Rage: Seasons Of The Black

írta TAZ | 2017.08.19.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.rage-official.com/

Stílus: power metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Peter „Peavy” Wagner – ének, basszusgitár Marcos Rodriguez – gitár Vassilios „Lucky” Maniatopoulos – dob
Dalcímek
01. Season Of The Black 02. Serpents In Disguise 03. Blackened Karma 04. Time Will Tell 05. Septic Bite 06. Walk Among The Dead 07. All We Know Is Not 08. Gaia 09. Justify 10. Bloodshed In Paradise 11. Farewell
Értékelés

Nem gondoltam volna, hogy egy évvel a ’The Devil Strikes Again’ után ismét új Rage-lemezről fogok írni. Annak ellenére, hogy Peavy saját bevallása szerint már kissé viharvert zenész (amikor legutóbbi A38-as bulijuk előtt volt szerencsém vele találkozni, arra panaszkodott, hogy öreg csontjait milyen nehéz bejáratni a koncertekre), fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel és munkabírással építi fel zenekarát folyton a nulláról. Lehet, hogy némileg túlzó a nulla használata, valamennyi létjogosultsága viszont mégis van, hiszen a Rage aktuális összeállítása – természetesen Peavyt leszámítva – a Smolski - Terrana, majd később a Smolski - Hilgers kombó után egy erős resetnek tűnik. Marcos ügyes gitáros, és mivel sokáig Victor volt a mentora, betéve tudja, hogyan kell mesterét imitálni, Rage-rajongóként pedig mind ő, mind Lucky tökéletesen képben van a harmincéves germán metalintézmény történetével, stílusával. Mindezek tudatában látszik, hogy azért nem is volt olyan nehéz újra talpra állni a zenekarnak, csak elő kellett venni a fiókból a régi receptet. A klasszikus Rage-vonal előtérbe helyezése éles kontraszt volt a ’21’ után, így olyan egetverően nagy visszhangot nem kapott a lemez, a figyelem inkább csak kíváncsiságból esett rájuk. Az elmúlt egy év történései viszont – hogy egy jól ismert lózungot hozzak elő – összecsiszolták a triót, így a ’Seasons Of The Black’ már sokkal egységesebb képet mutat, ennek köszönhetően jobban élvezhető elődjénél. Igazából ez az anyag a valódi fokmérője a hármas közös munkájának.

Elég egyértelműen hallatszódik a zenei anyagon, hogy a korai éra van továbbra is terítéken, ami magától értetődően Peavy fogós dallamain alapul, amiket ezúttal mintha jobban eltalált volna a dalszerzés folyamán. Az olyan számok, mint a Serpents In Disguise, a Blackened Karma vagy a lemez egyik legjobbja, az All We Know egyszerűen beleégeti magát az emlékezetünkbe, és folyton arra ösztökélnek, hogy újból és újból meghallgassuk őket.

Az elmúlt évek Smolski-centrikus hozzáállása után – csakúgy, mint az előző lemezen – most is kizárólag Peavy kezében van a gyeplő, ami a dalok felépítésében is, nem csak a jól ismert koncepcióban, vagyis csontváz fétisében nyilatkozik meg. Persze apró ötletek érkeznek Marcos és Lucky felől, de ezek inkább a korábbi lemezekről lementett hangulati elemek, trükkök keverése a klasszikus vonallal. Ilyenek például a nyitótétel igen Smolski-gyanús riffjei, vagy a ’The Missing Link’-et idéző Septic Bite reszelése. Szöveg szempontjából amúgy hatalmas mélypont ez a nóta, valahogy a dinoszauruszos téma inkább nevetséges, mint elgondolkodtatóan komoly, és akkor még nem is említettem a hatalmas állatbőgést a dal végén.

Az album fele egyébként egészen kiváló, sokkal jobban hallgattatja magát, mint a ’The Devil Strikes Again’, azonban a lemez vége inkább válik egyfajta nosztalgiavasúttá, amit a Rage-től már sokat hallott dallamokkal és megoldásokkal töltöttek meg. Az viszont hatalmas pozitívum, hogy Lucky pofásabban dobol a lemezen, így most nem lóg ki a sorból, ezzel is egységesebb banda képét erősítve a hallgatóban.

A true fanoknak a limitált kiadáson ott csücsül hat dal az Avenger-időkből, amit újravett Peavy az új felállással. Ezek sokkal jobban szólnak és feszesebbek is, ugyanakkor a nyerseség kiveszett belőlük, tehát ha valaki pont ezért szerette ezeket az őskövületeket, akkor nem feltétlenül fog rajongani a felfrissített verziókért. Akinek viszont a Rage régi-új csapásiránya bejön, és még sosem hallotta ezeket a felvételeket, igazi Kánaán lehet a kettes számú korong is.

A Rage 2018. január 15-én az A38 Hajón játszik a Firewind társaságában, az előzenekar a Darker Half lesz. További információk ITT.

Pontszám: 7.5