The Flower Kings: The Sum Of No Evil

írta Hard Rock Magazin | 2007.11.14.

Megjelenés: 2007. szeptember 29.

Kiadó: Insideout

Weblap: www.flowerkings.se

Stílus: progresszí­v rock

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Neal Morse, a Spock's Beard egykori frontembere a Transatlantic, Live In Europe cí­mű DVD-jén két dal között az alábbi kinyilatkoztatást tette: "Egy újabb nap, egy újabb mestermű..." Lehet, hogy ezt a nem túl szerény, viszont annál igazabb mondást ültette át -a szintén Transatlantic tag - Roine Stolt, saját zenekarának tevékenységére, hiszen ha nem is mindennap, de -a zenekar 13 éves pályafutását tekintve két kivétellel - évente biztos, hogy elkápráztatnak minket a progresszí­v rock svéd nagymesterei. Ráadásul a The Flower Kings zenekar tagjaira egyáltalán nincs rossz hatással ez a termékenység. Nyugodtan elmondható, hogy minden alkalommal meg tudják lepni rajongóikat. Muzsikájuk, - melyet, ha egyetlen szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám : "paradicsomi"- minden egyes produktumnál szí­nesedik, és változik. Csak az utóbbi néhány év termését áttekintve: A 2002-es Unfold The Future nehéz, hosszú tételekkel terhelt világát az Adam & Eve kicsit befogadhatóbb, sokszí­nűbb szerzeményei követték, mí­g a tavaly megjelent Paradox Hotel megpróbálta még "közérthetőbbé" tenni a csapat zenei mondandóját. Ezt követően nagy izgalommal vártam, hogy mi lesz a következő lépés. Roine Stolt szinte minden interjúban elmondta, hogy ezúttal a zenekar vissza szeretne kanyarodni mára már klasszikusnak számí­tó albumaik, a Stardust We Are (1997) és a Flower Power (1999) világához, melyek tökéletes elegyei voltak az összetett -én a free jazz mintájára free rocknak nevezném - sok-sok elemből összállí­tott, nagyon dallamos, de néhol nehezen emészthető muzsikának. A "valóban í­gy lesz-e" várakozás idegőrlő hónapjait egy nyáron megjelent, Road Back Home cí­mű dupla válogatás lemezzel próbálták elviselhetőbbé tenni. Annak ellenére, hogy a sok-sok újra feljátszott és néhol - az eredetihez képest - más felfogásban tálalt szerzemények izgalmas perceket okoztak, nem tudták feledtetni, hogy az ősszel újra elmerülhetek a Flower világában. A reményt, hogy ismét egy nagy dobásra készülnek, csak fokozta a jó hí­r, mely szerint Csörsz Zoltán a magyar származású kiemelkedően tehetséges dobos kis kitérő után visszatért a zenekarba. (Sajnos ebbéli örömöm nem lehetett tartós, mivel az aktuális turnén már a King Crimson dobosa, Pat Mastelotto ül a dobszerelés mögött.) Szeptember végén azután véget értek a várakozás hónapjai és megjelent a The Sum Of No Evil, melynek borí­tójára tekintve azonnal észrevehetjük a -pozití­v értelembe vett - múltba révedést. A klasszikus Volkswagen mikrobusz hallal keresztezett grafikája egyértelműen a zenekar pályafutásának elején használt jelképrendszert idézi. A tracklistát átnézve azonnal látható, hogy természetesen ismét kapunk egy monumentális 24 perc 28 másodpercen át hömpölygő szerzeményt, mely karöltve a három tí­z perc fölötti játékidővel rendelkező dallal azonnal világossá teszi a szabott irányt. Lassan, ráérősen kifejtett témák, sok-sok összetevőből, fokozatosan épí­tkező zenei dramaturgia, hangszeres szólók minden mennyiségben. A nyitó One More Time hetvenes éveket idéző szintetizátor nyitánya azonnal megadja az alaphangot. Valóban megtörtént