NIGHT RANGER - Hole In The Sun

írta JLT | 2007.06.09.

Megjelenés: 2007

Kiadó:  Frontiers

Weblap: www.nightranger.com

Stílus: hard rock

Származás: USA

 

Zenészek
Jack Blades: ének, basszusgitár Brad Gillis: gitár Kelly Keagy: dob, ének Michael Lardie: billentyűk Jeff Watson: gitár
Dalcímek
01. Tell Your Vision 02. Drama Queen 03. You'Re Gonna Hear From Me 04. Whatever Happened 05. There Is Life 06. Rockstar 07. Hole In The Sun 08. Fool In Me 09. White Knuckle Ride 10. Revelation 4Am 11. Wrap It Up 12. Being
Értékelés

25 év. Ennyi telt el azóta, hogy a San Francisco-i Night Ranger kiadta első albumát a Dawn Patrolt. 25 év nagyon nagy idő. Egy negyed évszázad. Az a banda amely 25 év után még aktí­v, és lemezeket készí­t megérdemli hogy kalapot emeljünk előttük. Főleg, ha olyan albumok fémjelzik a csapat munkásságát, mint a már emlí­tett Dawn Patrol, a Midnight Madness vagy a Seven Wishes. És olyan dalok, mint a Sister Christian, a When You Close Your Eyes, a Sentimental Street vagy a kedvenc Night Ranger nótám, a Four In The Morning (I Can't Take Anymore). Ezek a dalok és az emlí­tett albumok mára igazi klasszikussá értek. A Night Ranger a dallamos, melodikus hard rock egyik legnagyobb bandája volt, a Dokken-el együtt olyan erős, és ütős kettőst alkottak a 80 - as évek közepén hogy arra kevés ilyen példa akad a rock történelemben. Emellett ne feledkezzünk meg azokról, akik ezt a csodás megalkották. 2 zseniális képességű gitáros Jeff Watson, aki egy csodálatos gitáros, remek dalszerző s a Night Ranger mellett kiadott 2 szóló lemezt is és a Mother's Army nevű csapatban együtt muzsikált a dallamos rock királyával, Joe Lynn Turner-el, Bob Daisleyvel, Carmine Appice-al. Szóval Ő egy igazi művész. A másik gitáros, Brad Gillis szintén nem akárki: Ozzy Osbourne Speak Of The Devil cí­mű koncert albumán játszott, emellett folyamatosan jelentkezik szóló albumokkal is. Jack Blades szintén nagy kaliberű zenész, aki a Rubicon nevű fenomenális csapatban kezdte pályafutását, de megfordult a Damn Yankees-ben is. És Kelly Keagy. Az éneklő dobos, Phil Collins méltó követője:). Kiváló zenész, aki 2005-ben a The Mob nevű csapattal, - amiben Reb Beach-el és Timothy Druryvel játszott - elkészí­tette az akkori év számomra legjobb albumát. Ráadásul ahogyan a többiek, ő is kiadott szólólemezt, szám szerint kettőt. Alan Fitzgerald mágus helyét a billentyűknél a korábbi Great White muzsikus Michael Lardie vette át. Ez az ötös készí­tette el az általam nagyon várt új Night Ranger albumot a Hole in The Sun-t. A fentebb leí­rtakból egyenesen következik, hogy egy tradicionális, melodikus rock albumot vártam, kemény rock-os elemekkel, sok-sok dallammal és érzelemmel átitatva. Ahogyan az jellemző volt rájuk. A Tell Your Vision rögtön egy bivalyerős, jól eltalált tempójú alkotás, a megfelelő dallamossággal. Ez a dal olyan, amilyennek egy hard rock dalnak lenni kell 2007-ben. A következő szerzemény egy gyorsabb tétel, ami a Drama Queen cí­met viseli. Amit itt a gitárosok játszanak, az zseniális. Ilyen játékot mindig jó hallani. A harmadik dal számomra a lemez legjobb nótája. Igaz ez egy olyandal, amiről nem mondaná meg az ember, hogy Night Ranger szerzemény. Nekem Ted Nugent munkássága ugrik be róla, olyan igazi "old school" rock tétel. Ha kicsit idegen is a srácoktól, üde szí­nfoltja ez a lemeznek. Ha azt mondtam az előző számra, hogy kicsit fura, akkor a Whatever Happened-re ez hatványozottan igaz. Lehet, valaki meg fog kövezni, nekem túl "punk-os" ez a nóta. Az ötödik track-ben végre Keagy mester is megmutatja, hogyan is tud énekelni. A dal egy finom, lágyabb nóta, amiben az orgona kellemes szól, a leghí­resebb Night Ranger szám, a Sister Christian 2007-es "kis tesója"született. A Rockstar ismét szintén egy eléggé meglepő alkotás, erről sem mondanám, meg hogy Jeff Watsonék í­rták, hiszen ez is egy eléggé pop rock-os kreálmány. Ám a refrén kegyetlenül erős, ez a nóta legjobb része. A cí­madó Hole In The Sun a modernebb Ranger anyagok, a Seven és a Neverland vonalát képviseli zeneileg, ami nem feltétlenül baj, főleg úgy, hogy itt is olyan szólók keletkeztek, amitől kis hí­ján leborultam a székből! A Fool In Me egy akusztikus gitár központú ballada, amivel nincs semmi probléma, kellemes hallgatni való, ami számomra picit unalmas. (Igaz, nem vagyok hí­ve a balladáknak, ezt mindenki bocsássa meg nekem.) A White Knuckle Ride egy nagyon kemény riffel indul, és az énektémák sem éppen puhák, a nóta sem az a lágy, light-os alkotás, süt róla az erő, és ezt az erőt a kissé gyengébben sikerült refrén sem veti vissza. A Revelation 4 AM-ben ismét Keagy mester énekel egy igen jól megí­rt lassabb tempójú nótát. Kis country-s feeling is van a dalban, ez is csak növeli bennem azt az érzést, hogy jó ez az album, de nem klasszikus Night Ranger. A Wrap It Up végre egy igazi, hamisí­thatatlan Night Ranger dal, amire végig vártam a lemez hallgatása közben. Mintha a 80-as évekből szökött volna át 2007-be. A lemezt egy újabb balladisztikusabb alkotás, a Being zárja.

Pontszám: 8