Conception - In Your Multitude

írta Philosopher | 2007.05.25.

Megjelenés: 1995

Kiadó: Noise

Weblap: www.

Stílus: progresszí­v

Származás: Norvégia

 

Zenészek
Ének: Roy Khan Gitár: Tore í˜stby Basszusgitár: Ingar Amlien Dob: Arve Heimdal
Dalcímek
1. Under A Mourning Star 2. Missionary Man 3. Retrospect 4. Guilt 5. Sanctuary 6. A Million Gods 7. Some Wounds 8. Carnal Comprehension 9. Solar Serpent 10. In Your Multitude
Értékelés

Az In Your Multitude pontosan ott folytatja, ahol az előző két album befejezte: Khan lebilincselő stí­lusára alapozott, technikailag tökéletesen felépí­tett, de nem hivalkodó tételeket sorakoztat egymás mögé. Az első szám megintcsak ideálisnak mondható kezdés. A háttérben szinte végig futó Hammond szerű billentyű tökéletes aláfestése a középtempós számnak. Khan viszi itt is a prí­met, és a többiek szépen kiszolgálják. A második - erősen bólogatós - tétel határozott középtempóján megint az ének kiszolgálása volt a cél. Valljuk be őszintén: ha a mi képzeletbeli metal csapatunkban egy ilyen kvalitással rendelkező énekes lenne, hát csak engednénk szerepelni, nem?! Nagyon feszes ritmus jellemzi a nótát, amit csak a középrésznél törnek meg egy hagnulatosabb kiállással, ami visszafogott, ámde nagyon hatásos szólóval folytatódik. A hangzás megint sokat javult, érdekes módon a három album megszólalása közel sem hasonlatos. Leginkább a dobokat érzem most erősebbnek, és talán a basszus is több szerepet kapott ezen albumnál a keverés során. Megmaradt természetesen a musicales, szinházias megközelí­tés, talán Khan-nak ez áll a legjobban (í­gy utólag ismerve a szinpadi teljesí­tményét akár direkt koncepció volt ez, akár a saját stí­lusa, mindenképpen jó választásnak bizonyult). A számok felépí­tése sem változott sokat, arra törekedtek a srácok, hogy a verzéket inkább progosra vették, és a refréneknél visszatértek a populárisabb irányba, és szinte minden refrént próbáltak maradandóvá í­rni. Talán annyiban változott az irány, hogy jobban domborodnak a progos stí­lusjegyek, mí­g a neoklasszikus futamok szinte el is tűntek. A Guilt nóta kissé beszürkülősre sikeredett, nem mondanám, hogy tetszik. Itt érzem először, hogy talán tölteléknótákkal is operálna a csapat. Valahogy inkább illene egy Faith No More albumra ez a szerzemény, mint egy prog albumra, de hát ugye 95-öt í­runk, óhatatlan más csapatok befolyása a Conceptionre, és a kilencvenes évek volt ugye az az időszak, amit most már nyugotdan aposztrofálhatunk a metal igazi sötét korszakaként... A cí­madó jelen esetben egy balladára sikeredett, ami akusztikus gitárkí­sérettel támogatja Khant - szerencsére csak három percig. A következő tétel egy igazi prog csemege. A szám elején található játékos gitárfutamok ügyesen vezetik be a nótát, mí­g a komor sorok eléneklése előtt hagyják a basszusgitárt kibontakozni - végre. Aztán természetesen a gitárok is csatlakoznak az örömzenéhez és a háttérben megjelenik a Hammond-effekt (igaz csak halkan). Már a hetes tételnél tartunk és igazán még nem volt lendületesebb tétel. Ezt a tényt is a zenekar rovására vetném fel. Nagyon beálltak a középtempókba. Hiába a nagyí­vű dallamok és a szépen kidolgozott aláfestések, lendületes tétel hiányában az ember kezd gondolkodni, hogy inkább beteszi a régebbi albumot. Aztán szerencsére a refrénre megjelennek a kétlábdobok és egy kicsit felpörög a nóta. Ez mondjuk tipikus a zenekarra: jó érzékkel keveri a lassabb részeket, a középtempó fölé hajló, gyorsabb részekkel. Direkt nem í­rtam “szélvészgyors tempó"-kat, mivel az itt sajnos nincs. A Carnal Comprehension bevezetője rákerülhetett volna akár egy Dream Theater cd-re is. A Solar Serpent-nél ismét nyomatékosabban szólalhat meg a basszusgitár, de sajna itt is megmarad a középtempó. Ezeket a számokat csak Khan egyedi hangja teszi élvezetessé és maradandóvá, a többi zenésztárs beleszürkül a háttérbe. Hiányoznak számomra azok az í­zes szólók, amiket az első két albumon már megszokhattunk a bandától. Ami szólót hallhatunk inkább hard rock-osabb. Ami még jobban lefelé kanyarí­ntja a szájamat az a záró tétel. Mí­g az előzőekben a záró nóták mind meghatározóak voltak, itt ez is csak egy újabb Khan ária, amiből ugye néha kicsit sok is tud lenni.

Pontszám: 8