Amberjack: Storm

írta Dzsó | 2017.06.28.

Megjelenés: 2017

Kiadó: GrundRecords

Weblap: https://www.amberjackrockband.com/

Stílus: vintage rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A zenekar nem volt ismeretlen számomra a lemez megjelenése előtt sem, de kíváncsiságból utánajártam, hogy mit is jelent a nevük, mert valami ütős szlengre számítottam, de nem! Pontosan arról van szó, ami a szótárban található: sárgafarkú fattyúmakréla, ami egy óceáni ragadozóhal, és a névválasztás a zenei hatások közötti úszkálást szimbolizálja. Erről még szó lesz később...

A zenekar 2014-ben alakult, 2015-ben kiadtak egy négyszámos bemutatkozó EP-t 'Hookup' címmel (ami végül csak digitális formában jelent meg), majd 2016-ban megnyerték a Pulzus tehetségkutatót. Azóta a dobosposzton volt cserélődés, és a ’Storm’ felvételeire csatlakozott Budai Benjámin billentyűs is, aki zenekari taggá avanzsált saját Rage In Peace projektje mellett.

Már a ’Hookup’-nál kirajzolódott, hogy a Seattle-mozgalom mély nyomot hagyott a fiúkban, a ’Storm’-nál pedig az az érzésem, hogy nagy Pearl Jam tisztelőkről van szó, akik azért hallgattak már némi Red Hot Chili Pepperst, Hendrixet és nem kevés bluest is, a végeredmény pedig egy továbbgondolt Black Crowes lett, amit a csapat vintage rockként definiál. Nekem belefér. Végre semmi samplerezés, nincsenek négy oktávval lehangolt gitárok, nincs trendi agyontorzítás, nincs hörgés, van viszont tiszta megszólalás és 10 jól megírt dal nyúlás nélkül, a példaképek nyomdokán haladva. Nem gyakori az ilyesmi az új zenék között.

A ’Storm’ címválasztás Láng Vince énekes szerint arra utal, hogy számukra a zenében a szenvedély a legfontosabb, a lubickolás a zenei áramlatok hátán. Engem megvettek ezzel a hozzáállással, mert üresjárat nélküli 35 percet tett le a banda az asztalra. Próbáltam nótákat kiemelni vagy leszólni, de annyira egyenletes a teljesítmény, hogy egyszerűen nem megy. Talán az Anything ver köröket a többire, meg a Cockroach, meg a White Boy Blues, meg a többi…

Egyedül az album rövidsége zavar, de egyetértek azzal, hogy inkább legyen rövid, mint 79’59’’-es, tele gyengébb töltelékdalokkal. Talán a billentyűs hangszerek szerepe lehetne még kicsit hangsúlyosabb, mert jó ötlet volt a hangzást gazdagítani, és ahol érvényesül, ott hozzá is tesz a nagy egészhez, de időnként elvész a zenébe simulás helyett.

Pontszám: 9