Ayreon Universe: Best Of Ayreon Live (DVD)

írta karpatisz | 2018.03.21.

Megjelenés: 2018

Kiadó: Mascot Label Group

Weblap: http://www.arjenlucassen.com

Stílus: progresszív rock / progresszív metal

Származás: Hollandia

 

Zenészek

Arjen A. Lucassen – gitár, ének, zeneszerző, producer
Joost van den Broek – billentyűs hangszerek, producer
Ed Warby – dobok, ének
Marcel Coenen – szólógitár
Johan van Stratum  basszusgitár
Ferry Duijsens – gitár
Ben Mathot – hegedű
Jeroen Goossens – fuvola és fafúvós hangszerek
Maaike Peterse – cselló
Rob Snijders – ütőhangszerek, dob
Peter Vink  basszusgitár

Floor Jansen (Nightwish) – ének
Damian Wilson (Threshold) – ének
Hansi Kürsch (Blind Guardian) – ének
Tommy Karevik (Kamelot) – ének
Anneke van Giersbergen (The Gentle Storm, VUUR) – ének
Marco Hietala (Nightwish) – ének
Jonas Renkse (Katatonia) – ének
Mike Mills (Toehider) – ének
Robert Soeterboek (Star One) – ének
John Jaycee Cuijpers (Praying Mantis) – ének
Edward Reekers (Kayak) – ének
Jay van Feggelen (Ayreon) – ének
Maggy Luyten (Nightmare) – ének
Marcela Bovio (Stream of Passion) – ének, vokál
Irene Jansen (Ayreon) – ének, vokál
Lisette van den Berg (Scarlet Stories) – ének, vokál

Dalcímek

01. Prologue
02. Dreamtime
03. Abbey Of Synn
04. River Of Time
05. The Blackboard
06. The Theory Of Everything
07. Merlins Will
08. Waking Dreams
09. Dawn Of A Million Souls
10. Valley Of The Queens
11. Ride The Comet
12. Star Of Sirrah
13. Comatose
14. Day Sixteen: Loser
15. And The Druids Turned To Stone
16. The Two Gates
17. Into The Black Hole
18. Actual Fantasy
19. Computer Eyes
20. Magnetism
21. Age Of Shadows
22. Intergalactic Space Crusaders
23. Collision
24. Everybody Dies
25. The Castle Hall
26. Amazing Flight In Space
27. Day Eleven: Love
28. The Eye Of Ra

Értékelés

2015 szeptemberében indult el az a folyamat, ami mostanra hozta meg a gyümölcsét. A ’The Human Equation’ színpadra állítása volt az első lépés, amivel Arjen Lucassen kimozdult a komfortzónájából, azaz a stúdióból. Szinte napra pontosan két évvel később viszont egy olyan eseményt harangoztak be, ami több volt, mint egy Ayreon-opera bemutatása. Élőben csendülnek fel Arjen életművének a legjobbjai, azaz Ayreon- és Star One-dalok. Az ’Ayreon Universe – Best Of Ayreon Live’ mindössze három alkalommal volt látható. Az első két előadás szinte percek alatt teltházas lett, így az extra harmadik időpontra is gyorsan elkeltek a jegyek. A világ minden részéről jöttek rajongók, hogy lássák az Ayreon történetének első igazi koncertjét. Kilencezer ember élhette át az élményt személyesen, de sokan azt várták – köztük én is –, hogy mikor jelenik meg az erről készült film. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy alig fél évvel később már én is átélhetem az élményt. Azt gondoltam, hogy valami hasonlót látok majd, mint a ’The Theater Equation’ volt, de attól sokkal jobbat kaptam. Vegyük sorra, mit is!

