fbpx

At Night I Fly: Mirror Maze

írta karpatisz | 2019.12.10.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Nail Records

Weblap: http://www.atnightifly.hu/

Stílus: progresszív metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek

Bátky ’BZ’ Zoltán – ének
Horváth András Ádám – gitár, háttérvokál
Springer Gergely – basszusgitár
Nagygyörgy Gábor – dobok

Kővágó Zsolt – billentyűs hangszerek
Horváth Anita – hegedű
Nagy Szilvia – hegedű
Tuza Boglárka – brácsa
Helecz Dániel – cselló

Dalcímek

01. Silent...
02. Gethsemane
03. The Pit
04. Afterlife
05. Shattered Mirror Bay
06. Uriel
07. Towards The Black Light
08. ...Prayer
09. Wanted To Be

Értékelés

Bármilyen furcsa, de az At Night I Fly első nagylemeze csak most jelent meg. A mai napig emlékszem arra a napra 2012-ben, amikor megismertem a ’September Kills’ című EP-t, aminek már hét éve. Miért kellett ennyit várni, és egyáltalán mi történt ez idő alatt? Ezek jó kérdések. A lényegen viszont nem változtat, mert végre elkészült az album, melyet olyan rég vártunk. Az egyetlen változás, amit meg kell említeni, hogy Hegyaljai-Boros Zoltán helyére Springer Gergely (Dreyelands) érkezett a zenekarba, jelenleg ő a basszusgitárosa a formációnak.

Mivel a ’September Kills’ nagyon tetszett, így felcsigázva vártam az első pillanattól kezdve, hogy megismerhessem a négyesfogat új anyagát. Nem túlzás azt állítani, hogy sokkal érettebb, egyedibb a hangvétel, és bitang jó dalok vannak rajta, kiváló hangzással. A ’Mirror Maze’ nemzetközi mércével nézve is kimagasló album lett. Érezhető, hogy BZ és Horváth Andris a két húzóegyéniség, ők adnak egyedi ízt ennek a zenekarnak, sok éve tartó közös munkájuk pedig olyan gyümölcsöt hozott, amire sokáig büszkék lehetnek.

A sejtelmes kezdés (alig egy perc) rengeteg érzelmet fejez ki, a hozzá társuló billentyűs effektek pedig tovább fokozzák az emberben a kíváncsiságot, majd a tetőponton a tükör összetörik. Az ezután érkező Gethsemane kiválóan bemutatja, hogy milyen az At Night I Fly 2019-ben. Ez a négyes amellett, hogy technikailag magas szintű hangszeres tudással bír, képes az érzelmeit is belekomponálni a dalokba. Ez egy olyan érték, amely számomra még vonzóbbá teszi a zenekart. Az öncélú hangszeres zsonglőrködés egy pillanatra sem jelenik meg, pedig egy dalban több téma is fellelhető. Jól megformált dalszerkezetekkel, fogós dallamokkal és fülbemászó refrénekkel van dolgunk az elejétől kezdve.

A folytatásban megmutatják minden oldalukat: tudják a matekot (a The Pit indító motívuma), ugyanakkor a metalos riffek is megjelennek. A hangszeres virtuozitás a gitár és a dob esetében is érezhető, de az elsődleges cél nem a hangjegygyártás, ugyanakkor a billentyű is jól hallható, de inkább csak színezésként van jelen. A korong ötödik dalánál szólal meg először a zongora, mely innen egyértelműen erősebben van jelen, de a billentyűs témák mellett az elektronikus effektek is szerepet kapnak a Shattered Mirror Bay-ben. A folytatás is hozza ugyanezt a színvonalat, a Uriel nem véletlenül lett az első – és tökéletes – választás kislemezdalnak. Számomra a lemez csúcspontja, minden megvan benne, amit egy modern progresszív metalt játszó csapattól várhat az ember. Lehetne sorolni a hatásokat, de felesleges, mert egy teljesen egyedi világban alkot ez a négy srác.

Kíváncsian vártam mindezek után, hogy az idáig hallott stílustól lesz-e elmozdulás, és a korong utolsó két dala meg is hozta a választ. A zongora, majd a fokozatosan megjelenő vonósok alapja fölött hangzik el az imádság (...Prayer), a záró Wanted To Be pedig nemcsak 11 perces hosszúsága miatt lóg ki a dalok közül, hanem azért is, mert az egész lemez legszínesebb tétele. A vonósok jelenléte, a billentyű sejtelmes szólója, a fúziós – kicsit kísérletező – irányba való elmozdulás is jól működik, a refrén dallamának visszatérése, valamint a vonós hangszereken való megszólalása méltó zárása az albumnak.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások