Brainstorm: Midnight Ghost

írta Mike | 2018.09.22.

Megjelenés: 2018

Kiadó: AFM Records

Weblap: http://www.brainstorm-web.net/

Stílus: power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Kedvenc énekesmadarunk, Andy B. Franck feltehetőleg ugyanazt a tablettát szedi mostanában, amit például Robb Flynn is szokott habzsolni marékszám, azaz a Nagyotmondás Piruláját, hisz a promóciós kommünikében azt találta mondani, hogy: „A ’Midnight Ghost’ az az album, amit mindig is el akartunk készíteni a rajongóinknak és önmagunknak. Minden egyes dal, a hangzás, a borító… szerintünk minden tökéletes lett! Olyan hihetetlen ereje van az anyagnak, amit nehéz szavakkal leírni.” És a többi. Szerencsére azt már nem fűzte hozzá, hogy ez a lemez fogja az Igaz Metalt beinjektálni a fősodorba…

Az „Éjféli szellem” amúgy tényleg egész jó lett. (Tudnak ők szart készíteni? Aligha.) Én azonban – bármennyiszer is végigpörgettem mind a tíz tételt – nem hallom azt a fene nagy forradalmiságot, a tökéletes ragyogást, amiről a jó Andy barátunk beszél. A saját bejáratú Tízpontos Remekművem tőlük mondjuk a ’Soul Temptation’ 2003-ból, és hát azt nemigen kapargatja a ’Midnight Ghost’, amely többé-kevésbé olyan, mint az előző 4-5 korong, nem jobb, nem rosszabb, simán beilleszthető a sormintába; a ’Liquid Monster’ volt tehát az utolsó munkájuk, ami maradéktalanul tetszett, annak pedig idestova már 13 éve. De az mindegy is, hogy nekem mi a frász bajom van velük folyton, az elvakult-elfogult BS-rajongók úgyis mind a tíz ujjukat megnyalják majd, csupán én hőbörgök már megint azon, hogy véleményem szerint hosszú esztendők óta az önismétlés gödrében rekedtek, és bizony egyre több középszerű dal kerül ki a boszorkánykonyhájuk főzőüstjéből.

Előzetesen pedig mondhat bármily’ habos-babosan képeslapra illőt a főnök úr, itt sincs ez másként, ráadásul már az azonnal fülbe ragadó refrének száma is megcsappant a klasszikus anyagaikhoz mérten. Elsőként a thrashesen pattogós The Pyre-t mutatták be a nagyérdeműnek, no, erre viszont panaszom nem lehet, jóféle speed-bomba ez, kérem szépen, á la Perception Of Life / Tear Down The Walls / To The Head… Jó. Nagyon jó. Ilyenből kéne kicsit több ám. Egyébiránt mindössze a lemeznyitó, vaddisznómódon döngölő Devil’s Eye-ban vannak még igazán gyors etapok, ezeket leszámítva – sajnálatomra – jobbára a középtempó uralkodik az album többi részén. Varietas dēlectat – a változatosság gyönyörködtet, ugyebár?

Ellenben azzal mélységesen egyetértek, hogy a hangzás pazar lett, úgy szól a ’Midnight Ghost’, mint ahogy a nagykönyvben írva vagyon, súlyos, akár a bikahere, na. És a Havancsák Gyula által készített borítógrafika is kellőképp színes-szagos, noha nekem ez már kicsit túl sok a jóból az előző korong joviális szörnyecskéi után. Meglehetősen kétarcú alkotás eme tizenkettedik, az első hat szám ugyanis lényegesen erősebb, mint a maradék négy; ezek már valamivel vérszegényebbek a hasonló szellemben fogant középtempókkal, fakóbb dallamokkal. Pedig Franck ezúttal is kitett magáért, nem a szárnyaló, férfias orgánumán múlik a diadal, a probléma oka inkább abban keresendő, hogy helyenként nincsenek szép ívesre faragva az énektémái. Például a záró The Path egy igencsak unalmas ballada (bár a srácok ebben sosem voltak igazán kimagaslóak), a When Pain Becomes Realnek a kezdő, majd visszaköszönő riffjei pedig a ’80-as évek hazai „true metal” lakossági vonalának legsötétebb bugyrait idézik azzal a buta barázdabillegetéssel, szerencsére amúgy rendben van a nóta, azt a pár másodpercet pedig könnyűszerrel át lehet vészelni egy izmosabb kisüstivel… A The Four Blessingsen már a kisüsti sem segít, az óóózós refrén még jól állt a fent említett szakmunkásbajszos, Rudi Völler-féle uszkár-frizurás korszak fémgyermekeinek, na, de a Brainstormhoz sehogyan sem illik ez a poros, panelházi Szomszédok-életérzés.

Hagyjuk is a resztlit, nézzük inkább a cupákos falatokat: itt van mindjárt a másodikként érkező Revealing The Darkness, amelyben furfangos riffek sorjáznak, remek az együtténeklős refrén is, bár nem ez, hanem a klipes a Ravenous Minds Az Album Slágere; iszonyat fogós dal (baszki, a refréntől karácsonyig nem szabadulsz!), ennek ellenére a gitároknak bizony roppant súlya van, szilaj power metal ez a javából! Ahogy a Divine Inner Ghost is az a szőrös tökű riffjeivel, a csordavokálos „bridge”-ekre pedig egy emlékezetes refréndallam teszi fel a koronát. Így kell ezt! A lemez legmonumentálisabb szerzeménye nem más, mint a közel 8 perces Jeanne Boulet (1764): az enyhén Iron Maiden-ízű, misztikus-borongós nyitányból bontakozik ki az epikus kórus, amely csakúgy lubickol a szimfonikus-hatású alapok ölelésében, ez biza’ úgy tökéletes, ahogy van!

A teljes ’Midnight Ghost’ ugyan nem az, de már csalódottságról sem beszélhetek, igazából az elvárásaimat is lejjebb toltam az utóbbi időkben, nem várom tehát a zenei megújhodást. Ám Andy mondhat előzetesen bármi szépet, s jót, én már nem hiszek neki. Csupán örömmel fogadom az aktuális munkákat, és kimazsolázom belőle a nekem tetszőt. Mert abból azért mindig több van szerencsére. Akár egy reklámmottó: „Brainstorm = garancia a minőségre.”

Pontszám: 7