol minden összejött, ami a tökéletes pillanatok szülte alkotásokhoz szükséges. A fantasztikus dalok mellett Rudán Joe a legjobb amerikai metal énekesek karcos, ám nagy terjedelmű hangjával hozott fantasztikus témákat, a szövegek pedig még a korábbiaknál is több érzékenységgel foglalkoztak a bennünket körülvevő világgal. A grunge korszak begyűrűzése utáni kicsiny kisiklást követően a 2000-ben felvett Csakazértis teremtett új korszakot, mely igazából jelen lemezig is tart. Mindeközben sikerült egy koncertlemez és egy lí­rai válogatás mellett egy akusztikus műsort is összehozni és tervben van egy, az együttes által megzenésí­tett magyar verseket összefoglaló gyűjteményes kiadás is. A lemez kivételesen erős dallal indul, a felhangzó dallamokban jó adag folk hatást is érzek, néha mintha csak egy besúlyosí­tott népdalt hallanánk, ami nem meglepő, ismervén Kukovecz Gábor vonzódását a magyar muzikális eredetforrásokhoz - no és az eredeti szövegí­rót, Ady Endrét: az ismert költemény megzenésí­tése a szokásos klasszikus-feldolgozás hagyományát követi. A Poklon is túl egy markáns basszustémára épülő döngölős darab, kissé deja vu-t okozó refrénnel, majd a Sajtot oszt a róka erősen áthallásos, szarkasztikus szövegű példameséje következik. Az adott szó Black Sabbath-os, doomos kezdés után válik a lemez talán legsúlyosabb tételévé, melynek központi szervező eleme a dübörgő kétlábdob - itt talán még lehetett volna kissé ülni a refrénen. A következő dal 10 évvel ezelőtt minden bizonnyal az egyik húzónóta lett volna, ha Rudán Joe hangja nem kopik meg mára kissé, néha bizony erőlködve a magasakkal, melyek szűkre szabottságuknál fogva nem tudják kiteljesí­teni hatásukat. A Minden nap lí­raiként induló akusztikus gitárfutamai erős, középtempós tételt vezetnek fel, slágergyanús refrénnel, a Halálos í­télet kissé Judas Priest hatású kezdő riffje hasonlóan együtténekeltetős dallamtémát varázsol. A Véredből születtem jellegzetes újkor 'gépes riffjei vintage szöveggel próbálnak valami újat mutatni- ezúttal kevés sikerrel, az Elesettekért pedig a lemez kötelező balladája, a blues-os dallamok a szokásos szí­nvonalon hozzák az újabb könnycsorgatót. Végére maradt a duettben előadott Új biblia, a retrós hangulatú, számomra kissé jellegtelenre sikeredett panelhalmaz, mely még agresszivitásával sem képes újjáéleszteni ellanyhult érdeklődésemet.

Pontszám: 6.5