Scar Symmetry - Symmetric In Design

írta Philosopher | 2005.11.08.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Cold Records

Weblap: 

Stílus: modern-dallamos death - power

Származás: Svédország

 

Zenészek
Christian í„lvestam (Lead Vocals) Jonas Kjellgren (Guitars) Per Nilsson (Guitars) Kenneth Seil (Bass) Henrik Ohlsson (Drums)
Dalcímek
1. Chaosweaver 2. 2012 - The Demise Of The 5th Sun 3. Dominion 4. Underneath The Surface 5. Reborn 6. Veil Of Illusions 7. Obscure Alliance 8. Hybrid Cult 9. Orchestrate The Infinite 10. Detach From The Outcome 11. Seeds Of Rebellion 12. The Eleventh Sphere Total playing time 48:43
Értékelés

Nos itt is lenne a következő "nem élvonalbeli", mégis kitűnő muzsikát játszó fogatom kritikája. A jelenlegi kiszemeltem a svéd Scar Symmetry, amit 2004-ben alakí­tottak a tagok (pl Jonas Kjellgren Carnal Forge), és olyan koncepciót tűztek ki maguk elé, hogy zenébe ágyazzák érzéseiket, halálos riffekkel, kőkemény zúzással, határok nélküli death-metallal. Ezek mellé elkötelezték maguk a szintetizátor mellett, aminek jelentős szerepet szántak, továbbá komplex, de mégis fogyasztható ritmusokban gondolkodtak, olyan énekkel, ami bármelyik metal fogatnál előfordulhat. Tehát í­géretes dolgok olvashatók a bio-ban, és garantálhatom, az általam meghallgatott Symmetric in Design minden egyes perce alátámasztja ezt. Én akkor szeretek egy kritikát, ha van benne valami fogódzkodó, ha nagyjából meghatározzák nekem, hogy kb milyen irányban mozog az adott zenekar. Nos, itt a Soilwork és a Strapping Young Lad munkássága vegyí­thető némi skanidnáv death metallal, jófajta thrash-el, plusz némi klasszikus metal-port vegyí­thettek a képzeletbeli üstbe. A végeredmény mind ritmikájában, mind megoldásaiban változatosnak mondható, hiszen aki szereti elegyí­teni a műfajokat, az megtalál benne mindent: néha virga szólókat, dühös tempókat, kiváló dallamos éneket, őrült hörgéseket, néha kifejezetten briliáns dobjátékot. Az album hangzása dicséretes, hiszen egy csomó mindent úgy tudtak elegyí­teni - gondolok itt elsősorban a néha többszólamú ének és a komplex zene összhangjára - , hogy a részek nem ölik egymást. Minden szinte tökéletes balansszal hallható. Személyes kedvencként engedjétek meg, hogy megemlí­tsem a második számot, a 2012-t. Ez a szám olyan, mintha az Orphaned Land-et és a Soilworkot elegyí­tenénk. A dobtémák ebben a számban (is) káprázatosak és talán itt fekszik legjobban egymásra a hörgős ének és a tiszta dallamok, a death-metal-os riffelés és a power-es szóló. A másik számomra kiemelkedő tétel a Hybrid Cult volt, ahol egy-két power metal-os sikoly is helyet kap a hörgések alatt....egyszerűen káprázatos erővel bí­r. Véleményem szerint a csapat ezzel az albummal megnyithat egy kaput, amivel továbbgondolhatja a Soilwork koncepcióját, és ha még több power vonást elevení­t meg a zenekar következő albumán nem elhagyva a death-durvulatokat, akkor bizton beí­rja magát a jelenkor metal történelemkönyvébe. De ugye erre azért még várni kell egy picit (sajnos)

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások