Santana: Santana IV

írta Bigfoot | 2016.04.28.

Megjelenés: 2016

Kiadó: Santana IV Records

Weblap: http://www.santana.com

Stílus: latin rock

Származás: USA

 

Zenészek
Carlos Santana – gitár, ének Neal Schon – gitár, ének Gregg Rolie – Hammond-orgona, billentyű, ének Michael Carabello – konga, ütő, vokál Michael Shrieve – dob Benny Rietveld – basszusgitár Karl Perazzo – ütő, vokál Ronald Isley – ének (5, 6. szám)
Dalcímek
01. Yambu 02. Shake It 03. Anywhere You Want To Go 04. Fillmore East 05. Love Makes The World Go Round 06. Freedom In Your Mind 07. Choo Choo 08. All Aboard 09. Suenos 10. Caminando 11. Blues Magic 12. Echizo 13. Leave Me Alone 14. You And I 15. Come as You Are 16. Forgiveness
Értékelés

A banda klasszikus felállásának újraformálása évekkel ezelőtt jött szóba, amikor Neal Schon megkereste Santanát, hogy ugyan csináljanak már valamit közösen. Santana olyannyira belelkesült az ötletre, hogy javasolta: hívják meg a felvételekhez Gregg Rolie-t, Michale Shrieve-t és Mike Carabellót is. 2013-ban neki is álltak dalokat írni és próbálni, 2014-15-ben pedig elkészültek a felvételek. A cél az volt, hogy elevenítsék fel Santana korai – különösen a többszörös platinaminősítést begyűjtő hármas album – zenei világát, amire a négyes szám is utal. Hallgatva a felvételeket, valóban úgy tűnik, mintha folytatnák a négy és fél évtizeddel ezelőtti zenei világot. (Megjegyzem, Santana jazzben tett misztikus kirándulásai után a hetvenes évtized közepétől újra ezt a latin ritmusokkal átszőtt rockzenét nyomta.)

Nemcsak a zene, hanem egyes dalcímek is a múltidézésre utalnak, hiszen például a Fillmore East az koncerthelyszín volt New Yorkban, ahol Santana elképesztő sikereket ért el bandájával, nem utolsó sorban, ez a nóta egy emlékezés a helyszín tulajdonosára, a néhai legendás koncertszervező és menedzser Bill Grahamre, akihez személyesen is jó kapcsolat fűzte Carlost. A dal pedig kellőképpen savas, pszichedelikus és hitelesen hozza a kor hangulatát. Néhány szerzemény (talán nem is véletlenül) klasszikus Santana-dallamsorokra emlékeztet, akár hangulatban is: az Anywhere You Want To Go az Oye Como Vát idézi, a Choo Choo bár vokális szerzemény, de a zenei alapok a fergeteges instrumentális tételt, a Soul Sacrifice-t idézik, míg a Suenos egyszerre eleveníti fel a Moonflowert és az Europát.

Santanáról köztudott, hogy nagy rajongója a Led Zeppelinnek. 1987-es turnéján a koncertek ráadásaiban eljátszotta a Whole Lotta Love-ot Buddy Miles énekével, aki abban az időben játszott vele, ezt pedig mi is hallhattuk az MTK pályán az év májusában, a szakadó esőben. Bár itt Zep-nóta nincs, de például a nyitódal, a Yambu végén Santana ugyanúgy válaszol gitárjával saját riffjére, mint a Page a Whole Lotta Love közepén az effekt-rész után. A Caminando gitáralapja is emlékeztet a How Many More Timesra, a végén a „Let It Roll” kiabálás pedig pont olyan, mint a The Doors Roadhouse Bluesának refrénje.

A felsorolt dolgok egyáltalán nem válnak hátrányára az anyagnak, hiszen ezek is részei Santana nosztalgiázásának. Még egyszer hangsúlyoznám: nem a dallamok köszönnek vissza, hanem inkább a hangulat és egyes szerkesztési megoldások. Néhány helyen egyértelműen hard rockos gitárfutamok dübörögnek, mint például a Shake Itben vagy az előbb említett Caminandóban, de nagyon helyesen, elég teret hagytak a Hammond-orgonának is. Gregg Rolie kiválóan játszik, nagyszerű párost alkotnak Santanával, mindenesetre az érdekes, hogy a szólók jelentős részét a dalok második felére időzítik.

Hosszú, hetvenöt perces anyagot barkácsolt össze az újra egymásra talált öt muzsikus, ám nem sikerült ezt az időt maximálisan kitölteni, és megtartani a kezdeti fergeteges lendületet, mert bizony akadnak üresjáratok, különösen a műsor második felében.

Pontszám: 7.5