Shaman: Immortal

írta garael | 2007.11.02.

Megjelenés: 2007

Kiadó: AFM

Weblap: www.shamanimmortal.com

Stílus: power metal

Származás: Brazí­lia

Dalcímek

Értékelés

A brazil csapatok esetében az Angra, Shaman, Andre Matos rokoni szálak hasonlatosak az európai Helloween családfához, ahol már lassan követhetetlen a "régi és új arisztokrácia vérvonala" - szerencsére a belterjesség általában nem korcsokat eredményez, hanem élettől duzzadó utódokat. A Shaaman 2000-ben alakult meg, mikor Confessori otthagyta az Angrát és egy másik ex Angra tagot - a nagyágyú Andre Matost - magához csábí­tva hozta létre a sokak szerint csak ellen-Angraként számon tartott bandát. A fiúk nem sokat toporogtak, a debütalbum Ritual rögtön platina lett, majd - jelezve a fantasztikus népszerűségüket - rögtön egy koncertlemezzel rukkoltak elő ,ami szintén ragyogó eredményeket produkált. A következő, Reason albumuk után azonban teljesen váratlanul szinte halálos csapást kapott a banda: 2006-ban, Matos és a Mariutti testvérek kiléptek, hogy szólókarrierbe kezdve mentsék tovább az Angra örökségét, ám Confessori nem adta fel. Szerencsére Brazí­lia Svédhonhoz hasonlóan ontja magából a remek énekeseket, melynek eredményeképpen egy új csodatorok lépett a Shaman keretében szí­nre. Thiago Bianchi hangja Tobias Sammet és Matos hangjának a keveréke, teljes mértékben alkalmas a brazil speed nyakatekert magasainak kiéneklésére. Az új album irányvonala igazából nem sokat változott a korábbiakhoz képest: ugyanaz a progresszí­v elemeket is tartalmazó európai jellegű power, talán a klasszikus elemek jenléte nem olyan feltűnő, mint mondjuk a Matos szóló esetében. Bár a szigor nem állt távol a csapattól, az intro utáni első szám azért jócskán betereli a dögöt a hangjegyekbe - itt bizony kérem egy olyan sámánnal találkozunk, aki révület világa helyett az agresszió dimenzióit tája elénk, - persze a stí­lus engedte kereteken belül. A kemény vonal nem csak "múló álom", hiszen a Tribal By Blood hasonló hangnemben fogalmazza meg a brazil spirituszt, az énekes itt szinte kiüvölti a tüdejét - a dallamok azonban már a hagyományos slágerességgel ütik le a szinkópát a fejekben. A brazil speedre jellemző folkvonal itt sem hiányzik: az Immortal dobszólója után a sámán megidézi a dél-amerikai indiánokat is, kik jóleső sejtelmességgel vonulnak az őserdőből a fémbirodalomba. A One Life csak ráerősí­t a népi hatások által gerjesztett feelingre, csodálatos refrénnel ajándékozva meg a nagyérdeműt, talán ez az egyik "legmatososabb" szám az albumon, progresszí­v hammond fröccsel és jellegzetes Andre-dallamokkal. A már korábban közzétett érzelmes, lí­rai elemekkel tűzdelt In The Dark a lemez másik csúcspontja, fantasztikus Bianchi produktummal. Sajnos innen kicsit leül a lemez, a felpörgő speed bombák nem tartalmaznak sem énekdallamban, sem folk-vagy progresszí­v megoldásokban semmi különöset: a Strenght hagyományos power bomba, klisés megoldásokkal, a Freedom törzsi dobos témái pedig az í­géretes kezdés ellenére is inkább középszerűek, mint jók. A következő számról ugyanezt tudom elmondani - mintha elfogytak volna az ötletek (lehet, hogy a lemez első felét még Matossal együtt í­rták) s csupán a záró szerzemény csillantja fel ismét a már megszokott érzékenységű tehetséget.

Pontszám: 6