Gloryhammer: Space 1992: Rise of the Chaos Wizards

írta Hard Rock Magazin | 2015.10.14.

Megjelenés: 2015

 

 

Kiadó: Napalm Records

Weblap: http://www.gloryhammer.com

Stílus: Szimfonikus power metal

Származás: Nagy-Britannia

 

Zenészek
Thomas Winkler - ének Paul Templing - gitár Christopher Bowes - billentyűk James Cartwright - basszusgitár Ben Turk - dobok
Dalcímek
1. Infernus Ad Astra 2. Rise of the Chaos Wizards 3. Legend of the Astral Hammer 4. Goblin King of the Darkstorm Galaxy 5. The Hollywood Hootsman 6. Victorius Eagle Warfare 7. Questlords of Inverness, Ride to the Galactic Fortress! 8. Universe on Fire 9. Heroes (of Dundee) 10. Apocalypse 1992
Értékelés

„1992-ben, a távoli jövőben a háború visszatért a galaxisba. Ezer év telt el azóta, hogy Angus McFife a dunfermline-i csatában legyőzte a gonosz varázslót, Zargothraxot és egy jégbörtönbe fagyasztotta. De most egy varázsló szekta azt tervezi, hogy kiszabadítja gonosz mesterét, és rászabadítja az univerzumra. A Birodalom békéje ismét veszélybe kerül...”

Akár egy új sci-fi fantasy kezdő jelenetében is elhangozhattak volna ezek a mondatok, sokak lelki szemei előtt talán a Csillagok háborújából ismert, űrben tovaúszó sárga betűk is megjelentek, miközben a fenti sorokat olvasták. Még azt is el tudom képzelni, hogy ezek után felvillan a cím: Space 1992: Rise of the Chaos Wizards. Eközben persze nem más szólna a képsorok alatt, mint az intro, az Infernus Ad Astra. Ez a filmszerűség már csak azért sem lehet véletlen, mert a lemez limitált első kiadásához egy olyan bónusz CD járt, amely az album dalainak szimfonikus, filmzenésített változatait tartalmazza.

Már a lemez eszméletlenül jól sikerült borítója olyan, akár egy filmplakát a maga baljós hangulatával, ami sötét és gonosz erők ébredését sejteti.  Ebből is látszik, hogy ez másfajta lemez lesz, mint az elődje, a ’Tales From The Kingdom Of Fife’. Az első változás a hangzásban mutatkozik meg. Az előző lemez inkább a klasszikus és szimfonikus power metal alapjaira építkezett, amit olyan zenekarok építettek fel, mint a Rhapsody (Of Fire), vagy a Stratovarius. Ám ezen az albumon kissé háttérbe szorultak ezek az elemek, és egy új, valamivel modernebb hangzásvilág jellemzi. Ahogy a dalokon keresztül kibontakozó történetben ezer évet ugrottunk, úgy távolodott el a fantasy világától és közeledik a science fictionök univerzumához. Otthagytuk a meséket és a legendákat, és megállíthatatlanul robogunk a bolygók és fajok közötti háború története felé. A címválasztás összecsengése Kubrick filmjével (2001: Ĺ°rodüsszeia) sem lehet véletlen. A ’Space 1992: Rise of the Chaos Wizards’ jelenleg a kettő közötti határmezsgyén mozog, és próbálja ötvözni a két műfajra jellemző zenei vonásokat. Az epikus kórusok és a nagyívű komolyzenei dallamok mellé bekerült egy modernebb szintetizátorhangzás is, amit a zenekar által felépített világban csak Positronic Oscillator Commandnak hívnak.

Mindezeket a tényezőket a kiválóan megírt billentyűtémák egyesítik, amelyek Christopher Bowes, elnézést, Zargothrax kezének munkáját dicsérik. Kiváló példa erre az ötvözetre az Universe On Fire, ami a lemez slágerdala lett az előző album Angus McFife című dalához hasonlóan. Ebben a számban sikerült megteremteni a powerdiszkót mint zenei műfajt, aminek definíciója egyet jelent azzal, hogy a dal egyszerre fennkölt, magasztos és himnikus, ám közben akkora eszeveszett táncos bulit lehet rá indítani, hogy belerobban a küzdőtér. Minden kétséget kizáróan a billentyű szállítja a lemez fénypontjait, de Ser Proletius, Kalifornia barbár királya (polgári nevén Paul Templing) is teker egy-két jobb szólót például a Victorius Eagle Warfare-ben, vagy a Questlords of Inverness, Ride to the Galactic Fortress!-ben. A Heroes (of Dundee)-ban pedig a billentyűvel kiegészülve alkotnak hatalmasat.

A lemezzáró eposz, az Apocalypse 1992 a maga majdnem 10 percével is megérdemel néhány szót, és nem csak azért, mert ebben a dalban derül ki, miként alakul a Zargothraxszal szembe szálló hősök sorsa és a végső ütközet, hanem azért is, mert az album összes remek és hangulatos megoldása ebben a tételben összegződik. Fogós és epikus gitár- és szintetizátor-témák váltakoznak végig, visszatér a narrátor is, és a Rise of the Chaos Wizardsban megjelenő kórus keretezi a dalt és az albumot egyaránt.

A fentebb felsorolt összetevők nagyon szórakoztató elegyet alkotnak, ám külön-külön mindegyiket hallottuk már valahol. A narrációt a Manowarnál, a Rhapsodynál és a Bal-Sagothnál. A latin nyelvű kórusok is eléggé elterjedtek mostanában, elég meghallgatni a Powerwolf bármelyik lemezét. Ám ezek a klisék is csak eszközök egy olyan kiválóan felépített power metal paródiazenekarnak, mint a Gloryhammer. A kosztümök, a zenekartagok fiktív személyazonossága és hangszereik tudományos-fantasztikus leírása mind-mind azt bizonyítják, hogy ezt a csapatot nem lehet és nem is szabad komolyan venni, céljuk pedig nem más, mint a puszta szórakoztatás, amit ebben az esetben el is értek.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások