Ulver: ATGCLVLSSCAP

írta P.A. | 2016.02.11.

Megjelenés: 2016

Kiadó: House of Mythology

Weblap: http://www.jester-records.com/ulver/

Stílus: experimentális rock

Származás: Norvégia

 

Zenészek
Ole Alexander Halstensgård – elektronika Anders Møller – ütőhangszerek Daniel O'Sullivan – gitár, basszusgitár Kristoffer Rygg – elektronika, ütőhangszerek, ének Jørn H. Sværen – hang Ivar Thormodsæter – dob Tore Ylvisaker – billentyűk, elektronika
Dalcímek
01. England's Hidden 02. Glammer Hammer 03. Moody Stix 04. Cromagnosis 05. The Spirits That Lend Strength Are Invisible 06. Om Hanumate Namah 07. Desert/Dawn 08. D-Day Drone 09. Gold Beach 10. Nowhere (Sweet Sixteen) 11. Ecclesiastes (A Vernal Catnap) 12. Solaris
Értékelés

Bármekkora zenei utat is járt be az Ulver karrierje során, egy nagyon lényeges dologban mindig hűek maradtak önmagukhoz, hiszen mindegy, hogy milyen műfajban vagy éppen műfaji határokon kívül alkottak, azt mindig valami egyedi és előremutató módon tették, teszik a mai napig. Legújabb alkotásuk már a készítés módjában is eltér mindentől, amit korábban megszokhattunk, pedig nem új keletű dologról van szó, hiszen előző nagylemezük, a 'Messe I.X – VI.X' is hasonló módon született, de egy kicsit mégis másképp. Az a lemez egy koncertfelvételük utólagosan, a stúdióban átalakított lenyomata, míg ez egy tucat koncert felvételének anyagából alakult ki. Lényeges dolog, hogy az Ulver már a koncertekre sem úgy készül mint az átlagos zenekarok nagy része, hiszen csupán dalvázlatokkal, amolyan zenei mankókkal állnak a közönség elé és improvizatív muzsikálást folytatnak. Értelemszerűen így minden előadás egyedi és megismételhetetlen lesz, hiszen különböző impressziók formáljak a dalokat. Ennek a 12 koncertnek a teljes anyagából Daniel O`Sullivan válogatta ki a legvarázslatosabb momentumokat, majd Kristoffer 'Garm' Rygg, Andres Møller és Tore Ylwizaker oslói stúdiójukba visszavonulva alakították az itt hallható formátumra.

Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan mennyi változáson estek át a dalok a stúdióban, de egy biztos: Ryggék hallhatóan törekedtek az élő felvételekre jellemző lüktetés és dinamizmus megtartására. Mivel az anyag a már említett módon begyakorolt dalvázlatokból alakult ki, így a gyakorlott Ulver rajongó fel fog ismerni néhány részletet korábbi albumokról, de még ezzel együtt is a lemez nagy része teljesen új és Ulver mértékkel mérve igazán hallgatóbarát.

Nagyfokú önbizalmat és az együttes tagjai között jól működő összhangot feltételez már az is, hogy a koncertek nagy része improvizáció, ami kihat a teljes lemezre, hiszen a dalok a szó valódi értelmében zeniek, jól felépítettek, de ugyanakkor kiszámíthatatlanok és végtelenül sajátos hangulatot árasztanak. Az egészen játékos, muzikális megoldásoktól az Ulverre oly jellemző depresszív témákig rendkívül széles palettát járnak be. A zenészek érezhetően a legnagyobb koncentráció mellett a maximumot hozzák ki magukból. Ivar Thormodsæter dobos és Andreas Møller ütős összjátéka rendkívül sokat tesz hozzá az amúgy is ezer hangszínből építkező szerzeményekhez, de ami még ennél is figyelemre méltóbb, hogy O'Sullivan gitárja mennyi teret kapott. A zene folyama gyakran egészen kaotikus rockká duzzad, melyben a gitár hol vad riffet játszik, hol elmeháborodott szólóba kezd, pedig ez utóbbit igencsak hanyagolták az elmúlt években. Persze a jellegzetes elektronikával átszőtt elmélyült, befordult Ulver hangzás is jelen van, hátborzongatóan vastagon és hibátlanul. Érdemes pár szót szánni Kristoffer Rygg teljesítményére a mikrofonnál, hiszen a többiekhez hasonlóan a saját korlátait feszegeti abban a néhány dalban, ahol jellegzetes orgánumát hallatja. Tőle szokatlan módon, néhol olyan magasságokba is merészkedik, ahová eddig nem, ráadásul előadásmódja is magabiztos és erőt sugárzó. (Ha valakinek nem lenne elég Rygg hangjából, akkor ajánlom, hogy füleljen bele a Borknagar legújabb mesterművébe ahol Garm is vendégszerepel pár dalban. Egészen elképesztő, amit egykori zenekarával művelnek!)

Az Ulver intelligens farkasfalka módjára a saját útját járva igazodott a megváltozott zeneiparhoz. Míg más zenekarok kétévente adna ki új lemezt és orrvérzésig koncerteznek, addig ők a minőség és egyediség, valamint az egyéniség segítségével törnek új utakat és úgy tűnik, hogy ez a módszer sikerre vezeti őket. Az ugyan nem meglepő, hogy új művük ismét nagy népszerűségnek örvend a kritikusok körében - hiszen az Ulvert mindig is szerették a tollforgatók -, de mindemellett koncertjeik teltház előtt zajlanak, sőt az 'ATGCLVLSSCAP' a norvég és a finn zeneeladási listákra is felkerült már, tehát olyan célközönségre leltek, amely nem csak megérti és igényli ezt a fajta elmélyült művészetet, de hajlandó költeni is rá.

Pontszám: 10