Saxon: Battering Ram

írta P.A. | 2015.11.13.

Megjelenés: 2015

Kiadó: UDR Music

Weblap: http://www.saxon747.com

Stílus: Heavy metal

Származás: Nagy-Britannia

 

Zenészek
Biff Byford - ének Paul Quinn - gitár Doug Scarratt - gitár Nibbs Carter - basszusgitár Nigel Glockler - dob
Dalcímek
01. Battering Ram 02. The Devil's Footprint 03. Queen of Hearts 04. Destroyer 05. Hard and Fast 06. Eye of the Storm 07. Stand Your Ground 08. Top of the World 09. To the End 10. Kingdom of the Cross 11. Three Sheets to the Wind (The Drinking Song) (bónusz dal)
Értékelés

A Saxon nem tesz mást, mint a heavy metal bandák jó része, vagyis a '80-as években vinylbe vésett metal törvényeket követik, mint a szentírást. Persze ez a Saxon esetében bocsánatos bűn, hiszen ők is az alaptörvények megalkotói közé tartoznak, és annak ellenére, hogy zeneileg egy szűk skálán mozognak, mégis képesek rá, hogy aktuális kiadványaik frissnek hassanak.  Hogy mi a titkuk, azt nem tudom, de az biztos, hogy Biff Byford és társai ereiben nehézfém csörgedezik, hisz a 'Battering Ram' is úgy ápolja a legszebb heavy metal hagyományokat, hogy közben nem fordul át szánalmas nosztalgiába.

Az anglikán heavy metal egyik leghíresebb uralkodóinak 22. sorlemeze tud mindent, amit egy Saxon-lemeznek tudnia kell. A hangzás modern és harapós, ami nem is csoda, hiszen ismét az az Andy Sneap volt a producer, aki korábban többek között az Acceptet, az Opethet, a Megadethet vagy a Nevermore-t is segítette, a dalok pedig hozzák a megszokott magas színvonalat.

Byford elmondása szerint ez az album tökéletes keveréke a heavy metalnak és a rock and rollnak, és bizony igaza van a mesternek. Egyszerűen felépített, célratörő metal dalok, mint a stílszerűen a címben feltüntetett faltörő kos szilárdságú nyitótétel, vagy az azt követő és egy régi angol legendát feldolgozó, zakatoló Devil's Footprint mellett szellősebb, felszabadultabb nóták is születtek, mint a Destroyer, aminek a végén még egy veszett sikolyt is megereszt Biff. De ezt a vonalat viszi a Stand Your Ground vagy a limitált szériára felpréselt bónusz dal, az erős Motörhead-mellékízű Three Sheets to the Wind (The Drinking Song) is. A sebes és szimpla dalokon túl természetesen jutott középtempó és félballada is ide. A rendkívül hangulatos Queen Of Hearts vagy a változatos Top Of The World is a lemez legjobb pillanatai közé tartoznak, főleg az utóbbi mutatja meg, hogy az Iron Maidenen kívül is van olyan zenekar, amelyik tökélyre fejlesztette az ikergitározást. A lassabb szerzemények közül a szürke To The End talán jobb választás lett volna valami bónusznak elsütni, ellenben a Kingdom Of The Cross telitalálat. Ezzel a lassú, emelkedett hangvételű balladával a somme-i csatában elesetteknek állít emléket a brit zenekar.

Saxonék hallhatóan nem szöszöltek sokat a 'Battering Ram' dalainak megírásakor és ez a zsigeri hozzáállás egy igazán energikus lemezt eredményezett. Talán csak a gitárszólók lettek tökéletesre csiszolva, ugyanis Paul Quinn és Doug Scarratt ösztönös riffelésen túl fület gyönyörködtető szólókat is bőven pakolt a lemezre.

Pontszám: 8