At Night I Fly: Mirror Maze

írta karpatisz | 2019.12.10.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Nail Records

Weblap: http://www.atnightifly.hu/

Stílus: progresszív metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Bármilyen furcsa, de az At Night I Fly első nagylemeze csak most jelent meg. A mai napig emlékszem arra a napra 2012-ben, amikor megismertem a ’September Kills’ című EP-t, aminek már hét éve. Miért kellett ennyit várni, és egyáltalán mi történt ez idő alatt? Ezek jó kérdések. A lényegen viszont nem változtat, mert végre elkészült az album, melyet olyan rég vártunk. Az egyetlen változás, amit meg kell említeni, hogy Hegyaljai-Boros Zoltán helyére Springer Gergely (Dreyelands) érkezett a zenekarba, jelenleg ő a basszusgitárosa a formációnak.

Mivel a ’September Kills’ nagyon tetszett, így felcsigázva vártam az első pillanattól kezdve, hogy megismerhessem a négyesfogat új anyagát. Nem túlzás azt állítani, hogy sokkal érettebb, egyedibb a hangvétel, és bitang jó dalok vannak rajta, kiváló hangzással. A ’Mirror Maze’ nemzetközi mércével nézve is kimagasló album lett. Érezhető, hogy BZ és Horváth Andris a két húzóegyéniség, ők adnak egyedi ízt ennek a zenekarnak, sok éve tartó közös munkájuk pedig olyan gyümölcsöt hozott, amire sokáig büszkék lehetnek.

A sejtelmes kezdés (alig egy perc) rengeteg érzelmet fejez ki, a hozzá társuló billentyűs effektek pedig tovább fokozzák az emberben a kíváncsiságot, majd a tetőponton a tükör összetörik. Az ezután érkező Gethsemane kiválóan bemutatja, hogy milyen az At Night I Fly 2019-ben. Ez a négyes amellett, hogy technikailag magas szintű hangszeres tudással bír, képes az érzelmeit is belekomponálni a dalokba. Ez egy olyan érték, amely számomra még vonzóbbá teszi a zenekart. Az öncélú hangszeres zsonglőrködés egy pillanatra sem jelenik meg, pedig egy dalban több téma is fellelhető. Jól megformált dalszerkezetekkel, fogós dallamokkal és fülbemászó refrénekkel van dolgunk az elejétől kezdve.

A folytatásban megmutatják minden oldalukat: tudják a matekot (a The Pit indító motívuma), ugyanakkor a metalos riffek is megjelennek. A hangszeres virtuozitás a gitár és a dob esetében is érezhető, de az elsődleges cél nem a hangjegygyártás, ugyanakkor a billentyű is jól hallható, de inkább csak színezésként van jelen. A korong ötödik dalánál szólal meg először a zongora, mely innen egyértelműen erősebben van jelen, de a billentyűs témák mellett az elektronikus effektek is szerepet kapnak a Shattered Mirror Bay-ben. A folytatás is hozza ugyanezt a színvonalat, a Uriel nem véletlenül lett az első – és tökéletes – választás kislemezdalnak. Számomra a lemez csúcspontja, minden megvan benne, amit egy modern progresszív metalt játszó csapattól várhat az ember. Lehetne sorolni a hatásokat, de felesleges, mert egy teljesen egyedi világban alkot ez a négy srác.

Kíváncsian vártam mindezek után, hogy az idáig hallott stílustól lesz-e elmozdulás, és a korong utolsó két dala meg is hozta a választ. A zongora, majd a fokozatosan megjelenő vonósok alapja fölött hangzik el az imádság (...Prayer), a záró Wanted To Be pedig nemcsak 11 perces hosszúsága miatt lóg ki a dalok közül, hanem azért is, mert az egész lemez legszínesebb tétele. A vonósok jelenléte, a billentyű sejtelmes szólója, a fúziós – kicsit kísérletező – irányba való elmozdulás is jól működik, a refrén dallamának visszatérése, valamint a vonós hangszereken való megszólalása méltó zárása az albumnak.

Pontszám: 9