Shaman: Immortal

írta garael | 2007.11.02.

Megjelenés: 2007

Kiadó: AFM

Weblap: www.shamanimmortal.com

Stílus: power metal

Származás: Brazí­lia

 

Zenészek
Thiago Bianchi - ének (Karma (Bra)) Leo Mancini - gitár (Sunsarah) Fernando Quesada - basszusgitár Ricardo Confessori - dob (ex-Angra, ex-Korzus, Garcia & Garcia)
Dalcímek
01. Renovatti 02. Inside Chains 03. Tribal By Blood 04. Immortal 05. One Life 06. In The Dark 07. Strenght 08. Freedom 09. Never Yield 10. The Yellow Brick Road
Értékelés

A brazil csapatok esetében az Angra, Shaman, Andre Matos rokoni szálak hasonlatosak az európai Helloween családfához, ahol már lassan követhetetlen a "régi és új arisztokrácia vérvonala" - szerencsére a belterjesség általában nem korcsokat eredményez, hanem élettől duzzadó utódokat. A Shaaman 2000-ben alakult meg, mikor Confessori otthagyta az Angrát és egy másik ex Angra tagot - a nagyágyú Andre Matost - magához csábí­tva hozta létre a sokak szerint csak ellen-Angraként számon tartott bandát. A fiúk nem sokat toporogtak, a debütalbum Ritual rögtön platina lett, majd - jelezve a fantasztikus népszerűségüket - rögtön egy koncertlemezzel rukkoltak elő ,ami szintén ragyogó eredményeket produkált. A következő, Reason albumuk után azonban teljesen váratlanul szinte halálos csapást kapott a banda: 2006-ban, Matos és a Mariutti testvérek kiléptek, hogy szólókarrierbe kezdve mentsék tovább az Angra örökségét, ám Confessori nem adta fel. Szerencsére Brazí­lia Svédhonhoz hasonlóan ontja magából a remek énekeseket, melynek eredményeképpen egy új csodatorok lépett a Shaman keretében szí­nre. Thiago Bianchi hangja Tobias Sammet és Matos hangjának a keveréke, teljes mértékben alkalmas a brazil speed nyakatekert magasainak kiéneklésére. Az új album irányvonala igazából nem sokat változott a korábbiakhoz képest: ugyanaz a progresszí­v elemeket is tartalmazó európai jellegű power, talán a klasszikus elemek jenléte nem olyan feltűnő, mint mondjuk a Matos szóló esetében. Bár a szigor nem állt távol a csapattól, az intro utáni első szám azért jócskán betereli a dögöt a hangjegyekbe - itt bizony kérem egy olyan sámánnal találkozunk, aki révület világa helyett az agresszió dimenzióit tája elénk, - persze a stí­lus engedte kereteken belül. A kemény vonal nem csak "múló álom", hiszen a Tribal By Blood hasonló hangnemben fogalmazza meg a brazil spirituszt, az énekes itt szinte kiüvölti a tüdejét - a dallamok azonban már a hagyományos slágerességgel ütik le a szinkópát a fejekben. A brazil speedre jellemző folkvonal itt sem hiányzik: az Immortal dobszólója után a sámán megidézi a dél-amerikai indiánokat is, kik jóleső sejtelmességgel vonulnak az őserdőből a fémbirodalomba. A One Life csak ráerősí­t a népi hatások által gerjesztett feelingre, csodálatos refrénnel ajándékozva meg a nagyérdeműt, talán ez az egyik "legmatososabb" szám az albumon, progresszí­v hammond fröccsel és jellegzetes Andre-dallamokkal. A már korábban közzétett érzelmes, lí­rai elemekkel tűzdelt In The Dark a lemez másik csúcspontja, fantasztikus Bianchi produktummal. Sajnos innen kicsit leül a lemez, a felpörgő speed bombák nem tartalmaznak sem énekdallamban, sem folk-vagy progresszí­v megoldásokban semmi különöset: a Strenght hagyományos power bomba, klisés megoldásokkal, a Freedom törzsi dobos témái pedig az í­géretes kezdés ellenére is inkább középszerűek, mint jók. A következő számról ugyanezt tudom elmondani - mintha elfogytak volna az ötletek (lehet, hogy a lemez első felét még Matossal együtt í­rták) s csupán a záró szerzemény csillantja fel ismét a már megszokott érzékenységű tehetséget.

Pontszám: 6