fbpx

Lacuna Coil: Black Anima

írta TAZ | 2019.10.11.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Century Media

Weblap: http://www.lacunacoil.it/

Stílus: alternatív metal

Származás: Olaszország

 

Zenészek
Cristina Scabbia – ének Andrea Ferro – ének Marco Coti-Zelati – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek Diego Cavalotti – gitár Richard Meiz – dob
Dalcímek
01. Anima Nera 02. Sword Of Anger 03. Reckless 04. Layers Of Time 05. Apocalypse 06. Now Or Never 07. Under The Surface 08. Veneficium 09. The End Is All I Can See 10. Save Me 11. Black Anima
Értékelés

Egy hatalmas szakadékból kecmergett ki a Lacuna Coil három évvel ezelőtt a ’Delirium’-mal. Az akkori pozitív változásokban néhány tagcserének is jelentős szerepe volt, de leginkább arról van szó, hogy a gárda karrierje mostanában kezd kicsúcsosodni. Egyre többen kíváncsiak rájuk, mivel sikeresen megtalálták azt a munkafolyamatot, amivel tökélyre fejlesztették saját megszólalásukat, a hangot, amivel maximálisan tudják aktivizálni rajongótáborukat, és amivel újabb rajongókat is be tudnak vonzani. Legutóbb nem arról volt szó, hogy lazábbra fogták a gyeplőt és néhány kommersz dallal operálva próbáltak belemászni többek hallójáratába, és bizony ezúttal sem ezt az utat választották.

A ’Black Anima’ megint egy olyan kijelentéssel karöltve jut el a rajongókhoz, ami azt hangoztatja, hogy ez az olasz gárda legkeményebb albuma. Ezt a klisét az elmúlt években hallhattuk már többször is tőlük, de úgy látszik, hogy mindig tudják fokozni a súlyt, ami most is sikerült. A ’Delirium’-on hallható elektronikus okosságok ezúttal a háttérbe szorultak, ami még szikárabbá teszik a végeredményt és sokkal inkább a gitárra tereli a reflektorfényt. Ez némileg tudatos, de a másik magyarázat erre a húzásra, hogy az ezekért felelős Ryan Blake Folden dobos elhagyta a zenekart, így már az albumon sem őt hallhatjuk. Utódja Richard Meiz, aki a Genus Ordinis Dei soraiból érkezett, vagyis technikai tudásával egyáltalán nincs baj, de annyit nem tett az új albumhoz, mint Ryan az előzőhöz. A dalszerzés ismét a Marco – Cristina – Andrea hármas felelőssége, a gárda basszere ráadásul producerként is ténykedik az anyagon, vagyis házon belül kialakult egy olyan módszer, amivel lehet szállítani a minőségi végeredményt. És erre igazából ezúttal sem lehet panasz, ugyanis jó dalok sorakoznak a lemezen, melyeknek felütése az intrónak beillő atmoszférikus Anima Era. Cristina egy olyan hangszínt csillogtat meg itt, aminek köszönhetően alig ismerhető fel, de amikor ráfordulunk a Sword Of Angerre, akkor már nem kérdés, hogy ki szállítja a dallamokat. Az első dal ráadásul igazán nosztalgikus felhangokat is megpendít, a dallamok többször emlékeztetnek a Lacuna Coil olyan ikonikus lemezeire, mint például a ’Comalies’.

Az album egy igen erős kezdést mutat fel a borongós Reckless-szel és a Layers Of Time-mal, ami nagyon jól kidomborítja a ’Black Anima’ erősségét, méghozzá az igen húzós riffeket. A ’Delirium’-on érdekes módon Marco írta a gitártémákat is, közben azonban Diego Cavalotti teljes jogú tag lett, így most ő is besegített, mindennek tetejébe pedig itt-ott pár szólót is elereszt, bár nem ettől marad emlékezetes a lemez. Nekem kicsit hiányoznak az elektronikus effektek a központból, mert az előző anyagon ezek még inkább a mélybe taszították a hallgatót, ezúttal viszont túl steril az összkép és nem egy alkalommal feledkezem meg arról, hogy melyik bandát hallgatom. Egyben van a cucc, viszont olykor egy kaptafa témák is felböffennek itt-ott.

A dallamokat most is eltalálták Cristináék, olaszos érzelmek fűtik át a tételeket, ugyanakkor nem találni olyan égbekiáltó opuszokat, mint amilyen a The House Of Shame volt a ’Delirium’-on. Érdemes külön kiemelni a teátrálisra sikerült Veneficiumot, amiben egyre jobb a Lacuna Coil, elég csak a ’The 119 Show - Live In London’ koncertanyagra gondolni, mely a banda eddigi életművének egyik fontos mérföldköve. A lemez lezárása igen komor a Save Me-nek és a címadónak köszönhetően, azonban nagyon jól keretbe foglalják az albumot a nyitótétellel karöltve. Összességében a ’Black Anima’ talán nem annyira jó, mint elődje, de érezhető az a lendület, amit pár éve vett a csapat, és ez remélhetőleg sokáig ki is tart.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások