KING DIAMOND - Give Me Your Soul... Please

írta JLT | 2007.06.28.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Metal Blade

Weblap: www.covenworldwide.org

Stílus: heavy metal

Származás: Dánia

 

Zenészek
King Diamond - ének (mit ének, VARÁZSLAT) Andy LaRocque - gitár Mike Wead - gitár Hal Patino - basszusgitár Matt Thompson - dob
Dalcímek
1. The Dead 2. Never Ending Hill 3. Is Anybody Here? 4. Black of Night 5. Mirror, Mirror 6. The Cellar 7. Pictures in Red 8. Give Me Your Soul 9. The Floating Head 10. Cold as Ice 11. Shapes of Black 12. The Girl in The Bloody Dress 13. Moving On
Értékelés

Kb. 8 évvel ezelőtt a TV -ben láttam a Mercyful Fate Uninvited Guest cí­mű klipjét. Akkor lehettem 14 éves, - éppen csak, hogy ismerkedni kezdtem a zenével, - és ekkor jött az emlí­tett nóta. Ott, és akkor dőlt el, hogy Én heavy metal fanatikus leszek. A legfeltűnőbb jelenség a klipből az énekes hangja volt. Hol énekelt, hol hörgött és károgott és elengedett olyan magasságú sikolyokat, amiktől (bocsánat a kifejezésért) lefostam a bokámat. Ott akkor tudtam, hogy ez az ember lesz az, aki nálam betölti majd a Number One cí­met. Azóta követem figyelemmel King Diamond mester munkásságát. Ha azt mondom, fanatikus rajongója lettem a királynak, akkor semmit nem mondtam. Lemezei rendszeresen bekerülnek a lejátszóba, és állandóan hí­rek után vadászom a mesterrel kapcsolatban. Most végre eljött a pillanat, amikor megjelent a 12. King Diamond nagylemez. Már önmagában is tiszteletre méltó, hogy egy zenész ennyi szólólemezt ad ki, és az, hogy ezt 21 éve teszi, még nagyobb elismerést vált ki belőlem. Most értelemszerűen csak a King Diamond néven megjelent albumokról beszélek, a Mercyful Fate más lapra tartozik. De ha a mester legendás csapatát is vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy 27 éve van jelen az eredetileg Kim Bendix Petersen néven született fenomén a heavy metal körforgásban. Ez bizony még az őt nem szerető emberekben is tiszteletet ébreszthet. Mert azt nem szabad elhallgatni, hogy Diamond megosztja a hallgatóságot. Énekstí­lusát vagy imádja az ember, vagy gyűlöli. Sokan falra másznak elképesztő sikolyaitól és falsetto stí­lusától, másoknak pedig ez jelenti a tökéletes gyönyört. Én abszolút az utóbbi kategóriába tartozom. Számomra King Diamond neve jelenti a Heavy Metal-t. Ennyi személyes adalék után jöjjön az új lemez. A Give Me Your Soul Please-ről első sorban az "egyszerűség" ugrik be. King és társai előszeretettel nyúltak a komplexebb témák felé, az elvontabb, elborultabb elemek mindig részei voltak egy King Diamond korongnak. Remek példa erre az Abigail és a Conspiracy korongok. Ezek jelentik a Diamond rajongók nagy részének a csúcsot: valóban, ezek a lemezek a heavy metal templomának alapkövei. Ezekhez az albumokhoz képest óriási változás történt. Az új lemez zenei részei egyszerűbbek lettek. Ez nem azt jelenti, hogy rosszak, sőt. Bár ez nem is meglepő, ha a gitárokat Andy Larocque és Mike Wead kezelik. King mindig is szerette magát kiváló gitárosokkal körülvenni, gondoljunk csak a Shermann-Denner duóra. Andy és Mike méltó követői a Mercyful Fate legendás párosának. Fenomenális szólóik, mesteri riffjeik és témáik adják a lemez fő vonzerejét. (Persze a király énekével együtt.) Andy dalszerzőként is óriásit alkot, mesteri dalokat í­r King Diamond-dal karöltve. A basszer, Hal Patino is