Nevermore - This Godless Endeavor

írta Philosopher | 2005.11.07.

Megjelenés: 2005 Augusztus

Kiadó: Century Media

Weblap: 

Stílus: modern prog-power

Származás: USA

 

Zenészek
Warrel Dane - vocals Jeff Loomis - lead, rhythmn and acoustic guitars Steve Smyth - lead, rhythmn and acoustic guitars Jim Sheppard - bass Van Williams - drums
Dalcímek
01. Born 02. Final Product 03. My Acid Words 04. Bittersweet Feas 05. Sentient 6 06. Medicated Nation 07. The Holocaust Of Thought 08. Sell My Heart For Stones 09. The Psalm Of Lydia 10. A Future Uncertain 11. This Godless Endeavor
Értékelés

1988-ban kezdődött, amikor is az amerikai power metal banda, a Sanctuary kiadta Refuge Denied albumát. No, innét fogva töretlen a fejlődés, példaértékű. Nem találkoztam még olyan együttessel, akik ekkora távlatot bejártak volna, ilyen zsí­rprofi munkával, holott közben eltelt 17 év, miközben az általuk bejárt út töretlenül felfelé haladt! 2005 nyara egy újabb Nevermore albumot szült, This Godless Endeavor cí­mmel, és úgy vártam már, mint a messiást. Négy örök kedvencem (Dream T, Evergrey, Symphony X, Nevermore) közül legutóbb a DT kis csalódást okozott, az Evergrey-t már ronggyá hallgattam, SX-ről egyelőre nincs hí­r - épp ideje volt, hogy a Nevermore letaroljon. Valóban, nem véletlenül használtam a letarol szót, hiszen az összes albumuk ilyen hatással volt rám. Ami leginkább jellemzi ezt a zenekart, hogy annyira egyedi, újszerű. Az is jó "mérőszám" lehet, hogy eleddig csak egyetlen Nevermore-klónnal találkoztam (Communic), mí­g a többi zenekart azért falkaként követi a másolók népes tábora. Ami a zenéjüket illeti, leginkább az tetszik, hogy rettentően komplexek, hihetetlen dolgokat játszanak (Loomis egyszerűen egy zseni). Varrel mester pedig hihetetlen beteg módon énekel. A különböző hangszí­neken megszólaló énekes viszont mindig visszatér a szépen kiterjesztett refrénekhez. Amikor valami durva zúzás után, őrületes riffhegyekre elkezd málházós, lassú éneket nyomni - hát, a hideg kiráz tőle. Még a háttérvokálok is - amiket úgyhiszem legtöbb esetben is ő nyom - egyszerűen hihetetlen dimenziókba sodorják a lelkem. Ha mindezekhez még azt is hozzáteszem, hogy életem legnagyszerűbb élménye volt az a produkció, amit Budapesten az Enemies... turnéval műveltek, akkor asszem egy számomra minden szempontból tökéletes zenekart ábrázolhatok. Nem í­rok semmit az új albumról. Akit érdekel, azoknak szerintem elég egyetlen kérdést megválaszolni: Nevermore album lett, vagy valami más? Nos emberek, úgy vélem a zenekar egy lépcsővel megint feljebb lépett. Roppant kí­váncsi lennék, hogy ezt hogyan fogják megfejelni...

Pontszám: 10 Alapmű