Noctis: Genesis Corrupted

írta Wardrum | 2017.04.25.

Megjelenés: 2016

Kiadó: Nail Records

Weblap: www.noctisband.hu

Stílus: progresszív metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek

Lévai Sándor – ének
Józsa Péter – gitár/vokál
Ludvai Krisztián – basszusgitár
Szijjártó Tamás – billentyű
Sütő Péter – dob

Dalcímek

01. Vortex
02. Fallen One
03. Unholy Vanguard
04. Rite
05. Divinity
06. Veil Of Lies
07. Last Believer
08. Genesis Corrupted
09. Sinner

Értékelés

Régebben sokat törtem a fejem azon, hogy milyen mérce szerint kellene megítélni a magyar együttesek lemezeit, végül arra jutottam, hogy ezeknek az anyagoknak is ugyanúgy, ugyanazoknak a szempontoknak kell megfelelniük, melyek alapján bármelyik külföldi zenekarhoz állunk hozzá. Miután ezt letisztáztam magamban, sokkal nagyobb örömre ad okot, amikor magyar együttestől hallok nemzetközi színvonalat. Az ajkai Noctis zenekarnál is e magas színvonal esete áll fenn. Annak minden jó és rossz vonzatával.

Amit már az elején fontosnak tartok megjegyezni, hogy ez a fajta igényesség már rögtön az első hang után megmutatja magát, mert a hangzás bár nem hasba vágóan vastag, de mégis egy olyan stabil és érthető formában jelenik meg, ami még a mai napig is sok bandának jelent kihívást. Azt mondtam, hogy annyira mégsem hasba vágó, ugyanis engem egy kissé a 2000-es évek eleji power metal lemezek hangulatára emlékeztet, de ez lehetett egy szándékos húzás. Számomra kissé talajtalan a hangzás, hiányoznak belőle a mély régiók. De a lényeg, hogy hallatszik rajta a gondos törődés. A lemez egyik legerősebb fegyvere – vállaltan – Lévai Sándor orgánuma, aki egészen klasszikus magasságokba is fel tudja repíteni a hangját. Bár én egy elkapkodott húzásnak érzem, hogy rögtön az első, Vortex című dalban meg is mutatja, milyen magas hangokat tud kiénekelni, mivel ezzel elveszik a későbbi meglepetés ereje. Valamint, ha nagyon kukacoskodni akarok, rendben van, hogy kijön a D’’ is neki, de ha ezt nagyjából minden második dalban megmutatja ugyanezen a hangon, akkor annak nagyon-nagyon hamar el fog kopni a varázsa. Zeneileg egy egyveleget hallhatunk, melyben egyaránt megtalálunk power metal, progresszív metal és heavy metal megoldásokat is.

Ezek végül is egészen jól működnek, de sajnos kevés egyediséget sikerült felfedeznem a dallamaikban. Hogy úgy mondjam: nem ragadósak, nem eléggé sokszínűek. Nehézséget okoz visszaemlékezni rájuk, pedig jó régóta megy már nálam a lemez. Moderált mennyiségben tartalmaz hörgést is a zenéjük, számomra ez sokszor környezet-idegen módon valósul meg.

Azon kapom magam, hogy leginkább csak a negatívumokat sorolom, miközben objektív módon abszolút megállapítható, hogy a lemeznek saját arca van, ami iszonyúan fontos tényező: nem tudom máshoz hasonlítani. De valami hiányérzetem mindig van a hallgatás közben. De ha nem nagy egészében nézem a lemezt, akkor azért igenis akadnak rajta maradandó pillanatok, például számomra a Rite billentyűs rafinériával bolondított verzéje igen kellemes emlék.

Hangulatában kissé egysíkú a lemez, bár én magam sem szeretem, amikor egy ballada kötelező jelleggel kerül lemezre, de szerintem ez az anyag elbírt volna legalább két, ha nem is melankolikus, de lassabb nótát. Közben rájöttem, hogy az egyhangúság ellen végül is lehet védekezni, ha az ember kisebb adagokban fogyasztja a lemezt, ugyanis a dalok egyenként igenis tudnak erőt mutatni, a lemez egyben hallgatva folyik csak szét egy picit.

Nem szóltam még a hangszeresek teljesítményéről. No, hát nekik szintén nincsen szégyenkeznivalójuk, nem nagyon hallani semmilyen amatőr húzást a lemezen, mindenki ízléssel és érzékenyen bánik a hangszerével, és hallhatóan igyekszik kreatív megoldásokat is alkalmazni. Sütő Péter dobjai sokszor a legszebb progresszív emlékeket idézik, Józsa Péter nem ragad be a riff-körhintába, sokszor dallamosabb irányt vesznek a gitárjai, Ludvai Krisztián alázattal és pontosan dúsítja basszusgitárjával a zenét, Szijjártó Tamás billentyűi pedig mindig jó pillanatban gazdagítják a zenei anyagot. Tehát a csapat erős. Más szóval: ígéretes.

Eljutva a címadó, Genesis Corrupted című dalhoz, már számomra is leesett, hogy mégis akkor mi a gondom a lemezzel. Nem elég bátor. Ebben a dalban lehet először hallani merészebb, progresszívebb gondolatokat, zenei szárnycsapásokat. Rendesen ki is lóg a lemezről. Ám sajnos ezt a dalt is agyonvágja az, hogy abba a keleties dallamvilágba öltöztették be, ami már 10 évvel ezelőtt is ordító klisének számított, így ennek a dalnak a különlegessége itt hasalt el. Kár érte, mert szerkezetében igazi bátor előremenetelt mutat. Kettős érzéssel kapcsolom ki tehát a lemezjátszót, mert sokat fanyalogtam a lemez miatt.

Pontszám: 6