Perihelion: Örvény

írta Wardrum | 2017.12.04.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Apathia Records

Weblap: https://www.facebook.com/perihelionofficial/

Stílus: avantgárd metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Elcsépelt dolog ilyet mondani, de mintha tegnap lett volna, hogy sokat forgott a zenekar előző, ’Zeng’ című lemeze a lejátszómban. Úgy tartottam akkor, hogy valami nagyon különleges és egyedi alkotásba és zenekarba sikerült beletenyerelnem. A lemez okán nagy reményeket fűztem a debreceni bandához, és bíztam benne, hogy a következő kiadványuk is hasonló – vagy akár magasabb – színvonalat fog képviselni. Bár nem tegnap volt, de valóban annyira nem is régen, hogy teljes hosszúságú albummal jelentkeztek, és ne felejtsük el, hogy a két kiadvány között megjelent a ’Hold’ című kislemez is, mindezt számba véve szerintem kijelenthető, hogy nagyon aktív időszakát éli a Perihelion. És ez bizony így is van rendjén, ugyanis az ihlet és a lendület megmaradt az ’Örvény’ lemezükön is.

A legutóbbi anyagnál kicsit úgy éreztem, mintha még keresnék a saját hangjukat, de az ’Örvény’-t hallgatva be kellett látnom, hogy tévedtem. Bár természetesen vannak különbségek a két lemez között, de mindent összevetve hallható, hogy a zenekarnak már egy nagyon stabil képe van mind a saját hangzásvilágáról és a zenei szándékairól is. Ez a határozottság pedig nagyon jót tesz a végterméknek. Mind ismerünk olyan anyagokat, amik stílusukban annyira szerteágazóak, hogy bizonytalanok lehetünk a banda eredeti szándékait illetően.

Szerencsére a Periheliont nem fenyegeti ez a veszély. Ők már megtalálták a saját, underground-hangulatot árasztó, őserőtől duzzadó, egyszerű, de hatásos szerkezetekkel operáló stílusukat, melyben itt-ott mindig is fellelhető lesz néhány a banda black metal múltjára visszatekintő passzus. Az érzékszervek legelső letámadása ismét a borító, ami megint csak Costin Chioreanu munkája. Őszintén nem gondoltam, hogy a ’Zeng’ borítóján sikerül majd túltennie, de ismét tévedtem. Az ’Örvény’ borítója újra egy kiemelkedő alkotás, ami tökéletes harmóniában van a zenével is, ami a lemezen hallható. Lássuk, milyen ez a zene.

Én a magam részéről elég primitívnek tartom a Perihelion muzsikáját. Viszont pozitív értelemben primitívnek. Ez azt jelenti, hogy a dalaik hallhatóan nincsenek túlgondolva, egy-két ötletre/dallamra épülnek, viszont azok az ötletek és dallamok éppen elég maradandóak ahhoz, hogy működjön a formula. Valamint ez az egyszerűség az emelkedett, szinte meditatív állapotot is sokkal könnyebben csalja elő a hallgatóból, mint bármi más. Nem véletlen, hogy a törzsi zenék is ennyire alkalmasak a transz előidézésére repetitív egyhangúságukkal.

A ’Zeng’-hez viszonyítva nekem kissé tisztábbnak és jobban érthetőnek tetszik a hangzás, és azt gondolom, hogy ez a zene előnyére vált, bár természetesen a kaotikusabb hangképnek is megvolt a maga létjogosultsága.

Adott nekem a zenekar hidegrázós pillanatokat ismeretségünk során, ezeknek a pillanatoknak a nagy része általában mindig valamiféle ambientbe hajló merengősebb rész volt, ezeket kissé hiányolom az új anyagról, de ezt leszámítva ismét jellemzően sokrétű és varázslatos a hangkép, ami feledteti ezt. Azért egy Sycamore Trees jellegű pszichedéliát elbírtam volna.

Cserébe viszont kaptam egy óriási katarzist az Örvény című dal középrészében. Számomra mindenképpen ez a dal a lemez központi műve, egyértelműen a lieblingem, de szorosan mögötte érkezik a lemezt nyitó Kihalt égi folyosók is, amit szintén egy nagyon vaskos riff visz el a hátán, szinte végig. Nem riadtak vissza ezen a lemezen az egészen halk dinamikáktól sem, egészen tetszetős, ahogy a zene széthullik, lelassul és elhalkul a Romokon végén és ebből a szétesett állapotából folyik át egy egészen elegáns csavarral az Ébredő tájba.

Nem nagyon szerettem volna ezen felül belemenni a dalok külön-külön elemzésébe, mert ezeket mindenkinek magának kell felfedeznie. Ami nagyon elismerésre méltó az az, hogy bár hangulatban nagyon közel állnak egymáshoz, mégis mindegyik egy külön felderítendő világ. Összességében az egész lemezről elmondható, hogy sok hallgatást igényel, mire megadja magát, de mint oly sokszor említettem: ez előny.

Pontszám: 8