Asphalt Horsemen: Brotherhood

írta Kidlacee | 2016.12.05.

Megjelenés: 2016

Kiadó: GrundRecords

Weblap: http://www.asphalthorsemen.com/

Stílus: southern rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

2014-ben jelent meg a hazai southern rockerek első lemeze, melyen nagyszerűen vegyítették az Államok déli életérzését a keményebb, tökös déli rockkal. Mivel hazánkban ez a stílus nem számít annyira népszerűnek, így külön büszkék lehetünk arra, hogy Európa keleti részén, kis országunkban is van egy banda, aki ennyire mesterfokon űzi a műfajt. A zenén egyértelműen hallatszik, hogy mennyire hatottak rájuk az olyan nagy déli együttesek, mint a Black Stone Cherry, a ZZ Top vagy a Lynyrd Skynyrd, ehhez azonban még párosul a nagyon dögös és húzós rockzene is.

A lemez továbbra is a debütáló korongon kitaposott ösvényt követi, tehát itt is kemény rockhangzást kapunk sok-sok southern ízzel megfejelve. A hangszerelés – mint az első anyagon – itt is színesedett harmonikával, háttérkórussal, valamint tipikus déli hangzású gitárokkal. A végeredmény egyszerűen lenyűgöző: hihetetlen, ahogy a bivaly megszólalás párosul a korábban felsorolt elemekkel, erről pedig a nyitó Down In The Dirt című számmal azonnal meg is győződhetünk.

Örömmel nyugtázhatjuk, hogy milyen jó refrént kapott a dal, ami szerencsére a lemez többi nótájára is jellemző. A gitárok csak úgy hasítanak, tipikus „üljünk fel a motorra, és irány az autópálya” feelingű tombolás kerekedik ki belőle. Egy tökéletes indítás, amit azonnal az album egyik csúcspontja követ. A Thank You című gyöngyszemet akár a Lynyrd Skynyrd is írhatta volna, hiszen az indító gitártéma azonnal a lemenő napot varázsolja a hallgató elé, ahogy a sugarai beragyogják végtelen déli mezőt átszelő poros országutat. A fülbemászó refrén, a gitárszóló és a háttérkórus már csak a hab a tortán egy ilyen gyöngyszemnél. Hasonló erényekkel bír a Seize The Day című dal is, aminek zakatoló tempója csak még jobban felrázza a hallgatót.

Helyet kapott a lemezen néhány keményebb dal is, melyek közül a legjobb nóta talán a Mill Of Grief. A szintén nagyon jó refrént egy súlyosabb gitártéma veszi körül, kicsit olyan, mint a másik nagy déli banda, a Blackberry Smoke Like An Arrow című dala.

A lemez egyik nagy erénye, hogy nem esik át az önismétlés hibájába, például a My Old Town című számban egy kis country is felbukkan, ami remekül vegyül a southern rockkal. A harmonika már csak a jéghegy csúcsa, ahogy a kiváló refrén is, ezt pedig csak fokozza a kiváló ballada, a December gyönyörű refrénje és érzelmes gitárszólója. Utána a gyorsan vágtató Dr. Tease okoz szintén kellemes perceket, ami megint egy tipikus útszéli érzésű dal. A korongot záró Lies és Connected szintén remek párosítás: Előbbi egy középtempósan zakatoló darab, kiváló ének- és gitártémákkal, utóbbi pedig egy gyorsabb tétel, mely a refrénnél még jobban felgyorsul. Természetesen a gitárok riffjei itt is úgy karcolnak, akár az országút pora az aszfalton.

Fotó: Dr. Kovács Ákos Zoltán

A végeredménybe nem lehet belekötni. Ez egy nagyon jó lemez, sőt ha a hazai színteret nézzük, akkor nem találunk hasonlót, és nem csak azért, mert nem nagyon van más banda, akik ezt a stílust művelik, hanem mert hallatszik az anyagon a profizmus, mind a dalok felépítését mind a hangzást és mind a produceri munkát illetően. Természetesen a zenészek tehetségét sem lehet megkérdőjelezni, hiszen mindannyiukon hallatszik, hogy nem ma kezdték a szakmát, és az is, hogy mennyire összeért a társulat az évek alatt. Kitűnően lavíroznak a stílus keretein belül, éppen ezért nem is válik unalmassá, nagyon jól kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket.

Pontszám: 9