The Neal Morse Band: The Great Adventour – Live in Brno 2019

írta karpatisz | 2020.03.05.

Megjelenés: 2020

Kiadó: InsideOut Music

Weblap: http://www.nealmorseband.com/

Stílus: progresszív rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

A The Neal Morse Band különös helyet foglal el a szívemben. Amit ez az ötösfogat 2015-ös bemutatkozása óta csinál, az egyszerűen egyedülálló. Nemcsak minőségi értelemben, de most már a mennyiségi oldalát tekintve is. Eddig nem volt olyan kiadványuk, amelyik valamilyen formában ne talált volna meg. Három stúdiólemez és koncertfilmből szintén három van, melyet ezen a néven hoztak ki. Ha beleszámolom a 2014-es és a 2015-ös MorseFest! filmeket, ahol már ez a zenész társaság játszik, akkor a filmek száma bizony hatra nőtt. Jelenlegi írásom tárgya – ha statisztikai szempontból nézem – már a hetedik kiadott filmje Neal Morse csapatának. Ez a mennyiség bizony sok, de mindegyik minőséget képvisel.

A 2019-es európai koncertsorozat március végén kezdődött és egészen április közepéig tartott, közben megközelítőleg húsz alkalommal lépett színpadra a The Neal Morse Band. Akkori műsoruk a dupla lemezen elterülő ’The Great Adventure’ volt, ami önmagában garantálta a bő kétórás műsort. A ’The Similitude Of A Dream’-et bemutató két koncertfilm után tudni lehetett, hogy ezeken a bulikon az öt zenész először más hangszeresek segítsége nélkül fogja megszólaltatni a konceptalbumot. Ebben az esetben a „megszólaltatás” tulajdonképpen enyhe kifejezés, az „életre kelteni” közelebb jár a valósághoz. A lemezhez kapcsolódó történetet ugyanis jelmezekkel és filmvetítésekkel együtt lehetett látni.

Úgy gondolom, ez a mostani különleges koncert volt és nem illett bele az eddigi kiadványok alapján kialakított képbe. Az ’ALive Again’ és a 'TSoAD - Live In Tilburg’ sorhoz kapcsolódik szorosabban ez az aktuális újdonság, hiszen mégis csak egy kis méretű koncertteremről van szó. A helyszín a Sono Centrum, amelyet a film kezdetén mutatnak be, kialakítása és külseje alapján is egyedinek mondható. A buli különlegessége, hogy a The Neal Morse Band először járt ekkor Csehországban, ezt a filmen is megemlítik. Hogy miért nem illik mégsem a klubkoncertek sorába? Egyszerű, mert minőségében messze túltesz rajtuk, talán még a MorseFest! 2017-nél is jobb lett!

Már az első másodpercek alatt szembesülünk azzal, hogy a klubban látott események mellett a kivetítőn látható animációk is bizony fontos szerepet kaptak a végleges filmben is. Az Intro alatt hallható szimfonikus betét kellemes ráhangolódást hozott, majd megérkezett Neal, aki egyedül lépett a színpadra, fehér kapucnis pulóverrel a fején énekelte el a 2017-es koncept záró sorait, ezzel egyidőben az új kaland is kezdetét vette. Már az Overture alatt hallani és látni lehet, hogy ez a film mind képi- és hanganyagában nagyon magas minőséget képvisel. A színpadi látvány is sok újat hozott, a fények és füstgépek soha nem látott garmadája látható. És a hangzás is egyszerűen mennyei! Ilyennel én még nem találkoztam soha! Mike Portnoy felszerelésén még a koncerttamok hangzása is külön-külön kivehető, sőt a koncerten használt gitárok közötti hangszínbeli különbségek is jól érzékelhetők: Neal épp a Fenderét nyúzza vagy Eric Gillette varázsol a MusicManen, de Randy George Spector hangszere is kristálytisztán elkülönül, az egész mégis szerves egységet alkot. A kezdeti eseményekről meg is nézhetünk egy kisfilmet, a Welcome To The Worldöt, melyben Morse maszkban lép színpadra.

Az első rész eseményeit percről percre meg tudta élni az ember. A zene és a látvány kettőse remekül közvetítette az érzelmeket is. Ennek ellenére azt mondom, jót tett a filmnek, hogy a címadó dal előtt egy rövid lélegzetvételnyi szünetet tartott a zenekar és a közönséggel szóban is felvették a kapcsolatot. A cseh rajongók is nagy örömmel fogadták a náluk először fellépő Neal Morse-t. A The Great Adventure kapcsán Neal gyorsan el is mesélte, hogy Amerikában egy tévés fellépés alkalmával egy szál gitárral, amolyan country hangzással kellett zenéljenek, így előadni a dalt nem volt egyszerű. Na de visszakanyarodva a filmhez, egy kis countrys fűszer azért belefért, és persze a legfontosabb elem, a dalban hallható síp. A közönséget jó alaposan felkészítette Neal, hogy az a bizonyos hangszer megszólaljon élőben is. A hangszerek leálltak, teljes csend mellett jutott szerep a sípnak. A fejezet záró perceiben a Love That Never Dies téma csendült fel, amellyel ezt az epizódot zárták. Azt persze mondanom sem kell, hogy ének fronton négyen tették oda magukat. Nemcsak a szólórészek, de a háromszólamú vokálok is rendben voltak. A két részt elválasztó negyedórás szünetet is érzékeltették az „Intermission” felirattal, majd egy lélegzetvételnyi pihenő után folytatódott a film.

A második rész még sokkal több érzelmi és zenei színt tartalmazott, legyen az egy melankolikus akusztikus dallam, vagy épp egy brutális héthúros zúzós téma. A skála színes volt, de érezni lehetett, hogy az öt zenész arra törekszik, hogy az eseményeket minél szemléletesebben megelevenítse, legyen szó kísértésről, amelyet az ördögi hang sugall a főszereplőnek, vagy épp lelki vívódásról, mindig a megfelelő hang szólalt meg, hogy az előadás a lehető legtökéletesebb legyen. Érdekes választás volt a filmet a Fighting With Destinyvel népszerűsíteni, nyilván azért esett rá a voks, mert itt minden elem megjelenik, amelyet a második részben találunk.

A történet szempontjából fontos események itt is életre keltek, a Vanity Fair volt a második részben az első alkalom, hogy Neal ismét egy maszkban, amolyan karneváli öltözékben jött színpadra. Emlékeztek még a stúdiólemezen a dal végén mi hallható? A kis számítógépes játékot idéző dallamok a vicc kedvéért itt is megszólaltak, de ezúttal élőben, a zenészek keze által. A vokális sokszínűsége miatt azért a Welcome To The World 2 is megért volna egy klipet…

A záró fejezethez közeledve az instrumentális őrületet felváltották az érzéki dallamok, amelyeket Bill Hubauer és Neal Morse is mesterien énekelt. Már a stúdióanyag esetében is elkápráztatott az a rész, amikor megjelent a zenei kapocs a két konceptalbum között. Élőben ez a rész még jobban meg tudott fogni! Nemcsak a zenészek teljesítménye miatt, hanem mert egyszerűen megérinti az embert az a világ, amelyet Neal alkotott a történetével. Az A Love That Never Dies pedig maga az „isteni” kategória lett így élőben. Érezni lehetett még így képernyőn keresztül is azt a légkört, amit ezzel a dallal teremtettek meg. Ez maga a művészet, a felejthetetlen pillanat, maga a libabőr!

A ’The Great Adventure’ zárása után a lelkes közönség visszatapsolta a csapatot, akik erre a turnéra egy különleges egyveleggel készültek. Mike Portnoy agyából pattant ki a The Great Medley név, ami így stílusában passzol a főszereplő konceptalbumhoz. Nos, a „nagy turmixunk” bizony emberes lett, hiszen a ’Testimony’-tól elindulva minden egyes Neal szólólemezről érkezett egy-egy tétel, egészen a ’Momentum’-ig, majd a folytatásban a ’The Grand Experiment' és a ’The Similitude Of A Dream’ részletei is felcsendültek. Ez a 24 perc igazi tét nélküli örömzenélés volt. Az összeillesztés pedig igazi mestermű, bár ez alkalommal nagyon nehéz dolguk volt, néhány merész húzást lehetett is látni és hallani. És hogy miért is kellett ez a mix a végére? Hogy a befejezésnél is elhangozhasson ez a mondat: „Let the great adventure now begin…”

A ’The Great Adventour – Live In Brno 2019’ az első kiadvány, amellyel a The Neal Morse Band ismét visszatért egykori kiadójához, az InsideOut Musichoz. A kiadvány tartalmát nem teljes egészében láthattam, hiszen az extra tartalmat rejtő második korongot nem csatolták hozzá a streaming videóhoz és a hanganyaghoz. Hiányérzetem nincs, mert a film, amit megismerhettem, óriási élményt nyújtott. Annak viszont nagyon örülök, hogy ezúttal csak egyetlen változatot dobtak piacra, mégpedig a film minőségét maximálisan átadó dupla Blu-ray + dupla CD-t, s mindezt egy szép digipackos csomagban.

Pontszám: 10