Serious Black: Mirrorworld

írta CsiGabiGa | 2016.09.09.

Megjelenés: 2016

Kiadó: AFM Records

Weblap: www.serious-black.com

Stílus: Power metal

Származás: Nemzetközi

Dalcímek

Értékelés

Tükörországban (bánja kánya, legyen Tükörvilág) minden fordítva van. Nyugaton kel fel a nap, és északról fúj a déli szél. A Helloweenkor sikeressé vált sztárgitáros, Roland Grapow nem tudja másodszor is végrehajtani mesteri tervét (Masterplan), a túl hangos (Outloud) billentyűs-ritmusgitáros, Bob Katsionis ellenben új ötleteket hoz a csapatba. Az énekes, Urban breed „városi legendának” képzeli magát, és azt hiszi, jópofa, ha kisbetűvel írja a nevét, pedig Nemecsek óta tudjuk, hogy ez bizony az árulók megszégyenítése. Thomen Stauch dobos pedig kitalálja ezt a Harry Potterre emlékeztető zenekarnevet, aztán nevet és távozik a csapatból. Sirius Black pedig a Harry Potter-történetből átkerül Alice szomszédságába, Tükörországba. De hogy lesz belőle Fehér Királynő?

Egy filmzeneszerű intróval áttör a tükör felszínén, és egy huszáros kezdéssel arról énekel, hogy addig kell megragadni a lehetőséget, “Amíg élek” (As Long As I’m Alive). Csak ne lenne ott vele Karthago Árulója (tudod, „aki veled van, ha nálad a pénz”). Jan Vacik nem vacak, remek billentyűtémákat nyom az intrót követően is. Igazából a félelmem abból áradt, hogy két másodgitáros játszik a két huszár posztján (Dominik Sebastian az Edenbridge-ben Lanvall, Bob Katsionis a Firewindben Gus G mögött ritmusgitáros), akik könnyen leeshetnek a lóról, mint Alice meséjében. Szerencsére itt erről szó sincs. Semmiképp. Ellenkezőleg, akár a mesében Subidam és Subidu, egymás szavába (gitárjába) vágva játszanak nem túl bonyolult, de hatásos szólókat, melyeket jól megkomponált ikergitár-dallamok tesznek teljessé.

Folytatva a történetet, a Castor Skies a Stratovariust idézi, míg a visszafogottabb Heartbroken Soulban a Heaven And Hell ritmusa lüktet. A Dying Hearts az Avantasia Draconian Love feelingjét hozza, mikor egy power metal csapat próbál gothic rockot játszani, és sikerül mindkét műfajból a legjobbat kihoznia az ötvözetben. Az is Tükörország csodája, hogy a You're Not Alone megint egy power metal remekmű, némi Helloween beütéssel az ex-Helloween gitáros nélkül. A címadó dal a leghosszabb a maga 5 percével, és ahhoz képest, hogy inkább középtempós, eszméletlen ritmusokat kalapál össze Alex Holzwarth a verze alatt. Talán a legprogresszívebb dal mind közül. A State Of My Despair nemcsak a 'Masterplan I' hangulatát hozza a Kind Hearted Lightra utaló magatartással, de van benne egy jó adag Hunting High And Low is. A kezdésre rendesen beindul a beépített automatikus headbangelőm, kár, hogy a refrén nem sikerült olyan himnikusra, mint elődeié. Végül a The Unborn Never Die megint egy komplexebb, ritmusváltásokkal tarkított dal, de progresszívnek azért nem nevezném, a négy perc alatti játékidő kevés ahhoz, hogy igazán belemélyedjenek. Ami jó, hogy nincs felesleges, időhúzó ballada, engem az első lemez címadója, az As Daylight Breaks sem hatott meg különösebben, a rockballadákat hagyjuk meg azoknak, akik értenek hozzá: az Aerosmithnek és a Scorpionsnak.

Ahogy már többször tapasztaltam, a kevésbé tehetséges gitárosok sokszor jobb dalszerzők, mint húrakrobata társaik, mert a képességbeli hiányosságaikat magasabb fokú zeneiséggel pótolják (vagy éppen palástolják). A legeklatánsabb példák erre Rudi Schenker a Scorpionsból, Oscar Dronjak a Hammerfallból, vagy éppen Axel Rudi Pell. Most is azt kellett látnom, hogy míg Grapow kapcsán sokat vártam az első lemeztől és csalódtam, addig Katsionis friss vért hozott a csapatba, és a második lemezt sokkal jobban élveztem. A borító is látványosabb az első lemez nyomott fejű angyalánál, nekem beugrott róla a Symphony X 'New Mythology Suite' tükörvilága.

Végezetül az is elég furcsa kétértelműsége Tükörországnak, hogy bár Urban breed énekteljesítményével és dallamaival szinte a hátán viszi az albumot, végig az járt az eszemben, hogy mennyivel ütősebbek lennének ezek a dalok Jorn Lande énekével. Azt hiszem, berosálnék tőlük! És hogy lett-e Sirius Blackből Fehér Királynő? Á dehogy! Az album viszont király lett!

Pontszám: 8