Lullacry - Vol.4

írta Mazi | 2005.11.27.

Megjelenés: 2005

 

 

Kiadó: Spinefarm Records / Century Media Records

Weblap: www.lullacry.com

Stílus: Moder Rock / Csipetnyi Gótika

Származás: Finnország

 

Zenészek
Tanja - Vokál Sami Vauhkonen - Szóló gitár Sauli Kivilahti - Ritmus gitár Heavy - Basszus gitár Jukka Outinen - Dobok
Dalcímek
VOL. 4 - album 2005 01. Perfect Tonight 02. Love, Lust, Desire 03. Fire Within 04. Stranger In You 05. Heart Shaped Scars 06. Soul In Half 07. Killing Time 08. I Want You 09. King Of Pain 10. Zero
Értékelés

A Lullacry zenekarral való első találkozásom még azokhoz az időkhöz köthető, amikor a Hammerhez kazetta tartozott még s nem Cd. Ekkoriban persze ez a banda is teljesen mást játszott. Rock volt, csak sokkal inkább egy olyan zenekar, akik a HIM vonalán kí­vánnak mozogni, csak épp női énekest alkalmazva. Az ötlet nem volt rossz, de valahogy nem tudtak akkor maradandót alkotni. Két albumuk jelent meg ebben a felfogásban, majd énekes csere történt és jött a Crucify my hearth album, ami a magasba emelte a csapatot, akik ezzel a munkával a legjobb pillanataikat örökí­tették meg. Egyszerűnek tűnő dalok, remekül kihasznált kétgitáros felállás, fifikás megoldások és egy roppant energikus, dinamikus női hang jellemezte ezt a művet. Kí­váncsi voltam, hogy egy ennyire remekül összerakott lemez után milyen újdonságokkal tudnak előrukkolni, hiszen az, nagyon is világossá válhatott mindenki számára, hogy kreativitásnak, alkotói készségnek egyáltalán nincsenek hí­ján. Hát, furcsa mód, felhúzott szemöldökkel hallgattam végig első nekifutásra a lemezt, mivel nem igazán értettem, hogy mi is történt, vagy is inkább, mi nem történt. Gondoltam a hiba bennem van, csak adni kell neki még egy kis időd. Így is lett. Többszöri hallgatás után finoman megadta magát az album, és érdekes dolgokra lettem figyelmes. Első dalként a Perfect tonight cí­mű alkotást hallhatjuk. Ügyes riffel indí­t, basszus gitár kí­séri a versszakot, majd a háttérben halk gitárok tűnnek fel. Jó a fokozás, és kellemes a tempó. Nagyszerűek az énekdallamok. Ez a nóta bőven elfért volna az előző albumon is, mintha csak onnan maradt volna le. Sebaj, ez egy jól sikerült alkotás, tele finomságokkal. Love, lust, desire a cí­me a következő dalnak. Kezdeti felépí­tésében hasonlí­t a nyitó tételre, de azért tartalmaz kellemes momentumokat. Nagyon jó a versszak basszus gitár témája, és finom, ahogy a férfiének a háttérből kedvesen kiegészí­ti a versszakot. A refrén nagyszerű. Kellően slágeres darab. Fire within következik. Kifejezetten lendületes dalnak í­gérkezik. A versszak finoman effektezett, bólogatásra késztető felvezető rész és egy bombasztikus refrén. Ötleteknek ez a dal sincs hí­ján, de összességében nem tér el az eddigi Standard recepttől. Nem tartalmaz olyan motí­vumot, ami miatt azt mondhatná az ember, hogy ez a dal aztán... Stranger in you, í­gy kezdi a versszakot a hölgy, és persze a dal cí­me is ez. Jól indul, Wah wah gitárok, húzós középtempó, akusztikus gitárokkal megtámogatott versszak, lágy énekdallammal. Remek a refrén, kórussal megtámogatott, csodás darab. Azonnal hat, és kevésbé érzem számí­tónak, mint akár az előző egy-két dal. Mindazonáltal itt sem térnek el a már kitalált formulától. Hearth shaped scars. Kecses énekdallammal indí­t, melyet zongora kí­sér, a háttérben finom vokálok, helyenként kiegészí­tő zajok szí­neznek. Az első perc után csatlakozik a dob, kellemes tempót adva ezzel a dalnak, amely még mindig nagyon féltett kincsnek számí­t. Megérkeznek a gitárok, amik azonban akkordokat pengetnek a megszokott zúzás helyett. Ez a dal az album egyik gyöngyszeme. Kellemes darab, akár rádiós slágernek is lehetne nevezni. Következik a Soul in half cí­mű tétel. Arányosan effektezett gitárok, kellemes énekdallam, majd vadul berobbanó gitárok, melyek hátterében egy erőteljes üvöltésre is figyelmesek lehetünk, melyet egy úr követhet el. Nem rossz, a refrén kifejezetten jó és az utána következő gitárjáték is több mint tetszetős. Ez a dal tartalmaz némi frissességet, de nem esik túlzásokba, csak megmutatja, hogy van még itt valami, ezek a dalszerzők azért tudják, értik a dolgukat. Killing time a cí­me a következő dalnak, mely egyben az album legrövidebb tétele. Remek gitárharmóniával nyitó, agresszí­v tétel. Ilyet még azt hiszem nem nagyon hallottam tőlük. Nagyon erős dal, igazán horzsoló versszakkal, a gitár remek heavy riffel kí­séri Tanja istennőt. Vonósok is szí­nesí­tik az összképet. A szóló nagyon jó! A refrén bombasztikus! A legjobb dal a lemezen! Erősen klisés cí­m következik, I want you. Az indí­tás durva, a versszak lágy, a tűz és a ví­z összeütközését még mindig jól ábrázolják. Felépí­tésében, hangszerelésében a Hearth shaped scars dalra emlékeztet, csak egy kicsit talán sűrűbb a refrén, de semmi kiemelkedő. A zsenialitás megvan, csak ezt már sokszor hallottuk, persze csak tőlük. Következik a lemez leghosszabb, majd hat perces dala, cí­me: King of Pain. Sejtelmes bevezetővel, kicsit megtört ritmussal beszállva érkezik a basszus, a dob és az ének, ez jó! A versszak felépí­tése ügyes, ravasz, és végre Tanja is kicsit másképp énekel, persze nem tud kivetkőzni önmagából, de itt mégis ad valami többletet. A refrén nagyszerű; egy férfikórus és egy vonós négyes teszi teljessé. Sűrű dal, sok érdekességgel, zenei csemegével. Alapvetően egyébként egy lassú, inkább középtempós dalról beszélünk. Az egyik legjobban felépí­tett mű, és egyben az egyik legváltozatosabb is. A zárás egyszerűen magával ragadó! Egy energia bombát hagytak a lemez végére, a rajta szereplő felirat: Zero. Sodró, vad tempójával hí­vja fel magára a figyelmet elsőként. Az ötletek jók, a két gitár remekül összejátszik, tetszenek a különleges hangzások és a nem éppen szokványos Lullacry refrén, amit erőteljes dobolás tesz döbbenetesen frissé. A középrész nagyszerű, a szóló zseniális! Ezt a dalt hallania kell mindenkinek! Legalább annyira erős szerzemény, mint a Killing time! Félre értés ne essék, ez esetben nem ismétlésről van szó, hanem hasonló mennyiségű újdonságról!

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások