Lullacry - Vol.4
írta Mazi | 2005.11.27.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Lullacry zenekarral való első találkozásom még azokhoz az időkhöz köthető, amikor a Hammerhez kazetta tartozott még s nem Cd. Ekkoriban persze ez a banda is teljesen mást játszott. Rock volt, csak sokkal inkább egy olyan zenekar, akik a HIM vonalán kívánnak mozogni, csak épp női énekest alkalmazva. Az ötlet nem volt rossz, de valahogy nem tudtak akkor maradandót alkotni. Két albumuk jelent meg ebben a felfogásban, majd énekes csere történt és jött a Crucify my hearth album, ami a magasba emelte a csapatot, akik ezzel a munkával a legjobb pillanataikat örökítették meg. Egyszerűnek tűnő dalok, remekül kihasznált kétgitáros felállás, fifikás megoldások és egy roppant energikus, dinamikus női hang jellemezte ezt a művet. Kíváncsi voltam, hogy egy ennyire remekül összerakott lemez után milyen újdonságokkal tudnak előrukkolni, hiszen az, nagyon is világossá válhatott mindenki számára, hogy kreativitásnak, alkotói készségnek egyáltalán nincsenek híján. Hát, furcsa mód, felhúzott szemöldökkel hallgattam végig első nekifutásra a lemezt, mivel nem igazán értettem, hogy mi is történt, vagy is inkább, mi nem történt. Gondoltam a hiba bennem van, csak adni kell neki még egy kis időd. Így is lett. Többszöri hallgatás után finoman megadta magát az album, és érdekes dolgokra lettem figyelmes. Első dalként a Perfect tonight című alkotást hallhatjuk. Ügyes riffel indít, basszus gitár kíséri a versszakot, majd a háttérben halk gitárok tűnnek fel. Jó a fokozás, és kellemes a tempó. Nagyszerűek az énekdallamok. Ez a nóta bőven elfért volna az előző albumon is, mintha csak onnan maradt volna le. Sebaj, ez egy jól sikerült alkotás, tele finomságokkal. Love, lust, desire a címe a következő dalnak. Kezdeti felépítésében hasonlít a nyitó tételre, de azért tartalmaz kellemes momentumokat. Nagyon jó a versszak basszus gitár témája, és finom, ahogy a férfiének a háttérből kedvesen kiegészíti a versszakot. A refrén nagyszerű. Kellően slágeres darab. Fire within következik. Kifejezetten lendületes dalnak ígérkezik. A versszak finoman effektezett, bólogatásra késztető felvezető rész és egy bombasztikus refrén. Ötleteknek ez a dal sincs híján, de összességében nem tér el az eddigi Standard recepttől. Nem tartalmaz olyan motívumot, ami miatt azt mondhatná az ember, hogy ez a dal aztán... Stranger in you, így kezdi a versszakot a hölgy, és persze a dal címe is ez. Jól indul, Wah wah gitárok, húzós középtempó, akusztikus gitárokkal megtámogatott versszak, lágy énekdallammal. Remek a refrén, kórussal megtámogatott, csodás darab. Azonnal hat, és kevésbé érzem számítónak, mint akár az előző egy-két dal. Mindazonáltal itt sem térnek el a már kitalált formulától. Hearth shaped scars. Kecses énekdallammal indít, melyet zongora kísér, a háttérben finom vokálok, helyenként kiegészítő zajok színeznek. Az első perc után csatlakozik a dob, kellemes tempót adva ezzel a dalnak, amely még mindig nagyon féltett kincsnek számít. Megérkeznek a gitárok, amik azonban akkordokat pengetnek a megszokott zúzás helyett. Ez a dal az album egyik gyöngyszeme. Kellemes darab, akár rádiós slágernek is lehetne nevezni. Következik a Soul in half című tétel. Arányosan effektezett gitárok, kellemes énekdallam, majd vadul berobbanó gitárok, melyek hátterében egy erőteljes üvöltésre is figyelmesek lehetünk, melyet egy úr követhet el. Nem rossz, a refrén kifejezetten jó és az utána következő gitárjáték is több mint tetszetős. Ez a dal tartalmaz némi frissességet, de nem esik túlzásokba, csak megmutatja, hogy van még itt valami, ezek a dalszerzők azért tudják, értik a dolgukat. Killing time a címe a következő dalnak, mely egyben az album legrövidebb tétele. Remek gitárharmóniával nyitó, agresszív tétel. Ilyet még azt hiszem nem nagyon hallottam tőlük. Nagyon erős dal, igazán horzsoló versszakkal, a gitár remek heavy riffel kíséri Tanja istennőt. Vonósok is színesítik az összképet. A szóló nagyon jó! A refrén bombasztikus! A legjobb dal a lemezen! Erősen klisés cím következik, I want you. Az indítás durva, a versszak lágy, a tűz és a víz összeütközését még mindig jól ábrázolják. Felépítésében, hangszerelésében a Hearth shaped scars dalra emlékeztet, csak egy kicsit talán sűrűbb a refrén, de semmi kiemelkedő. A zsenialitás megvan, csak ezt már sokszor hallottuk, persze csak tőlük. Következik a lemez leghosszabb, majd hat perces dala, címe: King of Pain. Sejtelmes bevezetővel, kicsit megtört ritmussal beszállva érkezik a basszus, a dob és az ének, ez jó! A versszak felépítése ügyes, ravasz, és végre Tanja is kicsit másképp énekel, persze nem tud kivetkőzni önmagából, de itt mégis ad valami többletet. A refrén nagyszerű; egy férfikórus és egy vonós négyes teszi teljessé. Sűrű dal, sok érdekességgel, zenei csemegével. Alapvetően egyébként egy lassú, inkább középtempós dalról beszélünk. Az egyik legjobban felépített mű, és egyben az egyik legváltozatosabb is. A zárás egyszerűen magával ragadó! Egy energia bombát hagytak a lemez végére, a rajta szereplő felirat: Zero. Sodró, vad tempójával hívja fel magára a figyelmet elsőként. Az ötletek jók, a két gitár remekül összejátszik, tetszenek a különleges hangzások és a nem éppen szokványos Lullacry refrén, amit erőteljes dobolás tesz döbbenetesen frissé. A középrész nagyszerű, a szóló zseniális! Ezt a dalt hallania kell mindenkinek! Legalább annyira erős szerzemény, mint a Killing time! Félre értés ne essék, ez esetben nem ismétlésről van szó, hanem hasonló mennyiségű újdonságról!
Legutóbbi hozzászólások