Flying Colors: Second Flight: Live At The Z7 (DVD)

írta karpatisz | 2015.11.04.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Mascot Label Group

Weblap: http://www.flyingcolorsmusic.com

Stílus: Progresszí­v rock

Származás: USA

 

Zenészek

Casey McPherson – ének, gitár
Steve Morse – gitár
Dave LaRue - basszusgitár
Neal Morse – billentyűs hangszerek, ének, vokál
Mike Portnoy – dobok, vokál

Dalcímek

01. Overture
02. Open Up Your Eyes
03. Bombs Away
04. Kayla
05. Shoulda Coulda Woulda
06. The Fury Of My Love
07. A Place In Your World
08. Forever In A Daze
09. One Love Forever
10. Colder Months (Alpha Rev feldolgozás)
11. Peaceful Harbor
12. The Storm
13. Cosmic Symphony
14. Mask Machine
15. Infinite Fire

Értékelés

A számomra különlegesen kedves zenekar pályafutását már megalakulása óta figyelemmel kísérem, hiszen ritkán adatik meg egy „rajongó” életében, hogy négy kedvenc hangszerese egy csapatban zenéljen. Bár először ebben az esetben sem értettem, hogy ha a Flying Colors még a tagjainak is kivételes, amolyan lelki felüdülés a megszokott dolgokhoz képest, miért kell ezt minden egyes lépésnél valamilyen kiadvánnyal dokumentálni. De az enyhe rossz érzésem egy pillanat alatt elszállt, amikor belenéztem a promóciós változat tartalmába. A CD- és DVD-lemezen látható és hallható anyag ezúttal is tökéletes minőségű. Ha ezt a színvonalat meg tudják tartani és még bizonyos újításokkal túl is tudják szárnyalni – a ’Live In Europe’ által felállított magas mércére gondolok –, akkor bármi, bármikor jöhet.

Ahogy betettem a korongot a lejátszóba, máris egy ötletes újítással találkoztam, ugyanis a főmenü alatt a Peaceful Harbor című dal hallható a ’Second Nature’ albumról, szimfonikus változatban. Erre még egy lapáttal sikerült rátenni a film elindításakor, ugyanis a felvezető nem más, mint a Mask Machineból származó, hangszeres kíséret nélküli énekes rész. A koncertet nyitó Open Up Your Eyes című dalnál feltűnt, hogy áthangszerelték a stúdióalbumhoz képest, hogy a kétgitáros felállást élőben megfelelően ki tudják használni. A lemezen elsősorban Steve Morse rögzítette a gitársávokat, a koncerten azonban Casey is kivette a részét hol akkordozással, hol a többszólamú részek valamelyikének az eljátszásával. Az énekkel is hasonló a helyzet, az élő felvételen három ember vállalta magára a témákat és a vokálokat. Érdekes volt hallani, hogy a ’Flying Colors’ album dalait is egy kicsit megváltoztatták (jobban kidolgozott vokálok és egy-két hangszeres díszítés). Gondolom azért, hogy a két album stílusában levő különbség ne jöjjön ki a koncerten. Nos, ezt sikerült hibátlanul megoldani.

A műsor első felének  zenei értelemben  az a Forever In a Daze az egyik legizgalmasabb része. Egyrészt mert sokkal tisztábban hallhatóak az egyes hangszeresek, másrészt egy improvizatív részt is becsempésztek a húzós tempójú dal közepébe, és Dave LaRue kiállása zseniális húzás volt. Érdekes volt látni és hallani, hogy az alapvetően halk közönség ezúttal nem akarta elengedni ezt a dalt. Hangosan énekelték a refrént, aminek az lett a vége, hogy a zenekar is visszakapcsolódott a játékba. A másik ilyen lélegzetelállító részt a One Love Forever átalakított verziója szolgáltatja, mivel a ’Second Nature’ bónuszaként megkapott, akusztikus-tábortüzes változatot kezdték el. Dave kivételével a színpad elejére sorakozott fel a teljes zenekar, és így kezdődött el a dal, aztán természetesen a stúdióváltozat kerekedett ki belőle a végén. Az akusztikus egyveleget Casey McPherson folytatta egy saját szerzeményével az Alpha Rev ’New Morning’ című kiadványáról. (Az eredeti változatot IDE kattintva lehet meghallgatni.) De miért is került ide a Colder Moths? Két stúdiólemeznyi anyagból már simán össze lehet állítni egy koncertműsort! A választ Mike Portnoy rövid történetéből kaptam meg. Amikor még keresték a megfelelő énekest a formációhoz, Portnoy utazás közben hallgatott zenét, és az iPod véletlenszerű beállítása épp ezt a számot dobta ki, és ennek köszönhetően találták meg Caseyt. Ez a koncertfelvétel pedig a legjobb érv arra, hogy miért is ő lett a Flying Colors frontembere. Itt mutatja meg igazán sokszínű arcát és hangját, érezhetően magabiztosabban vezette, irányította zenésztársait és a közönséget is. A tervezett műsor utolsó tétele eredetileg a stúdiófelvételt is felvezető Mask Machine lett volna, de a lelkes közönségnek még egy „rövid” extra dalt is sikerült kérnie, a 15 perces Infinite Fire-t.

A kiadványhoz kapcsolódó marketinget is szeretném megemlíteni, mert ezt a koncertfelvételt több módon is sikerült vonzóvá tennie a holland kiadónak. A Blu-ray lemezen lesz egy olyan bónusz, ahol a zenekar tagjai mesélnek a ’Second Nature’ keletkezéséről és felvételéről, a vinyl változaton pedig a Peaceful Harbor szimfonikus változata csendül majd fel, a 4K-s verzióról már nem is beszélve. Egyszóval megpróbáltak minden igényt kielégíteni.

- Külcsín: A ’Live In Europe’ után már mondható, hogy a megszokott koncertkép az alap, azt díszítik a csapat nevéhez mérten több színnel, amik mintha a színpadi reflektorból áradnának. Maga az alapkép sokkal jobb minőségű, így az abból tervezett borító is kiváló lett.

- Tartalom: A ’Second Nature’ mindössze tíz koncertes bemutatójának svájci állomását láthatjuk és hallhatjuk. Az előző élő kiadványhoz képest (egy rövid átvezető kivételével) most már csak Flying Colors-műveket kapunk.

- Hangzás: A dupla CD és a DVD hangzásában hibát nem találtam. Remélem lesz majd arra lehetőségem, hogy egy igazi házimozi rendszeren kipróbálhassam a színpad bal vagy jobb oldali mix változatot.

Extrák: A promóciós DVD-lemezen extraként a Kayla, a Fury Of My Love és a Place In Your World klipjei találhatók, de a teljes kiadványhoz tartozó extrák is ötletesen lettek megvalósítva, amelyről a marketinges részben írtam.

Pontszám: 10