Thy Catafalque: Sgúrr
írta P.A. | 2015.10.25.
Megjelenés: 2015
Kiadó: Season of Mist
Weblap: https://thycatafalqueuk.bandcamp.com
Stílus: Avantgárd metal
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Anyagias világban élünk, melynek profitorientált hozadéka rátelepszik a művészetekre is. Így lehet az, hogy szeretett műfajunkat is ellepik az eladhatóság biztos korlátai közé szorított, lapra szerelt, tömeggyártott művek, amik ugyan szépen csillognak és brutálisan szólnak, mégsem képesek arra, amire egy valódi művészeti alkotás igen, mégpedig, hogy megérintsék és átformálják az emberi lelket. Szerencsére még mindig vannak olyan művészek, akik nem elvárások vagy anyagi megfontolások szerint alakítják és formálják mondanivalójukat, hanem önmaguk örömére, belső indíttatásból, gyakran egyszerű eszközökkel és szűkös anyagi keretek között, de kompromisszumok nélkül és valódi értékeket teremtve. Ebbe az egyre szűkülő rétegbe illeszkedik bele Kátai Tamás is, aki Juhász János 2011-es kilépése óta egyedül vezeti a metal szcéna egyik legizgalmasabb zenekarát a Thy Catafalque-ot.
A 'Sgùrr' egy természet ihlette alkotás, vízről, hegyekről és az élet körforgásáról mesél, miközben akár a csermelyként életre kelő szelíd folyam egyre változik, terebélyesedik, sodródik, miközben alakítja, formálja, táplálja, vagy éppen pusztítja az azt körülvevő tájat. Hiszen míg az Alföldi Kozmosz egyszerű, szelíd akkordjaival és keserédes hegedű melódiáival hazainvitál, honvágyat ébreszt és magához édesget, addig az Oldódó Formák A Halál Titokzatos Birodalmában már egy vadabb világba ránt, ahol az örvénylő, zabolázatlan riffek járnak kéz a kézben elvarázsolt melódiákkal, borzongató dallamokkal. A Hajnal Kék Kapuja menedéket, oltalmat adó, csendesen csordogáló holtág, mely előfutára egy olyan rettenetes mélységnek, ahová az Élő Lény ösztönösen zaklatott, vehemens lüktetésén vezet az út. Ez a fekete mélység egy rothadó black metal kirohanásban manifesztálódik – Jura –, melynél súlyosabb, irtózatosabb helyre csak a korai éveiben tévelyedett a Thy Catafalque. Ugyan erre a kellemetlen tájra visz a Sgùrr Eilde Mòr is, mely nem más, mint egy hosszúra nyúlt szörnyű látomás, testen kívüli vándorlás a sötétbe, a lélek pusztulásának filmzenéje, egy magas szikláról a végtelen mélységbe bukó roppant vízfolyam pusztító erejével. Innen vezet ki a szépséggel telt Keringő, ami pont szépségének és tisztaságának köszönhetően válik felkavaróvá és megrázóvá, épp úgy, mint Sipos Ágnes rövid szoprán levezetése is, a Zúgó.
Ahogy Tamás lapunknak is elmondta, Bakos Attila távozását követően egy másik irányba indult el, így a Thy Catafalque új műve nem kínál olyan fülbemászó dalokat, mint tette azt a 'Rengeteg', de nem is változtatja meg zenei identitását gyökeresen, hiszen szinte kézzel tapintható a Kátai-féle atmoszféra és jelen vannak a formációra jellemző ismertetőjegyek. A 'Sgùrr' egy barátságtalanabb, ugyanakkor merészebben kalandozó alkotás, mely tökéletlenségével együtt válik igazán egyedivé. A lemez hangzását biztosan sokan fogják most is kritizálni, de én úgy érzem, hogy ez a kigazdálkodott megszólalás kifejezetten jól áll a black metal attitűddel vastagon átszőtt daloknak.
Dicséretet érdemel a Season of Mist is, akik kiállnak egy ilyen rétegzene mellett, sőt Tamás káprázatos képeiből egy gyönyörű kiadványt készítettek, mely tökéletesen visszaadja a zene hangulatát.
Legutóbbi hozzászólások