Lindemann: F & M

írta Kidlacee | 2019.11.23.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Universal Music

Weblap: https://lindemann.band/

Stílus: indusztriális metal

Származás: Németország

 

Zenészek

Till Lindemann - ének
Peter Tägtgren - minden hangszer

Dalcímek

01. Steh Auf
02. Ich Weiß Es Nicht
03. Allesfresser
04. Blut
05. Knebel
06. Frau & Mann
07. Ach So Gern
08. Schlaf Ein
09. Gummi
10. Platz Eins
11. Wer Weiß Das Schon

Értékelés

Töredelmesen bevallom, hogy – kevés kivételtől eltekintve – sosem voltam a szólólemezek és mellékprojektek elkötelezett híve. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy az általam preferált kedvencek általában maradéktalanul kielégítették minden igényemet anyabandájukon belül. A kivételek pedig többnyire azért tetszettek, mert ott nem botlottam olyan mértékű kísérletezésekbe, amik már jelentősen túlléptek volna a megszokott kereteken. De mint tudjuk, ilyesmit azért ad ki valaki, mert ki akarja próbálni magát egy más előadásmódban is.

Till Lindemann  Peter Tägtrennel készített  első lemeze, a 'Skills In Pills' négy évvel ezelőtt jelent meg. Akkoriban a Rammstein éppen pihenőn volt, így a frontember kihasználva az időt, a Pain és a Hypocrisy főnökével karöltve összehozta az egyszerűen csak Lindemann névre keresztelt projektet. Az albumon helyet kapott dalok olyan kiugró jellegű eltérést azért nem mutattak attól, amit az énekestől addig megszokhattunk. Talán csak az angol nyelv használata minősült újításnak. A folytatás ideje pedig most jött el, hiszen megérkezett az ’F & M’, azaz a „Frau Und Mann” című második lemezük, ezúttal már német nyelven. Akiknek a debütáló anyag bejött, azok ebben sem fognak csalódni, de természetesen nem lövünk le minden poént előre. Átfedéseket most is fel lehet fedezni mind a Rammsteint, mind a Paint, vagy a Hypocrisyt illetően. Súlyosságában ezektől azért elmarad ez az anyag, pedig az album meggyőzően indul, a korábban már kiadott Steh Auf és az Ich Weiss Es Nicht című tételekkel.

A dalszövegek jól ábrázolják az énekes egyéni (szándékosan nem beteget írtam) lelki világát, ami mindig is jellemző volt rá. A Knebel erre jó példa, a hozzá készített videoklippel együtt. Aki látta ennek a cenzúrázatlan változatát, tudja mire gondolok. A címadó dalt is viszi még a lendület, viszont a lemez közepe kicsit leül, ahol jobbára egyszerűbb hangszerelésű, vagy zongorára írt tételekkel találkozhatunk. Ezek hangulatos számok, viszont ahhoz, hogy valaki totálisan élvezni tudja őket, itt már elengedhetetlen a német nyelv megfelelő szintű ismerete. Ilyen a Schlaf Ein, ami egy igen ígéretes darab. Szövegileg a Wer Weiß Das Schon is jó precedens Till Lindemann melankolikus szövegeire, aminek témája csöppet hasonlít a Rammstein Was Ich Liebe című dalához. Az viszont negatívum, hogy sajnos a lemezen helyet kapott keményebb dalok eléggé hasonlítanak egymásra. Törekedhettek volna jobban a változatosságra, valamint bátrabban lehetett volna kísérletezni is. Sok dalban dominál a szintetizátor, és hiába egy jól megírt tétel a Platz Eins is, itt már viaskodik az emberben a „melyik dalban is hallottam már ilyesmit” érzés. Viszont a frontember egyedi karizmatikus éneke és a refrének nagyon a helyükön vannak, ahogy maga a hangzás is, tehát ez mindenképpen pozitívuma az anyagnak.

Ha túl tudunk lendülni a fent említett hátulütőkön, akkor a lemez szórakoztat, illetve hallgattatja is magát, de véleményem szerint hosszú távon csak a legfanatikusabb rajongók tudják majd igazán élvezni.

Pontszám: 7