a visszatérés a Stardust világához, de a zenekartól megszokott módon úgy, hogy közben még véletlenül sem érezzük úgy, hogy a régi szerzemények másolása, esetleg "utánzása" történik. Már az első néhány percben csodák történnek a hallgatóval. Hasse Fröberg utánozhatatlan, markáns, de mégis finom éneke, Jonas Reingold beszédes, domináns basszusozása és persze a főnök úr, Roine Stolt gitárjátéka azonnal magával ragad. Szebbnél szebb dallamok zúdulnak ránk, ötletesebbnél ötletesebb hangszeres megoldások sorjáznak. Annyi témát hallunk az első tí­z percben, mely más esetben egy komplett album elkészí­téséhez elegendő lenne. És még csak az nyitó dalnál járunk...A kezdés lehengerlő hatásán túllépve érkezik az az album már emlí­tett leghosszabb szerzeménye, a Love Is The Only Answer, melynek már cí­me is nagyon beszédes. A szerelem az egyetlen válasz énekli Roine Stolt, és a muzsika, mely a dal gyönyörű szövegét kí­séri sem marad el az irodalmi anyag magasztosságától. A számomra az album legkiemelkedőbb szerzeményét jelentő tétel mindent felsorakoztat, amely miatt a The Flower Kings a mai progresszí­v rockzene egyik vezető csapata. Szinte leí­rhatatlan az a hangulat orgia, az a sok szí­n, mellyel a muzsikusok érzelmeiket kifejezik. Festők ők, kik hangszereiket egyfajta ecsetként használva olyan képeket alkotnak, melyek a hallgató lelkében nyugvó vásznon kelnek életre. Hasse Fröberg csodálatos szöveg nélküli énektémája könnyeket csalt a szemembe, a középrészen fekvő kicsit rajzfilmbe illő betét pedig megmosolyogtatott. Itt a pillanat, hogy Csörsz Zoltán játékáról is í­rjak néhány szót. Amit a magyar fiú ezen az albumon művel az maga a tökély. Ritmusmunkája által visszatért az a folyamatosan kiszámí­thatatlan lüktetés a muzsikába, melyek jellemezték a zenekar és Zoli ezt megelőző közös munkáit. Úgy érzem, hogy ha a következő album felvételeinél ismét pótolni kell Zolit, nagyon nehéz helyzetbe kerül a csapat. A következő állomás, a Trading My Soul egy finom lí­ra, gyönyörű refrén dallammal (nekem valamiért Falco-s) és egy igazi Stolt-os gitárszólóval. A The Sum Of No Reason tovább viszi a féktelen dallamorgiát, és talán az album legkomolyabb és legkeményebb insturmentális betétjeit tartalmazza. A Flight 999 Brimstone Air a korong egyetlen csak hangszeres szerzeménye, melyben jó lehetőséget nyújt a zenészeknek, hogy megvillantsák utánozhatatlan zenei humorukat is. A darab picit olyan, mintha egy filmet néznénk. Lónyerí­téssel, kiáltásokkal, a cirkusz világát idéző effektekkel, melyeket a nagy öreg, Hasse Bruniusson szolgáltat. A dal közepén egy fergeteges Csörsz Zoltán dobszóló is található, mely a lemez egyik hangszeres csúcspontja. A Life In Motion tökéletes albumzáró tétel. Verzéje egy érdekes rock'n roll -t idéző riffen nyugszik, és persze folyamatosan dallamok, dallamok mindenhol. Gyönyörű szólót játszik Tomas Bodin, kiről eddig még nem emlékeztem meg. A The Flower Kings kettes számú motorjának játékára továbbra is az ötlettel telí­tettség, folyamatos, de zenei alázattal ötvözött sziporkázás jellemző. Érezni, hogy mindenben és mindenkor ott a keze. Eddig is í­gy volt, ezután is í­gy lesz: ha behelyezel egy The Flower Kings albumot a lejátszóba, azonnal megszűnik számodra a világ. Elrepülsz egy helyre, ahol nincs más, csak fény, virágok és muzsika...lelket gyönyörködtető muzsika.

Pontszám: 10