Special Providence: Will

írta karpatisz | 2017.11.04.

Megjelenés: 2017

Kiadó: GEP

Weblap: http://specialprovidence.eu/

Stílus: instrumentális progresszív jazz-rock/metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Engedjétek meg, hogy rögtön egy személyes élménnyel kezdjem el a recenziómat. 2015 nyarán láttam először élőben a Special Providence-et, amikor is elsőként léptek a Barba Negra Track színpadára a 'Rock By The River' fesztiválon, ahol az est sztárja a Dream Theater volt. Az a fajta instrumentális zene, amit a srácok játszottak, nem volt ismeretlen a számomra, hiszen nagy kedvencem volt a kétezres évek elején a két Liquid Tension Experiment-album. Amit viszont a hazai négyes előad, az más, mert nemcsak a progresszív zene elemei találhatóak meg benne, hanem a jazzé is. Ennek a két – egyébként távoli – műfajnak a fúziója adja az alapot egy Special Providence-albumhoz, de az idén érkezett 'Will' – ha szabad ezt mondanom – még egy műfajt belevesz ebbe az egyvelegbe, mégpedig a technikás modern metalt.

Az új album, a 'Will' folytatja tovább azt a hagyományt, amit az 'Essence Of Change'-dzsel kezdtek el: a komplexitás mellett a könnyed, jól megjegyezhető dallamok is jelen vannak. Az első néhány hang már előrevetíti, hogy ismét magas színvonalú alkotással van dolgunk, de a különbség is rögtön hallható, melyek Kertész Márton gitárjának mély tónusú riffjei. A kísérletező hangvételű muzsika alapja a billentyűs téma, ami engem a LTE első lemezén hallható Osmosis nevű tételre emlékeztetett. A folytatás is hasonló hangvételű, de itt már egy kicsi ízelítőt kapunk abból, hogy milyen új útvonalra léptek Markó Ádámék. Az Irrelevant Connotations tökéletesen megmutatja, hogy itt bizony nem csak mérnöki pontossággal elhelyezett hangokról van szó. Az egész dalban Kaltenecker Zsolt játéka nyújtja az alapot, majd a többiek erre építkeznek, ráadásul a látványos helyszínen forgatott klip egészen elgondolkodtató. (Kicsit sikerült kiszakadnom a rohanásból, és majd öt percen keresztül megnyugvásra találtam.)

Sajnálom, hogy nem lett publikus a lemez címadó dala, a Will, mivel ez egy olyan szerzemény, mely folytatja a SP dallamos zenei hagyományait. A ritmikai brutalitás helyett az „egyszerűbb” szövet a jellemző, érdekesség, ahogy az elektronikus zenei elemek is megjelennek. A középrészben hallható gyors tempójú gitárkiállás után rögtön visszatér a dallam. A másik ehhez hasonló tétel – ami az egyik személyes kedvencem lett – a Neptunian Pyramid Chill. Mindent megtaláltam benne, ami miatt ezt a műfajt szeretem. (Srácok, köszönöm az élményt!)

Térjünk át arra a témára, amit még a legelején említettem! A progresszív műfaj modern vonala csak néhány szerzeményben jelenik meg, de ezek jól hallhatóan különböznek a többitől. Vegyük például a The Ancient Cosmic Bubble-t! A nyolchúros gitár hangzásában is eltér a lemez többi részétől, és súlyossága egy új dimenziót hoz a zenekarnak. Érdekes, hogy ennek a hangszernek a mély tartományát egy lassú részben mutatják meg, ahol a szintetizátorszóló az uralkodó, de mégis azt gondolom, hogy itt a megszokottól eltérő gitáré inkább a főszerep. A dalon belül persze a megszokott jazz/fusion módon kavarognak a szólok, hol a gitár, hol a billentyű, de fura módon mégis azt mondom, hogy a metal felé való elmozdulás inkább a domináns. Ez az a világ, amiben egyértelműen újat hozott most hazánk négy kiváló zenésze.

Zárásként szeretnék egy másik pozitív dolgot említeni, ami ismét elnyerte a tetszésem. A mai világban nem mondható általánosnak, de a Special Providence még arra is fordított figyelmet, hogy az őket követő rajongóknak kedveskedjen: a zenekartól dedikálva (ITT) lehet megvásárolni a kiadványt! Ez egy olyan gesztus, ami igenis elárul valamit a négy zenész személyéről.

Ne feledjük, hogy lemezbemutató is lesz: az A38 fedélzetén láthatjuk a négyest 2018. január 19-én.

Pontszám: 8.5