Először is maga a zenekar, aki a zenei alapot játszotta. Az Ed Warby (dob), Marcel Coenen (gitár) és Johan van Stratum (basszusgitár) trió megmaradt, melléjük érkezett a The Gentle Storm bárdistája, Ferry Duijsens. Szándékosan hagytam a végére – a szintén Anneke Van Giersbergen csapatából érkező tagot – a zenekar lelkét, Joost van den Broek billentyűst, aki nemcsak játékával nyűgözött le, de az egész produkció központi figurájának is nevezhetem (utóbbiról később még bővebben szólok). És persze a lényeg: ezúttal tizenhat énekes – benne a három állandó vokalista – állt ezúttal Arjen rendelkezésére, hogy élőben megszólaljanak a dalok. A névsor – ahogy megszokhattuk – ezúttal is lenyűgöző, hiszen a világ élvonalába tartozó bandák frontemberei és hölgyei jöttek el, hogy megszólaljanak azok a művek, amiket eredetileg is énekeltek valamelyik stúdiókiadványon, illetve néhány esetben olyan helyett, aki nem tudott ezen a háromkoncertes sorozaton részt venni. A műsor összeállítása nem lehetett könnyű feladat, hiszen nem volt mire hagyatkozni. Nem volt arról sem tapasztalat, hogy a közönségnek mi tetszik, mi nem. Persze jó nagy lutri volt az is, hogy melyik tételhez melyik énekes ér majd rá és tud ott lenni a tilburgi 013 színpadán. Így amikor megismertem a DVD műsorát, nagyon kíváncsi lettem, milyen válaszokat kapunk ezekre a kérdésekre. Nem volt könnyű feladat, a műsor központi figurái – Arjen Lucassen és Joost van den Broek – elárulták, hogy kétévnyi munkába került míg minden egyes szög a helyére került. A végeredmény minősége teljes mértékben tükrözi a ráfordított időt.

A koncert felépítésénél az volt a producerek célja, hogy az Ayreon-albumokat a lehető legtöbb oldalról mutassák meg a közönségnek. A rock, a metal, a ballada, a folk, a különböző színű énekek, a virtuóz szólók terén kellett olyanokat választani, ami ezeknek a feltételeknek megfelel, de az sem baj, ha valamiféle történet rajzolódik ki belőle. Így nem csoda, hogy az első hangok a ’The Final Experiment’-ről csendültek fel. Persze aztán a lemezek megjelenésének időrendi sorrendje nem folytatódott, de azért azt egyértelműen lehetett érezni, hogy kapcsolódnak a szálak, olyan értelemben, hogy melyik dal után hogyan illik a másik, vagy épp az az énekes áll a színpadon, aki egyikben is, másikban is érdekelt volt. A műsor elején még ezek a szálak mozgatták a dalokat, de a húzós, metalos részek után már az ellenkező pólusok megmutatása volt a cél. A ’Universal Migrator’-ben található Dawn Of A Million Souls volt az első és talán egyetlen dal, ahol a hiányérzet hangja megszólalt bennem. Ez a mű annyira Russell Allen (Symphony X, Adrenaline Mob) hangjához lett írva, hogy rögtön érezhető volt számomra az ő hiánya. Ettől az érzettől eltekintve John Jaycee Cuijpers tökéletesen énekelt, de valahogy mégis Russellért kiáltott bennem az a kis hang. John dicséretére válik, hogy az eredeti énekes hangjának karakterét is próbálta visszaadni, de az egyéniségét is jól megőrizte.

A „másik” oldal, amit ezután hallhatunk, persze hogy egy ballada, ahol három kiváló énekesnő, előadóművész mutatja meg az Ayreon érzéki oldalát. Anneke van Giersbergen, Floor Jansen és Marcela Bovio énekére tényleg igaz az, amit Lucassen mester mondott. Én is valahányszor meghallottam, tényleg libabőrős lettem tőle. Örülök neki, hogy ez „szösszenet” lett az egyik, amivel belepillanthattunk a kiadványba.

A szívhez szóló pillanatok után átevezünk ismét a metalos vonalra, ahol több kiváló tétel szólal meg. A Ride The Comet indulásakor már a zenészek is tüzelik a közönséget, de ezt a dalon belül csak Maggy Luyten tudta fokozni. A Nightmare énekesnője szerencsére csak egy rövid időre ment le a színpadról, mert a folytatásban a ’The Source’ albumról következett a Star Of Sirrah. Maggy ezúttal Russell Allen szerepét vette át, de persze a közönség hergelése is nagyon jól ment a hölgynek. Marcel Coenen itt valami félelmetes módon szólózott, hiszen nemcsak hangról hangra játszotta el az eredetileg Paul Gilbert által jegyzett szólót, de még rá is tudott tenni egy lapáttal. Nem technikai értelemben, hanem a már említett hangulat fokozásában. Ezt nem is lehetne mással megkoronázni, mint a ’The Human Equation’ egy darabjával. A főszereplő ezúttal Mike Mills, aki különböző hangszínekkel és gesztusokkal tett rá bőven az eddigi felépített jó hangulatra. Persze a színpadi történéseket is áthozták itt az előző kiadványról, hiszen a vokalista trió kimozdult a helyéről és ők is a színpad közepén énekeltek. A folytatásban a lírai vonalat ezúttal Damian Wilson segítségével idézték meg, mellé a dobfelszerelés mögé is érkezett egy vendég, mégpedig Rob Snijders. A kiváló dobos és ütőhangszeres is részt vett a produkcióban, így Anneke és férje (aki egyben menedzsere is) együtt szerepeltek.