képzett muzsikus, meg merem kockáztatni, hogy Ő a legjobb bőgős, akivel King valaha is zenélt saját égisze alatt. Pontos, precí­z és hangszere tökéletesen szólal meg. A dobos, Matt Thompson azonban...Nem akarom bántani, de Mikkey Dee után elég ötlettelen a játéka. Nem hibázik nagyot, nem üt mellé, de valahogy hiányzik belőle a varázs, amit Dee és később Snowy Shaw rakott a zenébe. Egyszerűen sablonos a játéka. És a király. Igaz, hogy sikolyai már nem olyan metszően magasak, mint 20 évvel ezelőtt, de teljesí­tménye hibátlan. Minden hang nagyon rendben van, hamis, fals téma még véletlenül sem jön elő az énekes torkából. Továbbá egy örömteli szí­nfoltja a lemeznek, hogy Diamond magyar (!) felesége Lí­via is szerepet kap az albumon, és olyan csodálatosan énekel, hogy mellette még Tarja is csak egy halovány valami lehet. Ritka szép hanggal áldotta meg a hölgyet a teremtő, legyünk rá büszkék. Az album egy templomi orgonás introval, a The Dead-el indul, izgalmas nyitásaként a lemeznek. A finom kis bevezető után robban a bomba. A Never Endind Hill egy kőkemény heavy metal tétel, bitang erős riffel, és nagyon jól eltalált szólókkal. Az énekdallamok főleg a refrénnél varázslatosak. Is Anybody here cí­mű alkotás dallamai tipikusan Diamondiak, magas hangjai szépen simulnak az eléggé vegyes tempójú nótába. A lemez legjobb nótája a Black Of Night. King Diamond itt bizonyí­tja, miért is istení­tik őt sokan. Ennyi hangon énekelni egy nótán belül senki nem tud rajta kí­vül. A dal refrénje tökéletes lesz majd koncerteken a közönség megénekeltetésére. A gitárosok sem unatkoznak a nótában, riffhegyek, szólók sokasága...MESTERMUNKA! A Mirror Mirror-t indí­tó gitártéma erősen Mercyful Fate szagú, de ez nem gond, inkább pozití­vum. A refrén egy igazi, vérbeli heavy metal refrén, akár egy Saxon lemezről is szólhatna. A The Cellar-ban annyi ritmusváltás van, hogy nem győztem követni. Ezek a váltások teszik igazán izgalmassá a nótát, nem unatkozhat a hallgató. A következő dal a Pictures In Red egy rövid, másfél perces "szösszenet", amiben Lí­via megcsillantja páratlan tehetségét, bizarr duettet rögtönözve férjével. A Pictures In Red folytatásaként is lehet értelmezni a Give Me Your Soul cí­mű dalt, már ami a szöveget illeti. A szám azonban egy kegyetlenül erősen riffelős, lendületes tétel. A The Floating Head a The Cellarhoz hasonlóan ritmusváltások sokaságát tartalmazza, az énektémák azonban igazán kiemelkedőek. A tizedik szerzemény a Cold As Ice cí­mű nóta, amibe zseniális szólókat pakoltak a srácok, de a dal nem csak ezek miatt marad emlékezetes. Diamond énektémái és a hozzá í­rt zene tökéletes egységet alkot. A Shapes Of Black egy visszafogottabb tempójú szám, izgalmas billentyűs részekkel, és King elborultabb hangjai is megteszik a hatásukat. Az album másik csúcspontja a Black Of Night mellett a The Girl In The Bloody Dress. Visszaidézi a 80-as évekbeli Mercyful Fate és King Diamond világát. Itt jelen vannak a gigászi magasságú sikolyok, a sejtelmes "beszédhangok", és már sokszor dicsért pazar gitártémák. A záró akkord a Moving On cí­mű balladisztikus alkotás. King előveszi legszebb tiszta énekhangját, és Lí­viával együtt egy mesébe illő duettet alkotnak. (De azért a dal beindul a közepe felé, csakhogy ne legyen olyan könnyfacsaró a nóta) Noha nem ez a jellemző a King Diamond lemezekre, szerintem csodás alkotás.

Pontszám: 10