Hallatar: No Stars Upon The Bridge

írta P.A. | 2017.10.28.

Megjelenés: 2017

Kiadó: SVART Records

Weblap: https://www.svartrecords.com/artist/hallatar/

Stílus: doom metal

Származás: Finnország

 

Zenészek

Juha Raivio – gitár, basszusgitár, billentyű
Tomi Joutsen  ének
Gas Lipstick   dob

További közreműködők:

Heike Langhans – ének (4. dal)
Aleah Starbridge – ének (9. dal) , dalszövegek 

Dalcímek

01. Mirrors
02. Raven's Song
03. Melt
04. My Mistake
05. Pieces
06. Severed Eyes
07. The Maze
08. Spiral Gate
09. Dreams Burn Down

Értékelés

A 'No Stars Upon The Bridge' az elmúlás szülöttje, mely a gyászból táplálkozik és sötét, őszinte fájdalmat hordoz. De ezt a művet nem a gótikus romantika múzsája csókolta homlokon, hanem a mindennapi egyszerű élet megpróbáltatásai.

A Hallatar nevű formáció Juha Raivio (Swallow The Sun, Trees Of Eternity) gitáros új zenekara, ami szimplán azért jött létre, hogy meggyászolja és emléket állítson Juha kedvesének és zenésztársának, Aleah Starbridge-nek (Trees Of Eternity), aki 2016 áprilisában hunyt el rákban. A finn gitáros saját elmondása szerint egy hét alatt írta meg ezt a 9 dalt, majd felkérte két régi barátját, hogy segítsenek neki a lemez elkészítésében. Tomi Joutsen (Amorphis) és Gas Lipstick (ex-HIM) úgy mondtak igent a felkérésre, hogy előzetesen egy hangot sem hallottak az anyagból, és a dalokon is csak minimálisan változtattak, amit csak azért tartok fontosnak kiemelni, mert bizony ez a lemez egy mestermű.

Juha eddigi karrierjének ismeretében nem nehéz kitalálni, hogy milyen muzsikával van dolgunk, de a mű kialakulásának szomorú története egy olyan őszinte atmoszférával ruházza fel azt, ami ritkaságszámba megy. Súlyos, lassú doom riffek közé ágyazott szívszaggatóan fájdalmas, esetenként igézően szép dallamokból épülnek fel a dalok, melyekben leginkább az a szembeötlő, hogy a zenészek milyen alázattal végezték dolgukat. Tomi Joutsen az Amorphisban folyamatosan bizonyítja, hogy micsoda fantasztikus képességekkel áldotta meg a sors, de itt minden eddiginél  jobb munkát végzett. Elég a lemez egyik legsúlyosabb tételét, a Mirrorst meghallgatni, ahol olyan istentelen hangokat présel ki a torkán, ami eddig nem volt rá jellemző, és mindemellett a tiszta dallamaival visszaadja a gyász minden fájdalmát és keserűségét. Ez az emocionális kettősség (a düh és szomorúság) egyébként az egész albumon végighúzódik. A brutális, indulatos doom tételek mellett szépséget és fájdalmat hordozó dalokból sincs hiány, sőt a két érzelem gyakran ugyanabban a szerzeményben is helyet kap, így a 'No Stars Upon The Bridge' nemcsak felkavaró, hanem egyenesen izgalmas és sokszínű is.

A dalszövegeket  Aleah eddig fel nem használt versei és szövegei adták, sőt a néhai énekesnő hangja is feltűnik a lemezen. Mellette még egy női hang kapott helyet: Heike Langhans, akit leginkább a Draconian éléről ismerhetünk.

Azt egyelőre nem tudni, hogy ennek a formációnak van-e jövője vagy csak egyszeri projektről van szó. Nehéz elképzelni, hogy Juha Raivio egy ennyire személyes lemezzel a színpadra álljon, de remélhetőleg valamiképpen folytatódik a Hallatar, hiszen kár lenne egy ilyen potenciával felruházott formációt a semmibe veszni hagyni.

Pontszám: 9