Jan Akkerman: Close Beauty

írta Bigfoot | 2019.10.15.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Mascot Label Group

Weblap: https://www.janakkerman.com/

Stílus: jazz-rock

Származás: Hollandia

 

Zenészek

Jan Akkerman - gitár
Marijn van den Berg - dob
David de Marez Oyens - basszusgitár
Coen Molenaar - billentyűs hangszerek

Dalcímek

01. Spiritual Privacy (Sunset Tango)
02. Beyond The Horizon
03. Reunion
04. Close Beauty
05. Retrospection (Emotional Debris-The Power Behind The Throne-Hear The Trees Whistle For The Dog-Euridice)
06. Passagaglia
07. Tommy's Anniversary
08. Don Giovanni
09. Meanwhile In St. Tropez
10. French Pride
11. Fromage
12. Good Body Every Evening

Értékelés

A holland gitáros nemcsak a jazz, hanem a rock világában is letette névjegyét az asztalra. Az idén hetvenhárom esztendős Jan Akkerman Thijs van Leer billentyűssel az oldalán alapítója volt a Focusnak, mely a hetvenes évek első felében jazzbe oltott, jórészt instrumentális progresszív rockzenéjével mély nyomot hagyott a műfaj rögös útján. Az állandóan jelen levő gitár-orgona vibrálása rendkívül izgalmassá tette a Focus muzsikáját. Kiválása után sokféle zenét játszott, alkotott jazz albumokat, de még Ice-T-vel is dolgozott együtt.

Nyolc év szünet után jelenkezett új albummal, és ez a bemutatkozó vállalkozása a Mascot kiadónál. Valamennyire hasonló munkát tett le az asztalra, mint a 2011-es ’Minor Details’, az az album kiszámíthatóbb, heterogén alkotás, ez a mostani karcosabb, színesebb, meglepő váltásoakkal. Természetesen ez is egy virtuóz, instrumentális jazz-rock album, nincsenek populáris kilengések, csak az alkotó jobban szabadjára engedte fantáziáját.

Az album egy akusztikus szerzeménnyel indul, de senki se gondolja, hogy bármi lírai következik. A Spiritual Privacy ilyen, kissé savas gitárfüzérei erősen John McLaughlin misztikus hangfüzéreire emlékeztetnek. Valóban, nem egy lágy szerzemény, Akkerman keze eszméletlen sebességgel pörög a húrokon. A Beyond The Horizon már elektromosan szól, a gitár részében felismerhető a Focus. A Reunion újra akusztikus, kissé fátyolosan indít, aztán beindul a szerzemény. A címadó akusztikusan indít, néha közbeszól az elektromos gitár, alapvetően az első viszi a prímet ebben a többé-kevésbé dallamos, kissé reneszánsz ízű rövid témában. A Retrospection már a címében jelzi, mire számítsunk: tök focusos az indítás, és a folytatás is ilyen. A Passagaglia egy szál (elektromos) gitáron előadott savas, lassú fantázia, nem emlékeztet az előző vibrálására. És ha már idáig eljutunk a hatvanöt perces album folytatásában, rájövünk, hogy Jan Akkerman sok aspektusból közelíti meg a zene fogalmát, persze az igényesség és a jazz a központban tanyázik. Mégsem tudjuk, mit várjunk egyes dalok után. A Tommy’s Anniversary ismét a Focus nyomdokain halad, igaz nem annyira rockosan, marad a jazz ösvényén. A Don Giovanni egy kis jammelés Mozart klasszikus dallamaira, rendesen elengedi ujjait és fantáziáját. A Meanwhile In St. Tropez hangjai visszhangosítottak, nem csak a gitár, a többi hangszer is, ez egy kellemes, nyugtató futam. A French Pride a modern jazz elemeit idézi, hasonló ritmusokat Miles Davis játszott a legendás ’Tutu’ albumán. Akkerman nem szólózik, inkább érdekes hangzatokat, akkordokat fűz egymásra. A Fromage-ra akár táncolni is lehet, még a fülbemászó dallam is stimmel a szórakozáshoz, míg a Good Body Every Evening egy hosszú, improvizatív fantázia, sokfelé kalandozó pengetéssel.

„Mindig olyan úton jártam, ahol új dolgokat fedeztem fel.” – mondta Jan Akkerman az új albumról. Ez a mondat tökéletesen bemutatja, milyen hatvanöt perc vár ránk.

Pontszám: 9