Sólstafir: Berdreyminn

írta P.A. | 2017.05.26.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Season of Mist Records

Weblap: http://www.solstafir.net/

Stílus: post rock/metal

Származás: Izland

Dalcímek

Értékelés

Izland legismertebb metalzenekarának evolúciója folyamatos és töretlen. A 2009-ben kiadott 'Köld'-ön találta meg saját hangját a társulat, melyet azóta tökéletesít, sallangmentesít és fejleszt lépésről lépésre. A jellegzetes és markáns metalriffek mellett lemezről lemezre egyre nagyobb teret nyertek a dallamok, a szokatlan hangszerek és az a mitikus hangulat, ami Izland kietlen fekete talajából szivárog a muzsikába.

Az elmúlt időszakban sajnos a zenekaron belüli feszültségről és tagcseréről hallhatunk leginkább. Guðmundur Óli Pálmason dobos távozása (illetve kirúgása) biztos sokakban aggodalmat keltett, hiszen nemcsak a banda egyik alapító tagja, hanem kreatív motorja is volt. Szerencsére az új lemezen érződik a kiegyensúlyozottság, bár azt nem tudni, hogy a Pálmason helyére került Hallgrímur Jón Hallgrímsson mennyire vette ki a részét a zeneszerzésből. Egy biztos: a 'Berdreyminn' az egyik legjobb album a Sólstafir életműben.

Két dolog szinte azonnal szemet szúr a lemezzel való ismerkedéskor. Az egyik a mű homogenitása, hiszen most nincs kakukktojásként kilógó sláger, mint a Fraja volt a 'Svartir Sandar'-on vagy a bendzsós címadó az 'Ótta'-n, pedig minden eddiginél több hangszer kap szerepet a dalokban. A másik pedig az egész alkotást átszövő mély melankólia, ami a csodálatos borítófestménytől az utolsó hangig terjed. Talán nem is szerencsés a május végi megjelenés, hiszen ez a hangulat meglátásom szerint igazán a tél közepén talál utat a szívhez.

Minden igazán jó lemezhez idő kell, és ez alól a 'Berdreyminn' sem kivétel, hiszen pár hetes ismerkedés után tárul csak fel igazán a mélysége. A Sólstafir védjegyének számító örvénylő, kavargó, vagy éppen zúgó-búgó gitárokon túl most nem idegen színesítő elemként bukkannak fel olyan hangszerek, mint a zongora vagy a hegedű, hanem elegáns természetességgel illeszkednek azokba, sőt van, hogy pont ezek alkotják a muzsika gerincét. Hallhatóan nagy fejlődésen ment keresztül a zenekar, ami a zeneszerzést illeti. Magabiztosan építenek bele olyan megoldásokat és dallamokat a dalaikba, amik korábban elképzelhetetlenek lettek volna egy Sólstafir-albumon, mindezt pedig úgy, hogy a végeredmény azonnal felismerhető. Meg kell említeni  Aðalbjörn Tryggvason énekes teljesítményét, aki érezhetően a maximumot hozta ki magából. Igaz nem rendelkezik Bruce Dickinson kvalitásaival, de melódiái jól kidolgozottak és kellően fogósak is. Azzal kapcsolatban ugyan vannak kétségeim, hogy élőben estéről-estére tudja-e majd ugyanilyen szinten interpretálni ezeket a dalokat, de ez már legyen az ő problémája.

Nem lehet elmenni szó nélkül a Season of Mist munkája mellett sem, ugyanis olyan igényes díszdobozos kiadványt dobtak a piacra, ami minden gyűjtő álma. Faragott fadobozba pakolták a CD nagyalakú papírfedeles változatát, a zöld színű vinylt, Adam Burke borítófestményének számozott másolatát, egy bónusz kislemezt és még egy kézzel készített bőrtokba bújtatott antik hatású iránytűt is. 

Pontszám: 9