A műsor második felében többségében olyan művek kerültek elő, melyekben egyszerre több énekesé a főszerep. Elsőnek Robert Soeterboek és Edward Reekers duettje jött az Computer Eyes-zal. Majd Tommy Karevik, Marco Hietala és Anneke a Magnetism című dallal. Végül a Nightwish bőgőse és Hansi Kürsch maradtak színpadon az Age Of Shadows előadásához, amelybe egy rövid ideig Floor Jansen is besegített. Lehet-e még ezt fokozni? A válasz az, hogy igen, de előtte még egy kis kitérő. A Star One világába kalauzol el minket az Intergalactic Space Crusaders, melyet Peter Vink basszusgitáros vezet fel és persze jönnek hozzá az énekesek: Damian Wilson és Maggy Luyten. Ez a produkció így már jól tudott illeszkedni az Ayreon-koncepcióhoz. Ezt a tartalmi részt egyértelműen a ’The Source’ album tétele, az Everybody Dies koronázta meg. A szavak helyet egy újabb kisfilm jöhet kedvcsinálónak:

A hab erre a jól felépített tortára a szerző megjelenése volt a színpadon. Arjen Lucassen az ’Into The Electric Castle’ egyik darabját találta arra megfelelőnek, hogy ő is részese legyen a produkciónak, ezúttal gitárosként. Aztán persze a másik szerepkörében is bemutatkozott: szervezőként és zeneszerzőként egy hosszas beszédben köszönte meg mindenkinek, aki szerepet vállalt ebben a gigászi produkcióban, és persze a közönségnek. Arjen elmondta – a meghatódottságtól persze a könnyeivel is küszködve –, hogy a fellépésen túl egy másik félelemével, a nyilvános beszéddel is szembe kellett most néznie. Az egész produkció megkoronázása (lezárása) persze csak ezután következett, hiszen előkerültek a sokszereplős dalok. Személyes kedvencem a három közül a ’The Human Equation’-ön hallható Love lett. A képzeletbeli koktélcseresznyét viszont a ráadás dallal, a The Eye Of Rával tették fel, ahol minden énekes és hangszeres a színpadra jött, a zárókórust így adták elő. A hatás egyértelműen libabőrt keltett!

A film mellett bőséges extrát is találunk, ami az egész kétéves szervezésre világít rá. Arjen mellett Joost van den Broek is végig ott van, akiről kiderült, hogy Arjen jobbkeze volt az egész folyamatban. Ő az, aki az egész koncert megvalósításáért felelt. Arjen elmesélte, hogy ő a szervezési feladatokhoz nem ért, így egy arra alkalmas ember kezébe adta azt. Az alapokat már a ’The Theater Equation’ idejében lefektették, lényegében csak tovább kellett vinni az ott kijárt utat. Persze a színházi produkció ötlete is ott lebegett, hiszen a ’The Theory Of Everything’ vagy épp az ’Into The Electric Castle’ megvalósíthatónak tűnt. Ám ekkor jött az ötlet Arjen barátnőjétől, hogy egy „szimpla” rock show-t kellene csinálni. A többi már csak időzítés és szervezés kérdése volt. Az énekesek és hangszeresek megszólaltatása is remek ötlet volt, hiszen így valódi betekintést nyerhettünk nemcsak a kulisszák mögé, hanem az egyes énekesek érzéseit, félelmeit is megismerhettük. Ez a koncert így, ezekkel az extrákkal lett teljes, az érdeklődők így azt is láthatják, hogyan valósult meg minden. Ne felejtsük el, hogy az első igazi Ayreon-koncertről és annak tartalmáról beszélünk!

Pontszám: 9