fbpx

Borknagar: True North

írta RemedyLane666 | 2019.09.16.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Century Media Records

Weblap: http://borknagar.com/

Stílus: avantgárd / progresszív black metal

Származás: Norvégia

 

Zenészek

Øystein G. Brun – gitár
Lars A. Nedland – billentyűs hangszerek, ének
I.C.S. Vortex – basszusgitár, ének
Jostein Thomassen – szólógitár
Bjørn Dugstad Rønnow – dobok

Dalcímek

01. Thunderous
02. Up North
03. The Fire That Burns
04. Lights
05. Wild Father's Heart
06. Mount Rapture
07. Into The White
08. Tidal
09. Voices

Értékelés

Szinte hihetetlen, de az Øystein G. Brun vezette Borknagar már 11. stúdiólemezét jelenteti meg szeptember 27-én. A ’Quintessence’ és az ’Empiricism’ albumaikkal nagyon magasra tették a lécet a 2000-es évek elején, és bár ezt követően nem volt mindig kiegyensúlyozott a zenekar teljesítménye, azért a fanok nem panaszkodhattak, a norvégok az elmúlt 7 évben betonbiztosan szállították a jobbnál jobb lemezeket, közel az említett két remekmű színvonalán, ráadásul többször meg is látogattak bennünket ez idő alatt.

Nem készült még két Borknagar-album ugyanazzal a felállással, és ezzel a hagyománnyal most sem sikerült felhagyniuk, ezúttal a rendkívüli tehetséggel bíró Baard Kolstadt (Leprous, Rendezvouz Point) dobos és a hol lelépő, hol visszatérő Jens F. Ryland gitáros hagyták el a fedélzetet. Helyettük két új tag, nevezetesen Jostein Thomassen (Star of Ash, Profane Burial) gitáros, valamint Bjørn Dugstad Rønnow (Profane Burial) dobos vették át a stafétabotot elődjeiktől.

Borítékolható volt azonban, hogy a három énekessel felálló gárda egyik kiváló garatját is hamarosan el fogja veszíteni. Ez idén sajnos be is következett, ugyanis Andreas “Vintersorg” Hedlund sem hallható már a ’True North’-on. A sejthető ok nem volt más, minthogy évek óta csak az albumokon élvezhettük kiváló orgánumát, a turnékon már nem vett részt egy ideje, ott a Susperiából ismert Pål “Athera” Mathiesen állt helyette a frontra (őt egyébként a legutóbbi ’Winter Thrice’ album egyik legjobb dalában, az Erodetben hallhattuk vendégszerepelni). Ennek ellenére a csapat úgy döntött, hogy nem keres utódot Andreas helyére, a másik két énekes fenomén, Lars és Simen I.C.S. Vortex” (ex-Dimmu Borgir félistenség) így is tökéletesen hozzák a lehetetlenebbnél is lehetetlenebb énektémákat. Ezért akikben aggodalmat keltett volna Vintersorg elvesztése, azok most fellélegezhetnek, az új anyag egyik legnagyobb erőssége ezúttal is az elképesztő vokális teljesítményben leledzik. Bevallom, azért nekem is valóban furcsa érzés volt, hogy 18 év után először kell nélküle végighallgatnom egy újabb Borknagar remekművet.

Igen, remekművet, ugyanis az új albumuk is elképesztően jó lett. ’97 óta követem a munkásságukat, a ’The Olden Domain’ akkoriban teljesen elvarázsolt, ám a két klasszikusuk, a ’Quintessence’ és az ’Empiricism’ tettek sokunkkal együtt engem is igazi rajongóvá. Nagy örömömre e három legendás album, valamint a 2016-ban megjelent (egyébként szintén parádés) ’Winter Thrice’ korongjuk legkiválóbb zenei frázisai és hangulatai köszönnek vissza a ’True North’ dalaiban.

Mindjárt a Thunderous nyitásánál kapunk egy óriási hangorkánt, amely az imént említett régi idők lemezeit idézi meg röpke 8 és fél percben, igazi hóviharban masírozós hegyi menetként. Ezt követően az egyik legjobb tétel vág az arcunkba, a már kislemezként is megjelent Up North. Elsöprő erejű, remek vokálokkal megspékelt tétel, hamisítatlan, epikus Borknagar-hangulattal. Az epikus jelző egyébként is a csapat védjegye, de akik véletlenül nem ismernék a norvégok munkásságát, azoknak úgy tudnám leginkább összefoglalni, hogy a vastagon komponált dalszerkezetek, a többnyire középtempósan hömpölygő riffek, és a rengeteg harmóniával operáló vokálok mellett a sokszor szélvészgyors black metal orkánba hajló váltások teszik epikussá a műveket, tehát ne úgy értsük, mint például a Rhapsody filmes monumentalitását.

Az első kislemezként megjelentetett The Fire That Burns újra megidézi a ’97-es album Garm-féle (Kristoffer Rygg – másik félisten) vokális eklektikáját, ám a ’The Olden Domain’ örökségét képviselő hömpölygő ridegséget oldani tudják a tiszta énektémákkal. Az ezt követő Lightsnál tudatosult csak igazán bennem, hogy mennyit is dallamosodott a zenekar. Sokkal befogadhatóbb témákkal operálnak, az avantgarde pedig, mint stíluselem ezúttal kissé háttérbe került. A Wild Father’s Heart félakusztikus, folkos hangulata a csapat ’Origin’ lemezét juttatja eszembe, szép dallamokkal operálnak, nagyon kellemes tétel. Ha viszont egy dalt kellene kiemelnem, hogy foglalja össze a ’True North’ zenei kalandozását, nos, akkor a személyes kedvencemre, azaz a Mount Rapture esszenciájára voksolnék. Minden elem megtalálható benne, ami az egész lemezen elszórva fellelhető, és itt mutatkozik meg igazán, hogy az elmúlt 10 év  és a régi idők – ötletei hogyan képesek tökéletes harmóniában megférni egyetlen dalban. A folytatásban jön az Into The White (nem, nem Katatonia-feldolgozás), amely nekem olyan, mintha a ’Winter Thrice’-ról maradt volna le. Dallamos, mégis eklektikus a szó jó értelmében, a dal közepén pedig egy vagány középtempós gitárszólót is kapunk.

Ugyan a Mount Rapture-re mondtam azt, hogy tökéletesen összefoglalja az albumot, ám a Tidalra ez hatványozottan igaz. Szűk 10 percében a főleg középtempós riffeket váltják a black metalos részek, majd újra és újra átcsapnak akusztikus kiállásokba, innen jönnek a gitárszólók, mindezt I.C.S. Vortex zseniális hangja fedi át Larséval karöltve. Remek dal, nagyszerű felépítéssel. Ezek után azt gondolná az ember, hogy nem tartogat már több meglepetést az album, erre a zárótétel, a Voices erősen rácáfol, ugyanis egy nagyon érdekes, kicsit népdalba hajló, már-már Solefald-féle keveréket kapunk, amelyhez hasonlót még nem hallhattunk tőlük korábban. Szuperdallamos lezárása ez egy nagyszerű zenei utazásnak az igazi észak, azaz az északi sarkkör mágneses pólusa felé. Erre utal egyébként az album frontján látható Arbostadtinden hegy is, melyről e csodás képet Thor Erik Dullum fotós készítette pontosan mutatva, hogy milyen túra is vár azokra, akik a Borknagar új anyagát készülnek megmászni.

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások