Mad Max: 35

írta CsiGabiGa | 2018.08.12.

Megjelenés: 2018

Kiadó: SPV / Steamhammer

Weblap: http://www.madmaxofficial.de/

Stílus: hard rock / heavy metal

Származás: Németország

 

Zenészek

Michael Voss – ének, gitár
Jürgen Breforth – gitár
Axel Kruse – dob
Thomas "Hutch" Bauer – basszusgitár

Dalcímek

01. The Hutch (Intro)
02. Running To Paradise
03. Beat Of The Heart
04. D.A.M.N. (Devil’s After Me Now)
05. Snowdance
06. Thirty 5 
07. Already Gone
08. False Freedom 
09. Goodbye To You
10. Rocky Road 
11. Paris Is Burning

Értékelés

Elkészült a Mad Max 35 éves újrafeldolgozása! Hogy a Mad Max már 39 éves? Ja, ez nem az a film. Ez a film alapján készült német sorozat Mel Gibson helyett Michael Voss, művésznevén Tadeusz Lopkowicz főszereplésével. Az első rész 1982-ben készült (basszus, akkor is elkéstünk!) még a New Wave Of British Heavy Metal jegyében. Aztán rájöttek, hogy ők tulajdonképpen németek. Sebaj! Gyúrjunk rá egy picit, keressünk egy új énekest és lopjunk el pár galopp-metal ötletet a Helloweentől. Így került a képbe 1983-ban Michael Voss, már vele készült a második (1984-es) 'Rollin' Thunder' album. Álljunk meg egy szóra! Akkor ez nem is a Mad Max 35. évfordulója, hanem Vossié.

Tulajdonképpen már 2015-ben meg kellett volna írni ezt a lemezt, csak akkor ötletek híján csináltak egy újrafelvett válogatást 'Thunder, Storm And Passion' címmel. Már a cím is sokatmondó: a második-harmadik-negyedik lemez címéből ('Rollin' Thunder', 'Stormchild', 'Night Of Passion') lett összevágva. Az első sehol. Mintha nem is létezett volna korábban a csapat. Vossi – akár a győztesek – átírta a történelmet. Ez lett volna méltó a 35 éves jubileumhoz, ez az újrafelvett válogatás a korai albumok dalaiból. A mostani dalcsokor meg jó lett volna egyszerűen a sorozat 12. részének. Úgyis tucatszámokkal van tele.

A The Hutch (Intro) egy intró. Azért írták oda, hogyha esetleg nem jöttél volna rá magadtól. Brazil sorozatok rajongóinak értelmi színvonalában gondolkodnak. A „Hutch” egyébként a basszusgitáros beceneve. Talán az ő ötlete volt. Vagy csak véletlen egybeesés. Ahogy az is, hogy nagyon Axel Rudi Pell intróira hajaz. Ám azt már nehéz véletlennek minősíteni, hogy a Running To Paradise kezdése egy az egyben a Judas Priest The Hellionjának másolata, az ezt követő riffről az Iron Maiden  2 Minutes To Midnightja jut eszembe, a szóló meg az a d-moll Toccata-futam, amit Ritchie Blackmore már 1982-ben elsütött a Rainbow Death Alley Driverében. Na, ezért kapta a Tadeusz Lopkowicz művésznevet Vossi.

Az előzetesen bemutatott Beat Of The Heartról azt nyilatkozták, hogy a legnagyobb slágerük, a Night Of Passion 2018-as utódja. Hogy lesz-e akkora sláger? Kétlem. De legalább nem mástól nyúlták, hanem saját maguktól. Aztán folytatódik a lemez ebben a Lopkowicz-stílusban, jobbnál jobb Scorpions, Bon Jovi, Dokken témákat tesznek magukévá, csak azt nem értem, miért tértek el a hagyománytól, hogy a lemez végére mindig egy Sweet-feldolgozást tesznek. Helyette megkapjuk a Paris Is Burninget a Dokkentől, holott azt már elsütötték az ötödik dalban Snowdance címen.

A címadó „születésnapos” dal szövegét pedig mintha Dee Snider vagy Lemmy szájából kölcsönözte volna („We’re f*cking 35, and still alive…”). Bár végül is a káromkodás egyetemes, akárki használhatja. De hogy a Solaris ’Nostradamus’-ának egy részlete hogy került az Already Gone végére, azt végképp nem értem.

Pontszám: 7